Katlan, üstház
Zárt
tűzhely, amely vízmelegítő, lekvárfőző, zsírsütő vagy főző üstöt foglal
magában. Vályogból, téglából falazzák, ritkábban sárból rakják. Az üst
füstmentesen illeszkedő kerek szája alatti zárt tűztérnek
lakatosmunkával készített, esetleg légjárat-szabályozóval ellátott
ajtaja van. A tűztér elején a vasrostély alatt szintén vaslemez ajtóval
vagy téglával sárdugóval ellátott hamulyuk van, amelyen keresztül a
tűzhöz levegő jut be szabályozható mennyiségben, s amelybe a hamu,
szikra lehull és összegyűlik. A katlannak füstcsatornája van. A
primitívebb kivitelű példányok esetében a katlanok a konyha, nyári
konyha sarkába épülnek, s ilyenkor a sarokban hagynak füstelvezető
nyílást. A jobb huzat kedvéért ezt falba mélyítve magasabbra is
falazhatják, vagy vaslemez füstcsövekkel egészíthetik ki. A módosabb,
gondosabb katlanépítésnél sípkéménybe, kaminkéménybe építik, kötik be a
füstjáratot. – A katlan építése a 19. sz. második felében elmaradottabb
vidékeink kivételével általánossá vált. Azokon a területeken is
terjedőben volt, ahol szabad kéményeket használtak, a 20. sz. elejéig
helyenként a harmincas évekig a polgári és értelmiségi háztartásokban
is elmaradhatatlan építmény volt vidéken. Nemritkán a
takaréktűzhelyekkel együtt létesítették, egybe is építették őket.
Vízmelegítéshez, lekvár főzéshez rézüstöket használtak. Zsírsütéshez
vaslemez, vasöntvény vagy zománcozott üstöt alkalmaztak. – 2. főzéshez,
sütéshez, vízmelegítéshez használt tűzvédő, edénytartó építmény, amely
sárból, nyerstéglából, vályogból, téglából készül. A legegyszerűbb
formája U alakban rakott, 15–25 cm magas, tenyérnyi szélesen egy-másfél
téglányi hosszú építmény, amelyet kemencék tetejére, tüzelőpadkára
tapasztanak. Közepén 8–10 cm mély tűzgödör van. A főzőedényeket,
fazekakat, újabban lábasokat úgy helyezik el rajta, hogy azok alját
három ponton kitámassza a katlan felülete, ha kisebb edényt kell
használni, vasrúd segítségével biztosítják az alátámasztást. A katlan a
tüzet egyben három oldalról zárja, a lángokat tereli, hosszabb idejű
tüzelés után az akkumulált hőt kisugározza a reá állított edényre.
Tűzgödre hamujában a parázs hosszabb ideig felszítható állapotban
marad. Hasonlóan egyszerű, szintén U alakú, de nagyobb méretű
katlanokat raktak a füstös, ill. szabad kéményes konyhák oldalpadkáira.
Ezek valamelyik sarokba kerültek, s a padka homlokoldalán falazott,
rakott sár-, vályog-, téglafal az oldalfalak szögletét zárta le. Ezekbe
olykor üstöket is elhelyezhettek, de előfordult, hogy tetejükre és
nyitott előrészükre sárból a kemencék tévőihez, nyílászáróihoz hasonló
fedőlapokat készítettek. Így a katlan kellő hőfokra való felhevítés
után jól zárható volt, alkalmas lehetett hosszabb időtartamú sütések
elvégzésére (pl. kenyérsütés). Különösen olyan időszakokban használták
a katlant sütésre, ha a szokásostól eltérően kis létszámú fogyasztásról
gondoskodtak. 8–9 kenyeres kemencék mellett egy-két személyre
gazdaságosabb, célszerűbb volt a katlanokban sütni. A katlanok
használata a belterjesebb állattakarmányozási módszerek térhódításával
növekedett. A meleg vízzel készített darakeverékekhez a katlanokon
forraltak vizet. A katlan használata az archaikusabb vidékeken,
konzervatívabb rétegeknél, ahol a szabad kéményes vagy a füstös konyha
alkalmazásban maradt, az utóbbi évtizedekben is jellemző volt.
Lényegében a felszabadulás utáni tömeges lakóház felújítás, építés
időszakában, s különösen a szövetkezeti mezőgazdasági üzemek
kialakulásával, a tradicionális életmód felszámolását követően indult
meg kiszorulása.
tovább...
|