Luca széke
Luca napjához
köthető a lucaszékkészítés is, de ez a szokás már csak a
hiedelemvilágban él.
A
lucaszéket tizenkét fajta fából kell kifaragni, s tizenkét napon át
kell dolgozni rajta, hogy szentestére elkészüljön. Aki ezt beviszi a
karácsonyi éjféli misére, és rááll, az — a hiedelem szerint — látja,
hogy mikor jönnek be a templomba a boszorkányok. De a boszorkányok is
látják, hogy ki áll a kisszéken, s az éjféli mise után bizony az
illetőnek nagyon kellett sietnie hazafelé, nehogy a boszorkányok
utolérjék. A monda szerint mákot kellett szórnia a földre, s a
boszorkányoknak szemenként össze kellett szedniük, majd hazaérkezvén
azonnal a tűzbe kellett vetni a széket. A budapesti Néprajzi Múzeumban
ezért található csak két lucaszék. Kupuszinai hiedelem szerint az
éjféli mise végén a kántor hosszan játszotta az utolsó éneket, a
dikicát, s amíg a boszorkányok a dallamokra összefogódzkodva táncoltak
az oltár körül, addig a hívek nyugodtan kimehettek a templomból. A
kántornak minél tovább kellett játszania a dikicát, hogy aki a
lucaszéket készítette, nyugodtan hazaérhessen.
Luca szék
December
13. – Luca napja – a karácsonyi ünnepkör egyik legérdekesebb napja.
Magyar nyelvterületen „gonoszjáró nap”-nak is tartják, ezen a napon
különösen a boszorkányok rontása ellen kell védekezni. Számos népszokás
alakult ki, melyek közül a Luca szék készítése az egyik.A Luca szék
hagyományos alakja, az ősrégi idők óta varázserejűnek hitt, magyarul
boszorkányszög: egy szabályos ötszög köré irt öt egyenlő szárú
háromszögből kialakuló csillag. A széknek olyan erősnek kellett lennie,
hogy egy férfiember súlyát megtartsa. December 26-án az éjféli misére a
„mesterek”, (rendszerint fiatal emberek), a kabátjuk alá rejtve lopták
be a templomba a széket, majd ráállva, megláthatták a boszorkányt. A
boszorkányok ilyenkor szarvakat hordtak és emiatt a templomkapun
belépve a fejüket le kellett hajtaniuk. A Luca székén állva éjfélkor
viszont felismerték őket. Ezután a fiatalembereknek el kellett
menekülniük, nehogy a boszorkák széjjeltépjék őket. A menekülők a
zsebükben mákot vittek, hogy menekülés közben elszórhassák. A
boszorkányoknak a mákszemeket fel kellett szedegetniük és így nem
tudták elkapni a fiatalokat. A Luca székét aztán otthon tűzre vetették,
a tűzben a sok kis fadarab sikoltozni kezdett, és ha csend volt
karácsony hajnalán, még hallhatták a boszorkányok a fadarabok
jajgatását is, mert ez a tűz a boszorkák végét jelentette. .Ezután a
kulcslyukba fokhagymát kellett dugni, a kést a bal ajtófélfába vágnia,
a söprűt pedig keresztbe állítania, hogy minden rontástól védve legyen.
A Luca ostor ennek a népszokásnak egy változata, amit úgy kellett
elkészíteni, hogy az ostort alkotó zsinegen kellett minden nap egyet
csavarni, majd karácsony éjjelén pattogtatni vele. Az ostor hangjára
odagyűltek a boszorkányok. Bocz János dombóvári fafaragó tanító, népi
iparművész kutatásai és az ő elődeinek elbeszélése nyomán a Luca szék
elkészítéséhez a következő anyagokat kell felhasználni. 13 darabból
kellett állnia és 13 napig készítették.
Az
ülőlaphoz tölgyet használnak, mely 31 cm átmérőjű és 8 cm vastagságú.
A
lábak többféle fából készülnek, csertölgy, akác és kőris. A lábak
összekötő rudai bükk, fekete dió és szelíd dióból vannak.
A
csapok:
2
db fenyő, vörös- és lucfenyő,
2
db hárs, aprólevelű, nagylevelű,
1
db cseresznye,
1
db gyertyán,
A
Luca széke készítését december 13-án kezdik el és kilencféle fát
használnak: kökényt, borókát, jávorfát, körtét, somot, jegenyefenyőt,
akácot, csert és rózsafát. Szögek helyett kizárólag fából faragott ékek
tartják össze. 13 napig készül úgy, hogy minden nap csupán egy-egy
műveletet lehet rajta elvégezni, innen ered az a népi mondás is, hogy
„Lassan készül, mint a Luca széke”.
tovább...
|