Állatalakoskodás
Az
állatok megjelenítése, utánzása alakoskodással, álarcos
játékkal. A magyar népi színjátszásban leggyakrabban a téli napforduló
körüli időszakban, a farsangi ünnepkörben, a fonóban csak a
nem vallásos népszokásokban és a lakodalomban fordul elő.
Magyarországon legkedveltebb a lóalakoskodás, a kecskealakoskodás, a
gólyaalakoskodás és a medvealakoskodás. Ritkább a szarvas-,
tehén-, ökör-, szamár-, disznó-, birka- és kutyaalakoskodás.
Európa-szerte elterjedt; a szomszédos népek irodalmában lényegesen több
történeti utalás található rá, mint Magyarországon. Eredete az európai
kultúra kereszténység előtti rétegeiben keresendő. A középkori egyházi
rendelkezések különösen a szarvas-, ló- és szarvasmarha-alakoskodást
tiltották. Az állatalakoskodás mai megjelenésében már elvesztette
eredeti jelentését, olykor csak áttételesen kapcsolódik ahhoz a
szokáshoz, amelyben ma megtalálható.,,A farsang időszaka vízkereszttel,
január 6-val kezdődik, és a húsvétvasárnapot megelőző 40 napos böjt
kezdetével zárul. A farsangi szokások – többnyire február hónapban –
farsang végére, farsang farkára összpontosultak, farsangvasárnapra,
farsanghétfőre és húshagyókeddre. Az előkészületek azonban már a
farsangvasárnapot megelőző csütörtökön kezdődtek.”
A
farsangi időszakhoz – a karácsonyi ünnepkör után – a leggazdagabb jeles
napi hagyomány kapcsolódik. A szokások és hiedelmek szempontjából
leginkább a farsangvasárnap, a farsanghétfő és a húshagyókedd alkotja
szervesebben a farsangi időszakot. Az ünnepkör legkiemelkedőbb
jellemzője az álarcos, jelmezes alakoskodás és bálozás. Sokszor
adománygyűjtő szokások is kapcsolódnak hozzá. A legfontosabb, hogy a
mulatságok helyszínén – a fonóban vagy a házaknál – dramatikus játékok
elevenednek meg. A különböző farsangosok” alkalmával a beöltözöttek
pénz is elvárhatnak a fogadótól. Az alakoskodáshoz mindig
hozzákapcsolódik az evés-ivás, táncolás, azaz a mulatozás. Az évnek ez
a bálokban leggazdagabb időszaka. A farsangi alakoskodások
többsége a helyszín szerint lehet falujáró menet, vagy zárt helyen, pl.
fonóban, tollfosztóban előadott, többszereplős, dramatikus játék.
A
farsang a tavaszvárás ősi örömünnepe is egyben. A nagy
evésekkel-ivásokkal, mulatozással a természetet is hasonló bőségre
kívánták késztetni. A farsangi szokás kialakulása Magyarországon a
középkora tehető és német eredetet tulajdoníthatunk neki.
Általánosságban
elmondható, hogy a farsangos fiúk a házhoz, vagy fonóba indulás előtt
egy lányos háznál vagy a fonóban, de nem a fonóhelyen öltöztek fel.
Amelyik fiúnak már volt szeretője a faluban, az a lány ruháját kapta
kölcsön az alakoskodáshoz. A lány viszont csakis a szeretőjének
adhatott kölcsön ruhát. Leginkább a 18-20 éves szegényebb, pulya” fiúk
vettek részt a játékokban, a gazdafiúk csak nagyon ritkán. A farsangi
alakoskodás célja tulajdonképpen az volt, hogy a fonóba ezzel az
ürüggyel bármikor bemehessenek és megleshessék a lányokat. Ha egy fiú
megtalálta az udvarlásra kiszemelt lányt, a játék és a visszaöltözés
után a fonóban már meg tudta találni. Az alakoskodás tehát ürügyet
jelentett a lányok meglesésére és a fonó meglátogatására. A fiúk a
különböző magukra aggatott ruhákban és jelmezekben felismerhetetlenek
voltak, de természetesen a mozgásuk néha elárulta őket. Az esti játék
előtt rendszerint „bepálinkáztak” a kocsmában, hogy igazán jó
hangulattal érkezhessenek a helyszínre. A leírás szerint 1945 előtt
sokkal több farsangos játék volt a falvakban, a virágkort pedig 1920 és
1930 közé teszik, amikor még nem volt csendőri tiltás.
Az
alakoskodás előadásához bátorság és talpraesettség egyaránt fontos
volt. Természetesen a fiúk nem voltak egyforma előadó képességűek,
néhányan kiemelkedtek tehetségükkel a többiek közül, legyen szó a
játékok előadásáról vagy pedig az alkotói tehetségről. Az „előadás”
sikerességében szerepet játszott a közönség ösztönzése. A farsangoló
banda egy este alatt akár nyolc-kilenc helyet is bejárt. Az adatok arra
utalnak, hogy a sok faluban a farsangi időszak első felében voltak
jellemzőbbek az alakoskodó játékok. Magyarországon a leggyakoribb.
legismertebb alakoskodás a Mohácsi busójárás.
tovább...
|