css buttons
by Css3Menu.com
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Farsangoló Penyigén
Szatmárban
még századunk első felében is az eleven szokáshagyomány részét képezte
a csoportos, házaknál előadott „farsángolás", a cifrafarsangos, a
halottfarsangos, a gólyafarsangos, a lakodalmas farsangos, a
szamárfarsangos, a medvefarsangos, a terhes-szülő-farsangos, hogy csak
a legismertebbeket említsem. Minden falunak megvolt a maga mókása,
tréfamestere, rátermett szervezője, aki évről évre szervezte a
farsangos csoportokat. Penyigén Fazekas Berti bácsi volt ilyen, akihez
szívesen társultak a fiatalabb legények, mivel a farsangolást főként
férfiak rendezték. Berti bácsi nászmenet-farsangolást vezetett. Ő volt
a „pap", aki a „szertartást" végezte. A
nagyvőfély Szilágyi Zsiga, a kisvőfély Nagy Lajos volt. A vőfélyek a
valódihoz hasonlóan beköszöntő verseket mondtak, miket szintén Berti
bácsi költött. Ezt mondta a nagyvőfély: „Engedelmet kérek
bejövetelünkkel, Hogy mint megbízott jöttünk mi ide el, Egy ifjú legény
bízott meg bennünket, Kinek érdekében tegyünk most eleget, Ez az ifjú
legény „Bökköny Ignác", Ki magányos életét megunta, Megtalálta párját
Venyige községbe, „ Gyükér Mari" lészen örökös hitvese. Holnapután
tartják a lakodalmat, Melyre tisztelettel meghívom magukat!" A
kisvőfély így folytatta: „Én is, mint kisvőfély bizonyítom hittel, Ezen
házcsaládot hívom szeretettel, Kést, villát hozzanak, Otthon ne
maradjanak!" A hívogatás a valódihoz hasonlóan a farsangolás előtt két
nappal történt. Mentek is a kíváncsiak, a mókázni szeretők, megtelt a
ház, de még a tornác is. A „nászmenetet" Toldi Endre prímás és Kondor
Károly kontrás, helybeli legények kísérték vidám muzsikával. A tréfás
esketés alatt mindenki a hasát fogta a nevetéstől. Utána táncra
perdültek, vígan mulattak. Az úgynevezett cifra farsang szintén
elterjedőben volt a környéken is. Ennek is megvolt a maga szertartása.
Kellett hozzá egy jó citerás, ilyen volt és az ma is Szilágyi Zsiga
bácsi, akit már 13 éves koromban vittek magukkal a fiuk farsangolni,
Egyforma termetű fiuk öltöztek fel párnak. A”nő” a leánytestvére vagy a
szomszéd lány kölcsön kért ruháját vette felszerelést. A férfi fektette
„priccses” nadrágot, sarkantyús csizmát, bűgatyát vett fel, a karjára
két fehér csipkés kombinét húzott, amit megráncolva az inge vállához
öltöttek, erre vette fel a fekete lajbit. A fejét bekötötte, a kendő
hátulját előre hajtotta, hogy az arcát takarja, erre tette fel az
árvalányhajas kalapot. A nő arca ugyanígy volt fedve. Indulhatott a
cifra farsangos.
Kezükön
kesztyűt viseltek. Elindultak. Elől ment a bekérő. Bekopogott: „Van egy
pár (kétpár) vendégem, be szabad engedni?" A háziak ugrottak fel,
húzódtak a sarokba, s nem csak a helycsinálás miatt, hanem mert féltek
a nem mindig kellemes következményektől, a koromtól, a csipkedéstől.
Rejtették a guzsalyt, az orsó fonalat, mert ha valamelyik elkapta,
letekerte róla a fonalat, behálózva vele a ház bútorait, még a kerítést
is. Akkor aztán odavolt az egész esti munka! De azért tárták az ajtót,
bejöttek a farsangosok. A citerás az asztalhoz lépett, s már pengette
is a talpalávalót. A farsangosok táncoltak egyet, majd leültek. A
háziak törték a fejüket, ugyan kik lehetnek. A farsangosok végül
felfedték magukat. A házbeli lányokat is megtáncoltatták, s mentek
tovább.
tovább...
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
vertical menu css
by Css3Menu.com
|