Fonó Szatmárban
Télen
a fiatalok fonókba gyűltek össze. A fonás ideje december elejétől a
farsang végéig tartott, kivéve a dologtiltó napokat. A fonóestéken a
lányok guzsalyokon fontak, de a legények is részt vettek ezeken. Egész
este tréfálkoztak, énekeltek, mesét mondtak. Szatmárban a fonók
látogatása nemcsak igény volt, a fiatalok részéről, hanem egyben
társadalmi kötelezettség is. A szombati fonást azért tiltották, mert
aki ezen a napon font, annak nem tojtak a tyúkjai. Gyakoriak voltak
azok a hiedelmek, amelyek a fonást a karácsony és újév közötti
időszakban korlátozták. Különféle fonók voltak: lányfonó, asszonyfonó,
vegyesfonó. A falvak nagy részében petróleumlámpa világánál fontak.
Nagyecseden kemencébe dugott nádkévéknél, majd mécseseknél,
gyertyáknál. A legény közeledési szándékának, szerelmi vonzódásának
legbiztosabb jele, a lány megajándékozása volt. A lányoknak guzsalyt,
guzsalyszalagot és orsót ajándékoztak. Ha a lány előtt kedves volt a
legény, az ajándékba kapott szalagot mindjárt felkötötte guzsalyára, és
azzal járt a fonóba. Ha a szalagot nem használta, az annak a jele volt,
hogy nem kívánta a legény udvarlását. A Szatmári falvakban a férjjósló
eljárásokat is közösen végezték. A guzsalyra kötött szösz aljából a
lányok három bábut sodortak, felállították azokat egy sorba és a két
szélsőt egyszerre meggyújtották. A középső bábu egyik lányé, a két
szélső egy-egy legényé volt. Az égő bábuk közül, amelyik a középsőhöz
dőlt úgy, hogy az tüzet kapott tőle, megtudták, hogy az azt jelképező
legény szereti jobban a lányt. Ha egyiktől sem fogott tüzet a lány
bábuja, azt jelentette, egyik legény sem szereti a lányt.
tovább...
|