css buttons by Css3Menu.com


  
 















Udvarlás a szatmári fonóban

Ha a legény udvarolni akart egy lánynak, a fonóból hazakísérte és útközben vagy inkább a lány házának kiskapujában így jelentette be szándékát: — Én udvarolni akarok neked, elfogadod-e? A lány vagy azt mondta: — Nézd, nem látom jónak, szüleim nem engedik!, vagy ha tetszett neki a legény, nem ellenkezett: — Nincs semmi akadálya, elfogadom az udvarlást, ahhoz tartom magam! Utóbbi esetben aztán a legény ezzel a lánnyal foglalkozott legtöbbet, ezzel járt a fonóba, bálba. A lány fenntartotta a legénynek a helyet, más udvarlását nem fogadta. A legény kezdetben máshova is eljárhatott, de mire „beállt" a fonó, a lány melletti szék is gazdára talált. A lányok barátnőiknek el-eldicsekedtek a legény szándékával, de kapcsolatuk amúgy se maradhatott sokáig titokban. Ahogy aztán később a barátság komolyabbra fordult, a viszony szerelmi kapcsolattá érett. A legény már nem járhatott más fonóba, más lánnyal nem barátkozhatott, szeretőjét mindenhová kísérte. A vegyes fonókba ilyen esetben az anyja is ment a lányával. 18—20 éves korukra a legények általában megtalálták a párjukat. Akinek ez még ekkor sem sikerült, megjegyzéseket kapott: — Gyáva legény vagy, tán félsz a lányoktól!? A legény közeledési szándékának, szerelmi vonzódásának legbiztosabb jele a lány megajándékozása volt. A lányoknak guzsalyt, guzsalyszalagot és orsót ajándékoztak leggyakrabban. Guzsaly ajándékozásra azonban csak hosszabb udvarlás után került sor. Előbb szalaggal kedveskedett a legény, s ha azt a lány szívesen fogadta, tudta, hogy érzelmei viszonzásában bizakodhat. A lányok guzsalyára színes selyemszalagokat vásároltak, s azokat a fonóból hazamenet adták át nagy titokban. Az ajándékozásról a fonóbeliek, sőt sokszor a szülők sem tudtak. A lány azután büszkélkedett szép színes guzsalykötőivel, amelyek mondatlanul is a legény iránta való érdeklődését tanúsították. A lány szégyellte, s szeretője is szégyenkezett, ha a lánynak nem volt szép guzsaly szalagja. Ez esetben a legény nem várt sokat az ajándékozással, s a boltból a legszebb piros vagy égszínkék pántlikák kerültek a kiválasztott lány guzsalyára. Ha a lány előtt kedves volt a legény, ezt azzal is kimutatta, hogy az ajándékba kapott szalagot mindjárt felkötötte guzsalyára és azzal járt a fonóba. Ha a szalagot nem használta, az annak a jele volt, hogy nem kívánta a legény udvarlását. Hosszabb együttlét után a legény guzsalyt vásárolt vagy csináltatott a lánynak. Ezt nem a fonóban adta át, de mivel a szülők előtt már nem kellett titkolnia szándékát, papírba csomagolva elvitte a lány házához: — Nesze, ezt neked hoztam! A lány elfogadta, kivált, ha kedvére való volt a legény. Másnap az eseményt a fonóban is tudták. Az elfogadással a lány elkötelezte magát, ezután más legénnyel nem foglalkozhatott. Az el nem fogadás a közeledés visszautasítását jelentette. De tudta már a legény előre, hogy ideje van-e a guzsalyajándékozásnak. Ez már fejlettebb szerelmi kapcsolatot tükrözött. Az ajándékozás után a kapott guzsalyt hordta a lány a fonóba. Komoly udvarlást jelentett az orsóajándékozás is. Kérsemjenben a legény öt pár orsót vitt a lánynak, közöttük volt sima is, meg csörgős is. Utóbbi ritkább, mert sem a községben, sem a környéken nem készítették. Vásárokon, leginkább Fehérgyarmaton vették. Sonkádon szokás volt, hogy ha a lányok nem akarták elfogadni az ajándékba adott orsót, eltörték, így az orsókapáskor történt töréshez hasonlóan ők is kettőt vettek érte a legénynek. Pátyodon karácsony előtti napon volt a guzsalytörő este. Ekkor a legények összetörték a lányok guzsalyait, hogy szebbet vehessenek helyettük. Azt sem várták meg, hogy a lányok lefonják guzsalyaikról a szöszt. Guzsalyajándékozás után is előfordult, hogy a lány összeveszett a legénnyel. Ez esetben a legénytől kapott guzsalyt vagy orsót visszaadta, guzsalyára másik szalagot kötött. A legény a visszaadott guzsalyt a térdére tette, eltörte és elhajította.

tovább...















vertical menu css by Css3Menu.com