Motolla, áspa
A
megfont fonal lemérésére és motringba rendezésére szolgáló eszköz. Két
fajtája van: a kézi és a kerekes motolla. A kézi motolla egy 70–200 cm
közötti hosszú rúd, amelynek egyik végén arasznyi keresztfája, másik
végén vagy villás elágazása, vagy szintén keresztfája van, az előbbire
merőleges elhelyezésben. Az orsóról vagy rokka csévéjéről a fonalat a
motolla keresztfájára, ill. villás elágazásába megakasztva motollálják
fel. A kézi motollán az egyszer így végigvezetett fonal a motolla
hosszának négyszerese. A fonal mérésénél a motollán általában 3 szálat
számolnak 1 igének és 20–60 igét 1pászmának. Egyszerre a fonal
vastagságától függően 3–10 pászmát motollálnak fel: ez 1 darab fonal. A
kézi motolla neve általában motolla, amely a szláv motivolo
(’motringoló villa’) szóból származik, utalva a szláv területeken
használatos villás formára is. Ez a motollatípus a Kárpát-medencében
napjainkra csak a peremterületeken maradt meg: a Dráva mentén, az Ipoly
környékén, Erdélyben főleg a Székelyföldön, valamint a moldvai és
bukovinai magyar településeken. Kisebb területen, főleg D-Dunántúlon
áspa, áspáló (német ’Haspel’, olasz ’aspa’) a neve a kézi motolla
mindkét formájának. A kerekes motolla horizontális tengelyen körbefogó
négy fakar, amelybe gyakran a körbeforgást számoló és pászmánként
hangjelzést adó jelzőszerkezetet építenek be, hogy a fonalszámolást
megkönnyítse. Ritkán és elszórtan nyugati hatásra a múlt század második
felétől fordul elő magyar nyelvterületen, általánossá azonban sehol sem
vált. Neve kerekes motolla vagy forgó motolla, a hangjelzést adónak
percentőmotolla.
tovább...
|