Feltámadás
A keresztények hite szerint i. e.
2500 óta állandóan alakuló zsidó egyistenhit betetőzése. A zsidó
vallásban már i. e. 2-300 évvel megjelennek a feltámadás reményének
csírái. Jézus születésének idejében a farizeusok, a zsidó írástudók egy
része már hitt a feltámadásban. Azonban közülük csak néhányan ismerték
fel Jézus Krisztusban azt, akit Isten azért küldött, hogy ígéreteit
valóra váltsa. A Tórát tisztelő szadduceusok viszont nem vallották a
feltámadást. Kérdőre vonták Jézust, hogy nevetségessé tegyék a
feltámadásról szóló tanítását. A meghalt ember hét feleségének a
túlvilágban melyik lesz a felesége, ha már máshoz is hozzámentek az
asszonyok? Jézus válaszában így felelt egyik sem, mert ott nem
házasodnak. a Tórát idézte Isten szólt a csipkebokorból: "Én vagyok
Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene". Jézus arra a
szadduceusok által vallott nézetre utalt, hogy Isten az élők Istene.
Tehát ha - a már meghalt - Jákob és Izsák Istene, akkor ők élnek. Egyet
értett velük, Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké (Mt 22.21).
Tehát a meghaltak is élnek. Azok lettek az első keresztények, akik
Jézus Krisztusban felismerték a megváltót. Mivel Jézus feltámadása már
nemcsak a zsidókat érinti, hanem egyetemes jelentőségű, ezért a
keresztény feltámadás-hit, bár a zsidó vallásban gyökerezik, nemcsak a
zsidók, hanem minden ember hite lehet. A kereszténység Jézus Krisztus
halálának és feltámadásának hitére épül: "Ha pedig Krisztus nem támadt
fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek
sem." (1Kor 15,14) Megkülönböztetjük azt, hogy egyesek a halál
állapotából hosszabb-rövidebb időre visszatérnek az életbe. A bibliai
elbeszélések közül ilyenek Lázár (Jn 11,1-44) és Jairus leánya (Mk
5,22köv) vagy a naimi ifjú (Lk 7,11-17), akiket éppen Jézus támasztott
fel. Az elbeszélés szerint ők már meghaltak, mégis egy időre
visszatértek az életbe, hogy aztán később végleg meghaljanak. A
történelem folyamán sok ehhez hasonló feltámasztás történt, némelyek
talán hiteltelenek. Napjainkban azonban egyre többen térnek vissza a
klinikai halál állapotából, hogy aztán végleges halálukig még éljenek.
Jézus Krisztus feltámadása lényegileg más. A keresztények hitének
lényege, hogy Jézus feltámadt és azóta sem halt meg, hanem még ma is
él. Jézus Krisztus feltámadása a keresztények számára azt jelenti, hogy
Jézus nemcsak volt, hanem van is. Ő ma is él, „ott ül az Atyának
jobbján és újra eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat.”
(nikaia–konstantinápolyi hitvallás, írásba foglalták legkésőbb i. sz.
381). Jézus második eljövetelekor pedig minden ember feltámad és
elnyeri saját megdicsőült testét.
A katolikus teológia Jézus feltámadását hittitoknak hirdeti. Azonban a
Bibliában található utalások miatt is a katolikus teológia azt tanítja,
hogy Isten, az egyszülött gyermekét adta a világnak. Ami azt jelenti,
hogy Isten annyira szereti az embereket, hogy gyermekét is feláldozza,
hogy utána a feltámadással a harmadik napon megdicsőítse - azaz példát
mutasson az embereknek, van élet a halál után. Ez a „jó hír”
(evangélium) megpecsételődik azzal, hogy Krisztus feltámadása után
megjelenik tanítványainak. Jézus feltámadása nem tudományos tény, de
nem is mond ellent egyetlen tudományos ténynek sem. A feltámadottal
való találkozásról szóló beszámolók, azt állítják: olyan dologgal
állunk szemben, ami túlmutat az emberi tapasztalaton, ezért
tudományosan sem vizsgálható.
tovább...
|