Ételszentelés
Húsvét reggelén a nagyböjt utáni
első, nem böjtös ételek megáldása. - A 7. századtól nyomon követhető
szokás. A szenttelt ételek (kókonya, pászka), összetétele (sonka,
tojás, kalács, torma, bor, túró, kolbász stb.) a böjti időszak végét
jelzi, sok helyütt fölruházva a passiójelenetek szimbolikájával.
Hajdúdorogi hagyomány szerint a kalács alapjául szolgáló lepény
Krisztus testét jelképezi. Az egymásra kerülő tésztafonatok a
töviskoszorú, majd a teljessététel. A kalács ötelemű díszítése,
megszegésének, fölvágásának rituális mozzanatai a Kelet-magyarországi
görög katolikusoknál a Szent Sebek tiszt-ének szólnak, az ~re vitt
tojás a →feltámadásra emlékeztet, számuk egyes helyeken az
apostolokra-okra utal. A szentelésre vitt bor Krisztus vére, a torma a
népi értelmezés szerint a keresztrefeszített Krisztusnak kínált ecet
keserűségét idézi. - A néphit mágikus erőt is tulajdonít a megszentelt
ételnek. Ezért pl. a szentelt sonka csontját az eresz alá tűzték
villámcsapás elleni védekezésül, a kalács morzsájából a népi vélekedés
szerint apró fehér virágok fejlődnek. Csík vármegyében 1900 k. a
szentelt kókonya darabjait rontás ellen használták. Az ételszentelésből
útban hazafelé az Észak-magyarországi görög katolikusok a pászkával
megkerülték a lakóházat, hogy a férgek távozzanak onnan. A Nyírségben
az a pászkát odahaza szertartásosan emelgetni kezdték. A húsvéti bárány
elfogyasztásának hagyományai a szentelt sonka fölvágásában éltek
tovább. - Szentelt sonkát, kolbászt, kalácsot a vegyes vallású
vidékeken a protestáns. lakosság is előszeretettel fogyasztott.
tovább...
|