Mágikus tárgy
Szűkebb értelemben a
mágikuseljárások sajátos, e célra készült eszköze. Ha eltekintünk a
népi gyógyászatban ilyen értelemben használatos gyógyszerektől, akkor
azt mondhatjuk, hogy a magyar parasztság kevés mágikus tárgyat
használt. Ilyen a ma már gyéren ismert amulett jellegű tárgyak
egy része vagy pl. a „rontó bábu” (rontás másra hárítása), a lucaszék,
lucaostor ( Luca napja). Valamint bizonyos „természetfeletti”
eredetűnek tartott tárgyak, mint a mennykő, kígyókő. – A tágabb
értelemben vett mágikus tárgyak sora viszont szinte végtelen: a mágikus
cselekmények mindenfajta anyagi világból származó eszköze, amellyel a
mágiát véghezviszik, önmagában vagy más eszközökkel együtt. Lehet:
állat, növény, ill. ezek részei, emberi tartozékok, továbbá az ember
által alkotott környezeti és használati tárgyak, valamint ezek részei,
maradványai és mindezek kombinációi. A mágikus tárgyak egy része
hagyományosan mágikusnak, „szent”-nek, „hasznos”-nak tartott tárgy.
Ezek – attól függetlenül, hogy miért és milyen módon alakult ki a
mágikus felhasználhatóságukba vetett hit és a hozzájuk fűződő mágikus
gyakorlat –, univerzálisan használhatók voltak a népi hitvilág szinte
mindenfajta cselekményéhez. Pl. Sok az olyan növényi és állati
termék, amelyhez szinte „ősidők óta” ilyen hagyományok fűződnek.
(füvek, fák, béka, gyík, kígyó, nyírfa,
vadrózsa, fokhagyma, mák, hüvelyesek, vas
stb.). Sok tárgy fizikai tulajdonságai, vagy biológiai adottságai
révén lett mágikus tárggyá, így a kerek, piros
almatermékenységet, szerelmet varázsló eszközzé, a bab vagy a
kása sok szeme réven a gazdagság jelképévé. Az ember környezetéből
származó tárgyak közül egyesek a mindennapi életben betöltött fontos
szerepüknél fogva lettek hathatós mágikus tárggyá (pl. a kenyérsütés
eszközei vagy a pénzérmék); mások fizikai adottságaik révén (az éles,
hegyes szerszámok) gyakoriak a rontás elhárításának eszközeiként.
Fontos szerepet kaptak az ünnepekről származó tárgyak ( karácsonyi
asztal tárgyai), amelyek egyúttal gyakran egyházi szentelmények is (pl.
virágvasárnapi barka, húsvéti szentelt tojás héja stb.), ez
mágikus célra való használhatóságuk hitét erősíti; ugyanez a helyzet a
templomi szerekkel és egyéb egyházi használatú tárgyakkal. Az átmeneti
rítusokhoz kapcsolódó ünnepi szokások tárgyainak is lehet hasonló
szerepük, miképpen a jegykendőnek, koporsószögnek stb. Az ember (és
állatok) tartozékai általában nem önmagukban, hanem valakinek a
tartozékaiként töltik be a mágikus tárgy szerepét. A haj, szőr,
vizelet, vér, árnyék, a tehén tejének stb. segítségével a tulajdonosnak
lehetett ártani vagy használni. Legnagyobb számban azok a mágikus
tárgyak lelhetők fel (a régiek mintájára, ill. az elv hatására újak is
keletkezhetnek), amelyek valamilyen tulajdonságuk révén analógiás
cselekmény elvégzésére alkalmasak: pl. Jelképes bekerítéshez
alkalmas bármi, amivel kört lehet rajzolni, kötésre minden, amire csomó
köthető. „Elküldésre” minden eldobható tárgy, nyitást, ill. zárást
jelképező cselekmény a kinyitható-becsukható olló, a lánc összekapcsolt
szemei valaminek az összetartozását jelenthetik stb. – Hosszú sora van
a csak bizonyos körülmények által mágikus tárggyá lett eszközöknek is,
ezek a „közönséges” tárgyak a mágikus eljárások hagyományos kísérő
körülményei révén nyerik a nekik tulajdonított erőt. Igy a parázsszemek
akkor használhatók, ha kilenc van belőlük ( számok), vagy ilyen a
kifordított ruha, a szűzlány által font fonál, az éjfélkor szedett fű
stb. E körbe vonhatók a „talált”, ill. „keresetlen” tárgyak is.
tovább...
|