css buttons by Css3Menu.com


  
 















Szentelmények

A római katolikus egyház szentelményei a népi hitvilágban, mint  mágikus tárgyak játszottak jelentős szerepet, elsősorban a r. k. lakosság körében. Ennek alapja az a tény, hogy a szentelmények az egyházi használatban is olyan tárgyak és dolgok, amelyek a  szentelés vagy áldás révén hétköznapi használatukból kiemelődve természetfeletti célokra alkalmasak. Az egyházi életben rokon funkciót töltenek be (többek között gonosz szellemek távoltartása, földi javak védelme természetfeletti úton stb.). Az egyházi szentelmények a középkorban a mindennapi élet minden területére, szükségletére kiterjedtek, sok régebbi, kereszténységelőtti hagyományt is magukba olvasztva (így pl. kereszténység-előtti gyökerei vannak a tűzszentelésnek, gyertyaszentelésnek). – A népi hitvilágban is szerepet játszó, legfontosabb egyházi szentelmények a  szenteltvíz, a gyertya ( gyertyaszentelő), az alma, a  barka, a  tűz, a búza és bor, valamint a  húsvéti szentelt ételek. Ezek majd mindegyike – egyéb funkciói mellett – szinte univerzális hiedelemtárgy volt: a vihar elhárításában, a szántóföld, gyümölcsfák termékenyebbé tételében, a gyógyászatban stb. egyaránt szerepet kaptak. Az alma és a bor speciálisan a torokbetegségek megelőző szere lett.  A szentelt gyertya pedig a súlyos betegek, haldoklók kínjait könnyítette. A nagyszombaton szentelt tűzről, ill. a róla gyújtott ágakkal volt szokás újra meggyújtani az előzőleg kioltott tűzhelyeken a tüzet. Kisebb jelentőséggel sok egyéb szentelmény is ismert volt (pl. a Dunántúlon, Benedek napján szenteltetett hagyma és zsír), Az Alföld több helyén  Sarlós Boldogasszony napján szénát, füvet, kukoricaszárat szenteltettek;  Nagyboldogasszony napján sok helyen füvet stb. – ezeket többnyire gyógyításra használták). A szentelmények múltbeli fontos szerepére és a hathatóságukba vetett komoly hitre vall a „népi szentelmények” elterjedt volta. Pl. A Márk napi búzaszentelésre sok helyütt szokásban volt „titokban” (pl. zsebben) zöldség magvakat vinni, ezek ily módon a hit szerint jobb minőségű vetőmagvakká váltak. A régi sírból kiásott koporsószeget egy szórványadat szerint hétszer szenteltették meg (hét ünnepen vitték el titokban a templomba), hogy mint rontáselhárító szer (rontás elhárítása) hathatósabb legyen. Hasonlóképpen népi szentelmény” jellege van a búcsúba elvitt tárgyaknak. pl. Erdélyi adatok szerint az ilyen csengettyűvel szívbajos beteget gyógyítottak vagy a virágcsokrot a beteg gyerek fürdővizébe tették.  A szentelményhez hasonló szerepe volt az úrnapi „sátor”-ból származó füveknek, virágoknak. Sokféle betegség gyógyszereként használták fürdővízbe téve vagy füstölőszerként, valamint a legkülönfélébb  templomi, egyházi eredetű és ünnepekről származó tárgyaknak ( tömjén, olvasó,  ostya, oltárkulcs,  karácsonyi abrosz stb.).


tovább...















vertical menu css by Css3Menu.com