Locsolkodás Szatmáriasan Majtison
Alig pirkadt máris megjelentek az
első locsolók. Ezek általában, cigánygyerekek voltak, nem mindenki
engedte be őket. A fiuk nem azt mondták, hogy megyünk locsolódni,
hanem, hogy megyünk tojást szedni. Nem is azt számolták hány lányt
locsoltak meg, hanem, hogy hány tojást gyűjtöttek. Ezt mindig
számontartották és dicsekedtek vele. Az igazi locsolóknak nem adtak
tojást, hanem elébük tették a díszes tányért és abból vehetett magának
kettőt. A valamire való locsolók csak később indultak el. Ilyenkor már
senkit sem lehetett kitessékelni. A legbuzgóbb gyerekek tarisznyával
jártak. Egyszerre két-három gyerek járt, legfeljebb ha négy. Először a
rokonokat illett meglocsolni. A kisgyermekeket az apjuk vitték
locsolódni, őket is megtanították a locsolkodásra. Ha egy fiatalember
komolyan udvarolt egy lánynak, húsvétkor meg kellett locsolni. Ha nem
akkor már vége volt mindennek. Kezdeti ismeretségnél is elvált
húsvétkor minden. Felnőtt emberek, komoly gavallérok csak ebéd
végeztével indultak el. Nekik is járt tojás, de pénzről itt már szó sem
lehetett. Viszont a süteménnyel, borral, likőrrel, pálinkával való
kínálgatás elengedhetetlenül hozzátartozott a vendég fogadáshoz. Ha
későre esett a húsvét, a komoly locsolók virágot is vittek, ibolyát,
nárciszt, tulipánt. De ők is kaphattak a lányoktól egy-egy szálat.
Felnőtt locsoló már nem mondott verset, csak kellemes húsvéti ünnepeket
kívánt. Ha mégis akkor csak valami tréfás verset.
Voltak, akik nem vették nyakukba a falut csak a rokonokhoz,
szomszédokhoz mentek el. A gazdafiúk a velük egyidős szegény lányokat
nem locsolták meg csak a nagygazdalányokat, azokhoz akkor is el kellett
menni, ha idősebb volt. Volt, aki lóháton ment a másik faluba
locsolódni. Délután estefelé, már más faluból is jöttek. Gyalog,
biciklin, ki hogy. A gazdafiúk összeálltak, befogtak a kis szekérbe
azon mentek, négyen, öten. A felnőttek csak délután jártak őket meg
kellett vendégelni. Húsvéti főtt sonkával, tojással. Volt, aki egyedül
járt. Akinek hamar megtelt a tarisznyája hazaszaladt kiürítette és ment
tovább. Húsvétkor a versmondás járta. Akárhányad magával jött valaki
verset mondani kellett. Egyenként sorba állva mondták el a fiuk. Aki
belesült vagy nem mondott verset nem kapott semmit. A beharangozástól
az istentisztelet idejére szünetelt a locsolkodás. A legkezdetlegesebb
locsoló vers: Én kis kertész legény vagyok, Rózsavizet hordozgatok, El
akar hervadni, Meg szabad locsolni? Zölderdőbe jártam, Piros tojást
láttam,.Bárány húzta rengő kocsin, Mindjárt ide szálltam, Nesze hát
rózsavíz, Gyöngyöm, gyöngy virágom, Hol a tojás, piros tojás,
Tarisznyámba várom. Ez már magasabb szintű locsoló vers: Ma van húsvét
napja, Második hajnala, Melyen locsolódni indul az ifjak tábora.
.Keljetek fel, lányok,a paplanos ágyból, adjátok a tojást a cifra
kosárból, Mert ha nem adjátok, Vízi puskám készen, reátok bocsájtom.
Szívemből kívánom. változat:.Mert ha nem adjátok, Licskes, lucskos
facsaró víz lesz a ruhátok. .Kellemes húsvéti ünnepet kívánok. A vicces
versikék, mondókák is szokásban voltak. pl. ha nem adnak tojásokat,
lefosom a padlásukat. .A locsolkodási szokások megváltoztak, de még ma
is tartják ezt a szokást. A változás a hímes helyett csoki tojás, a
szagosvíz helyet kölni, de a többi szokás még fellelhető, sőt a
vendéglátás bővült, sok helyen, gazdagon terített asztallal várják a
locsolódókat. Az asztalon természetesen megtalálhatóak a tojás, a
sonka, a sárgatúró.
tovább...
|