Mágikus eljárás
Olyan cselekmény, amelyet a
parasztság különböző okkal, céllal kapcsolatban, de hagyományos módon,
a mágia hagyományos elvei alapján a mágikus eljárások hagyományos
eszközkészletét felhasználva gyakorolt, és ily módon legalább egy eleme
révén mágikusnak minősíthető. E hagyományos eszközkészletbe a
következők tartoznak: a valamilyen okból mágikusnak számító tárgyak
(mágikus tárgy); a mágikus gyakorlat hagyományos cselekvései, a
legegyszerűbb gesztusoktól (pl. köpés, keresztvetés,
bekerítés) a legösszetettebb rítusokig (pl. fürösztés,
szenesvízkészítés, füstölés, ólomöntés). Ezek közül a bonyolultabbak
inkább egy-egy célra specializáltak (pl. szenesvíz szemverés
gyógyítására, ólomöntés →ijedtség gyógyítására), szemben az egyszerűbb
cselekedetek, gesztusok, ill. tárgyak univerzális használhatóságával
(így pl. a köpés a mágikus eljárások mindenfajta szituációban, céllal
visszatérő cselekvése). A mágikus eljárások hagyományos kísérő elemei:
ezek valamilyen oknál fogva hagyományosan mágikusnak számító, de
sztereotíppá vált, jelentés nélküli „üres” gesztusok, formulák,
időpontok, helyek stb. (pl. kilencszer, szótlanul, visszakézből,
napkelte előtt, keresztúton stb.), amelyek ugyan a mágikus eljárások
kísérőiként általában jelentés nélküliek, mégis a hagyományosan
hozzájuk asszociált „többlet” révén hiedelmesítő hatásuk lehet (pl. egy
egyébként hétköznapi céllal gyakorolt cselekvést hétszer vagy napkelte
előtt végeznek el). A mágikus gyakorlat nem mágikus cselekvései és
eszközei csak az adott esetben, ill. adott összefüggésben tekinthetők
mágikus eljárásnak. Ezek az egyszeri mágikus kapcsolatok általában az
analógia elvének alkalmazásával jönnek létre (pl. kenyérsütéskor a
gazdasszony megpördül, hogy olyan magasra keljen a kenyér, amilyen
magasra fölrepül a szoknyája). – A mágikus eljárások részben a
mindennapi élet céljait szolgálják (pl. termésvarázslás,
termékenységvarázslás), ill. mindennapi cselekmények kísérői (szántás,
vetés, házimunkák stb. Pl. vetés bevégeztekor a gazda földobta a
zsákot, hogy olyan magasra nőjjön a búza); részben rendkívüli
helyzetekben, vélt vagy valóságos veszélyek esetén fordultak hozzájuk,
így betegség (népi gyógyászat), vihar, tűzvész esetén vagy olyan
időpontokban, amikor a hit szerint rontástól kell tartani. A rendkívüli
helyzet okozta felfokozott pszichikai állapotban racionális
beállítottságú egyének is, napjainkban is fordulnak olykor mágikus
eljáráshoz. A mágikus eljárások más részét a hiedelmek hagyományos
alkalmai ( nevezetes időpontok), ill. bizonyos szokáscselekmények
tartják fenn (pl. a menyasszony termékenységét célzó mágikus eljárás a
lakodalom folyamán). Viszonylag kevés a 20. sz.-i magyar parasztság
gyakorlatában az olyan eset, amikor céltudatosan hoznak létre – a
mindennapi élet alkalmaitól, szituációitól függetlenül – olyan
helyzetet, amikor mágikus eljárásokat gyakorolnak. Ezek az esetek
általában a negatív célú „fekete mágia” körébe vágnak ( rontás,
szerelmi varázslás). A még a 20. sz.-ban is gyakorolt pozitív célú
mágikus eljárásokkal ellentétben erről már inkább csak a
szájhagyományozott hiedelemmondák sok típusa szól. A
mágikus eljárásokat általában a boszorkánynak vagy más rosszindulatúnak
feltételezett lénynek tulajdonítva. A legújabb időkben a pozitív célú
mágikus eljárások is kiveszőben vannak; egyre inkább csak
szájhagyományban élő, ill. alkalom fenntartotta üres, cél nélküli
cselekvések. A mágikus eljárások egy része közhasználatú volt, más
részét specialisták gyakorolták (pl. gyógyító, tudós,
halottlátó). Ezek tevékenysége napjainkra – a halottlátót kivéve –
lényegében kihalt; mai napig elevenen él azonban az alakjukhoz fűződő
gazdag hiedelemmonda-anyag. – A mágikus eljárások legegyszerűbb
alapelemei általánosan elterjedtek Európa népeinél, sőt Európán kívül
is. Egy-egy szűkebb terület vagy népcsoport egyedi sajátságának egy-egy
bonyolultabb rítus sajátos összetétele, felépítése látszik, ill. ennek
egy bizonyos célra való alkalmazása. Így pl. a szemverés elleni szenes
vízkészítés nálunk gyakorolt formája közép- DK-európai sajátság.
tovább...
|