Zajcsapás, zajkeltés, lármázás
Kartikus, ill. gonoszüző rítus
(gonoszűzés, katartikus rítusok). A naptári ünnepek, valamint
az átmeneti rítusok gyakori tartozéka, gyakran elhomályosult
céllal, ill. magyarázatokkal. Többnyire nem önállóan, hanem más
szokáscselekmények kísérőjeként nyilvánul meg. A kongózás
karácsonykor, szilveszterkor és → újévkor szokásos, néhol
pünkösdkor is. Egyes helyeken gulyafordítás kapcsolódott hozzá:
pásztorok, béresek, legények, gyermekek zajongtak ostort pattogtattak,
kolompoltak, kürtöltek, amíg a jószágok fel nem ébredtek és másik
oldalukra fordulva biztosították a következő év termékenységét. A
zajkeltés ez esetben egyrészt a gonosz távoltartására irányul, másrészt
a következő év állatszaporulatát biztosító termékenységvarázslás.
Farsangkor, főként húshagyókor szokás országszerte a lányok szűzgulyába
hajtása, kikolompolása ( vénlánycsúfolás): a kongózás és gulyafordítás
tréfás vénlány és vénlegény csúfolássá alakulásával. A civakodó
házaspárokat kigúnyoló, megszégyenítő zángózás ( közvélemény-büntetés)
szokását is zajkeltés kíséri. A húsvéti ünnepkörben bibliai esemény
megjelenítésében, emlékeztetőjében kerül sor zajkeltésre Pilátus- vagy
Judás-verés alkalmával ( Pilátus-égetés). Az emberi élet fordulóin
eredetileg gonoszűző zajcsapás a bakfazékdobás és változatai.
Keresztelőkor pl. az ablak alatt porral telt csuprot, bakfazekat dobnak
a gyermekek. Egyes helyeken a keresztelői lakoma közben vagdosnak az
ajtóhoz rossz cserépfazekakat, nehogy süket legyen a gyerek. A
cserépdarabok, de az edény, hamu, por vagy gabona stb. tartalma is a
jókívánságok sokaságát jelképezheti. Hasonló célzattal az esküvői menet
(menyasszonyvitel) indulásakor a szekérhez cserépedényt dobnak és
lövöldöznek. A vacsora alkalmával is földhöz vágnak egy rossz fazekat.
A bakfazék dobás is ismeretes vénlánycsúfoló szokásként is.
Névnapozáskor a köszöntők jókívánságát jelképezi a bakfazékdobás. A
halott kivitelénél is a gonosz távoltartására vagy a lélek riasztására
zajt csapnak cserépfazékkal, ajtó becsapásával stb. Virrasztáskor
egyes helyeken csörgőpálcával ébresztgették az elalvókat. Eredetileg
talán ez is gonosz távoltartó zajkeltés volt. Egyéb alkalmakkor
féregűzéssel is kapcsolatos a zajkeltés: pl. Nagyszombaton bográcsot
vernek, „kígyók, békák szaladjatok!” szöveggel, amikor először
szólal meg a harang. A jószág első legeltetésekor (Szent György napja)
puskát ropogtatnak, s ezzel képletesen megölik a farkast és egyúttal
biztosítják a jószág egybemaradását. A zajkeltés, mint ünnepi
szokásoktól független, önálló mágikus eljárás az eredeti, rontást
távoltartó, gonoszűző céllal szórványosan fellelhető Európa-szerte. A
nálunk ismert eljárások közül legelterjedtebb a vihart, ill. jégfelhőt
eloszlató harangozás, továbbá a féregűzés zajkeltéssel egybekötött
módszerei.
Katartikus, ill. gonoszűző rítus (gonoszűzés, katartikus
rítusok). A naptári ünnepek, valamint az átmeneti rítusok gyakori
tartozéka, gyakran elhomályosult céllal, ill. magyarázatokkal.
Többnyire nem önállóan, hanem más szokáscselekmények kísérőjeként
nyilvánul meg. A kongózás karácsonykor, szilveszterkor és →
újévkor szokásos, néhol pünkösdkor is. Egyes helyeken
gulyafordítás kapcsolódott hozzá: pásztorok, béresek, legények,
gyermekek zajongtak ostort pattogtattak, kolompoltak, kürtöltek, amíg a
jószágok fel nem ébredtek és másik oldalukra fordulva biztosították a
következő év termékenységét.
tovább...
|