css buttons by Css3Menu.com


  
 















Rontás elhárítás

A rontás ősidőktől kezdve jelen volt életünkben, bármi hirtelen rossz történt, akár betegség, kár vagy szerelmi bánat, bármi olyan dolog, amire nem találtak ésszerű magyarázatot azonnal rontásra gondoltak. Úgy tartották, hogy egy bizonyos személy vagy harmadik személy bevonásával „megcsinálta” az illetőt. A rontás nemcsak betegséget, hanem lekötést is jelenthetett, még 1974-ben is végzetek olyan beavatkozásokat, melyről azt hitték, hogy azzal a módszerrel megfoghatják a legény szívét a lánynak. Mindenesetre az kétségtelen, hogy a múltszázad elején, amikor a babonaság még igen elterjedt volt sokkal több varázsló eljárásokat végeztek rontásra és annak levételére, mint manapság. Rontást mindig valamilyen természetfeletti személy végezhette, első sorban boszorkányok, ők az ártó rontások okozói, ha valakinek megbénult éjjel a lába vagy görcs áll belé, betegség vagy kár érte a háza tájékát biztosra vették, hogy az csak is a boszorkány műve lehetett. De sok példa, monda és népdal szól arról is, hogy rontást okozhattak a szépasszonyok, bábák, tudós kocsisok tudós pásztorok vagy veszett orvosok. Voltak olyan rontások, amit bárki gyakorolhatott és aminek tudását bárki megszerezhette, ilyen rontás volt a más tej- vagy tojás hasznának megszerzése, a kapcafőzés vagy a szemmel verés és a szerelmi varázslat is. A legtöbb rontás és levétele a párkapcsolat teremtéssel vannak összefüggésben, ennek se szeri se száma, bármit megtettek volna a szülők is a leány vagy a ifjú is, hogy megkaphassa a számára megfelelő párt. Bizony elég gyakori volt az átkozódás is, amit betegség vagy halálokozás miatt végeztek. Néha még azt is vélni tudták ki okozta a bajt, mert ha egy eseménynél, mint például borjadzásnál jelenvolt egy illetéktelen személy és az újszülött borjú elpusztult, beteg lett vagy az anyaállattal történt valami, mindjárt azt mondták biztosan szemmel verte. A dicséretnek is ártó szándékot tulajdonítottak, mondván az a visszájára sül el. Szemmel verés és dicséret mellett a ráolvasás is szokás volt, ilyenkor mindig szereztek valamit az illetőtől: hajat, körmöt, ruhadarabot és azt halk kántálással megbűvölték, de néha már egy árnyék vagy lábnyom is elég volt az eljáráshoz. A hatás fokozására rontó tárgyat is elhelyezhettek a tulajdonos házában (küszöb alá, szőnyeg alá, szekrény mögé) vagy portáján, ezen mágikus tárgyak közül a legkiemelkedőbb a gatyamadzag, a márciusi hólé, a koporsó szög, a Szent György napi zöld békacsont, pénz érme, bab és a kása. A tárgyakat nemcsak megbűvölték, hanem meg is csomózták, hogy az átok benne maradjon, az sem volt mindegy, hogy milyen napon, a legtökéletesebb, rontásra való nap Luca napja, karácsony és Szent György napja volt, amikor a boszorkányok is vígabban járnak. Napszakok közül az estét, a napkelte előtti és napnyugta utáni időt vették figyelembe. Nemcsak a jeles napok vagy napszakok voltak a hagyomány szerint „veszélyesnek” ki kiáltva, hanem bizonyos események is, amikor az ember vagy állat a leggyengébb, úgy, mint születéskor, esküvő előtt és alatt, keresztelő előtt vagy állatok ellésénél, de a kenyérsütésre is nagy babonák voltak. Veszélyes helyeknek számítottak a keresztutak és a temetők, ahol sok lélek és boszorkány jár. A rontás elhárítására, megelőzésére és a rontó személy elküldésére alkalmazott gyakorlatok nem válnak el élesen egymástól, sokszor ugyan azt módszert alkalmazzák minden esetben, mint a gyógyító és megelőző eljárás a népi gyógyászatban. Ezen eljárások közé tartoztak a zajkeltések, füstölés, hideg vizű folyóban való fürdés, a köpködés vagy a bekerítés. Alkalmaztak bizonyos gesztusokat is, amikor nem a rontót küldték el, hanem a rontást dobták el a hátuk mögé, betegséget ástak el a földbe vagy betegséget adtak át természetnek, szélnek, fának, állatoknak. Rontás lehárításának több speciális módja is ismert a mai napig kisebb falvakban, mint, hogy a menyasszonynak a cipőjébe pénzt kell dugnia és azon járni, az újszülött karjára piros masnit kötnek, hogy ki ne cserélje a boszorkány vagy szemmel ne verjék. Az állapotos asszonyok pedig pókháló alatt aludtak, ez megvédte őket a bajtól. A villámlásra is voltak védelmeik, elsősorban a harangozás, ami nagyon sokáig megmaradt a hiedelemben, de szokás volt a piszkafát vagy sütőlapátot kitenni a ház elé, hogy a villám ne üssön a házba.

Rontás, rontáselhárítás

A rontás elhárítására, megelőzésére és a rontó személy elküldésére alkalmazott gyakorlatok nem válnak el élesen egymástól, sokszor ugyan azt módszert alkalmazzák minden esetben, mint a gyógyító és megelőző eljárás a népi gyógyászatban. Ezen eljárások közé tartoztak a zajkeltések, füstölés, hideg vizű folyóban való fürdés, a köpködés vagy a bekerítés. Alkalmaztak bizonyos gesztusokat is, amikor nem a rontót küldték el, hanem a rontást dobták el a hátuk mögé, betegséget ástak el a földbe vagy betegséget adtak át természetnek, szélnek, fának, állatoknak. Rontás lehárításának több speciális módja is ismert a mai napig kisebb falvakban, mint, hogy a menyasszonynak a cipőjébe pénzt kell dugnia és azon járni, az újszülött karjára piros masnit kötnek, hogy ki ne cserélje a boszorkány vagy szemmel ne verjék. Az állapotos asszonyok pedig pókháló alatt aludtak, ez megvédte őket a bajtól. A villámlásra is voltak védelmeik, elsősorban a harangozás, ami nagyon sokáig megmaradt a hiedelemben, de szokás volt a piszkafát vagy sütőlapátot kitenni a ház elé, hogy a villám ne üssön a házba.  A Szent Luca-alak a sötétség miatt átalakult Luca-boszorkánnyá. A bűbájosok, boszorkányok, rontások ellen úgy védekeztek, hogy Luca előestéjén minden ajtót, ablakot zárva tartottak a gonosz ellen. A kulcslyukba dugott fokhagyma, a bal ajtófélfába vágott kés és a keresztbe állított söprű is elriasztotta őket. Egyes vidékeken fokhagymával rajzoltak keresztet az ólak ajtajára, s közben mondogatták: "Luca, Luca, távol légy!" A seprűket is eldugták a boszorkányok elől. E napon sem kölcsönadni, sem kölcsönkérni nem volt szabad, nehogy a kölcsön a boszorkányok kezére kerüljön.

tovább...















vertical menu css by Css3Menu.com