css buttons by Css3Menu.com


  
 















Népszokás
 
A májusi-pünkösdi ünnepkör ünnepe, évnegyedkezdő nap. Május hónap neve a római Maja, a termékenység istennőjének nevéből ered, de mondták még Ígéret havának és Tavaszutó havának is. Ünnepi szokásai keveredtek a pünkösdi szokásokkal, századunkra azonban a két, szinte azonos tartalmú és régi európai hagyományokra visszatekintő tavaszünnep közül május elseje tartósan magához kötötte a májusfaállítás szokását és a majálist, míg a pünkösd elsősorban a pünkösdölés és pünkösdi királynéjárás dramatikus hagyományait vonzotta magához. A májusfa (székelyek jakabfának, hajnalfának, másutt májfának is nevezik) állítása már a XV. században szokás volt, de eredete valószínűleg még régebbi, a római Florália pogány szokásából eredeztethető. A legrégebbi május elsejei ünnepek a kelták Beltane ünnepe és a germán országok Walpurgis éjszakája. Ezeknek a több napig tartó fesztiváloknak a késői utóda a majális. A májusfa a tavasz, a természet újjászületésének a szimbóluma, de jelenti a lányok elismerését, a nagylányokhoz való tartozást. (Május elsejére virradóra szokás állítani a nagylányok háza előtt.)
 
A legények csoportokba verődve, éjszaka állítják, ami lehet sudár fa, vagy zöldellő, virágzó ág. Szalagok, kendők, virágok, üveg bor és más ajándékok is kerülnek rá, néhol egy kis táblát is akasztanak rá, amelyen értékelik a lány „magaviseletét”. Ezzel adták a falu tudtára, hogy melyik lány tetszik nekik. Sok helyütt pünkösdkor vagy május végén „kitáncolják” a fát, vagyis a fát kidöntik táncmulatság keretében, muzsikaszó mellett. De szokás még a májusi virág küldése is. A legények szépen feldíszített cserepes virágot küldenek annak a lánynak, akinek udvarolnak, s a virág az ablakba kerül.


tovább...















vertical menu css by Css3Menu.com