Guta
A népi gyógyászat betegség
elnevezése. Egyéb szóhasználata: gut, gút, gutta, gutaszele, gutaütés,
gutasimítás, Szépasszony szele, vörös guta stb. A 16. század eleji
gyöngyösi latin–magyar szójegyzék értelmezi első ízben s mindmáig
helyesen (agyvérzés), ezt egy 1546-ből származó leírás is
megerősíti. A szó eredete (latin: gutta) kérdéses. A
megszemélyesített betegségokozók közé tartozik, erre szólások és
átkozódások vallanak: „Hogy a guta üssön meg”. „A gutaszele üsse el!”
„Rossz szel ütte.” Az utóbbiak a szél kórokozó szerepére is utalnak,
talán összefüggésben azzal a hiedelemmel, hogy a
forgószélben boszorkányok vagy szépasszonyok vannak, s akit
a szél megcsap, szélütött lesz. A szélütés után azonnal eret vágtak
régen a betegen, mert azt is feltételezték, hogy ilyenkor túl sok (vagy
túl sűrű) a beteg vére. Isten büntetésének is tartják. Körös vidéki hit
szerint táncoló boszorkányok verejtéke áztatta helyre ülve lehet
gutaütést (bénulást) kapni. Kenéssel, piócával, érvágással,
köpölyözéssel, növényi orvosságokkal gyógyították. Az utóbbiak között
szép számmal vannak erős illatú (viola, zsálya, menta, kakukkfű,
levendula, méhfű, majoránna), izgató ízű (tormát, mustármagot rág a
beteg) vagy hatású (csalánnal csapkodják) növények. Föltehető, hogy az
„összehúzta magát, mint falu végin a guta” tréfás szólás és változatai
eredetmagyarázó monda (rátótiáda) töredéke. Betegség elnevezésként ma
már ritkábban, de szólás formában gyakran használatos.
tovább...
|