Gyógyító
Gyógyítással foglalkozó falusi
személy. Egyéb elnevezései: bajos, javas, kuruzsló, látó, néző, orvos.
A 20. sz. közepéig a falvak orvosi ellátása nem volt kielégítő. Ha
visszafelé haladunk az időben, egyre kevesebb a hivatásos orvosok
száma; falvak elzárt kisközségeiben gyógyító specialisták végezték a
betegek ápolását. Ezek tudásukat általában más idősebb, egy-két
nemzedékkel öregebb, tapasztalt gyógyítóktól nyerték (sokszor családi
hagyományként), tovább gyarapítva szerzett tapasztalataikat. – A
gyógyítók között bizonyos specializálódás figyelhető meg. Így pl. a
kenőasszonyok (kenő, kente-fitélő, gyúrogató) többféle kenést ismertek:
száraz és nedves kenést vagy zsiradékkal, vagy forralt füvekkel
simogatták, nyomták, gyúrták a fájós derekat, hátat. A kenés sokszor
gyógyfüvekből készített fürdővel járt együtt, melyet a fürösztőasszony
készített. A legtöbb faluban élt egy olyan ember vagy asszony, aki
arról volt híres, hogy jól ismeri a füvek gyógyhatását ( füves).
Különleges kézügyesség kellett a kificamodott (eltörött) végtagok
helyreigazításához, ezt a csontrakók végezték. Majd minden faluban élt
foghúzó, aki kezdetleges eszközeivel a fájós fogakat távolította el.
Ismeretes volt a vadszőrszedő, mérő ( mérés), ráimádkozó ( ráolvasás),
érvágó, öntő ( öntés) specialista is. A „szakosodás” régi keletű lehet;
erre vallanak bizonyos terminusok igen régi említései (pl. csontrakó,
kenő, 1522-ből). – A gyógyítót a régebbi szóhasználatban elsősorban a
javas és a néző szóval illették. Gyógyít szavunk azonos tőből származik
a javassal (jó = javít). A gyógyító elnevezésére használt nézőkifejezés
pedig a boszorkányperekben többször is szerepelt a 15–17.
században. Az orvos kifejezés személynévként már 1211-ből ismeretes. A
gyógyítók századunk harmincas-negyvenes éveiben még aktívan folytatták
tevékenységüket. Többnyire ingyen gyógyítottak, legfeljebb természetben
fizetett ajándékot fogadtak el. Voltak közöttük helyi jelentőségűek,
másokhoz járásnyi körzetből is eljártak. – A gyógyító alakjához gazdag
hiedelemanyag fűződik, amely sok esetben nehezen választható el a
tudós, halottlátó, táltos, boszorkány
hiedelemkörétől; gyakran a terminusok is keverednek. A hiedelmek egy
része a gyógyító különleges származására vonatkozik: pl. harmadik
vagy hetedik gyerekként született, a táltoshoz hasonlóan foggal
született stb.; más részük természetfeletti képességeire: rontani
(rontás) és gyógyítani egyaránt képes. A gyógyítók e kettős arcát
mutatják már a boszorkányperek is (Kolozsvár, 1565: „scientiam habeo
sanandi vel dilacerandi”; Makó, 1728: „ő rontó és gyógyító is volt”). A
tevékenységet is sok természetfeletti vonással övezi a néphit: a
gyógyító érti a füvek beszédét; azért hasznos a keze, mert Szent
György napjának hajnalán fogott kígyó hájával kente meg; távolból is
tud diagnózist adni; nem vállalta a gyógyítást, mert nála nagyobb
hatalmú rontó személy okozta a bajt. Gyógyító a mondában: A gyógyítóról
szóló mondák a → hiedelemmondák tekintélyes részét alkotják.: X-et Y
megrontja, megbetegszik, gyógyítóhoz fordul, aki a végtelen sok
praktika (népi gyógyászat) valamelyikét alkalmazza, mire a beteg
meggyógyul. A kevés számú vándormondának minősíthető szövegtípus
közül a legjellegzetesebbek: A beteget szekérre ültetve viszik a
gyógyítóhoz. A lovak verejtékeznek, és csak nagy nehézségek árán
(varázsló cselekmények után) indulnak el. Megérkezéskor a gyógyító
csodálkozását fejezi ki: hogy tudtak eljönni, amikor a szekéren annyian
ültek, még a küllőn is. A gazdasszony lábfájására a gyógyító orvosságot
ad, amelyet éjfélkor malom kerekéhez kell verni, de aki ezt teszi,
meghal. A szolgálólány vállalja. Láthatatlanul üldözi egy hang, majd
álmában gyötri. Meghal. Fizetségét eltemetik vele, a gazdasszony
meggyógyul. A gyógyító elmondja, hogy miért keresték fel, mielőtt
a tanácsot kérők egy szót szólnának. A gyógyító megmondja, hogy a beteg
már meggyógyult, vagy tanácsot ad a gyógyulásra. Az állatgyógyítóhoz is
nagyobb számmal élményelbeszélések tartoznak. A legnépszerűbbek a tehén
megrontásának gyógyítását mondják el. Némiképp kiválnak ezek közül a
veszettorvosokról szóló mondák. Mind az ember-, mind az állatgyógyítás
mondái ismertek és népszerűek az egész nyelvterületen.
tovább...
|