Szent Iván-nap a fény napja
Jún. 24. Keresztelő Szent János
(Virágos Szent János) ünnepe. A napfordulókat már a keresztény vallás
létrejötte előtt megünnepelték Egyiptomban és néhány közelkeleti
népnél. A keresztény világban a nyári napfordulóra eső Keresztelő Szent
János ünnepe az 5. században lett általánossá. A szent tiszteletére
gyújtott Szent Iván-i tüzet kapcsolatba hozták a napfordulóval, a tudós
fényszimbolika egyházi magyarázatának kiindulópontja János evangéliuma
lett: „Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom”.A keresztény
ünnep magába olvasztotta mindazokat a hiedelmeket és rítusokat, amelyek
különböző népeknél a nyári napfordulóhoz kapcsolódtak. – Hazánkban a
16. század óta biztosan, de valószínűleg már régebben is örömtüzet
gyújtottak ezen az ünnepen. A magyar régiségben a jún. hónapot Szent
Iván havának nevezték. A tűzgyújtást tűzcsóvák forgatása (lobogózását)
a Szent Iván-i énekéneklése kísérte. Más mágikus eljárások,
cselekmények és hiedelmek vízzel, növényekkel, füvekkel, virágokkal,
gyümölcsökkel kapcsolatosak. A 18. századból már ismert az a más
népeknél is megtalálható hiedelmet, hogy ilyenkor a kutak és források
vize körül füstöt támasztottak, hogy a sárkányok és kígyók mérgét
elűzzék, továbbá üszögöket vittek a káposztás kertbe, hogy a hernyó a
káposztát meg ne egye. Az ünnep estéjén kötött koszorúnak egyes
vidékeken különös erőt tulajdonítottak, s ezt a ház elejére szokták
akasztani tűzvész ellen. Az olyan anyának, akinek elhalt
gyermeke, Szent Iván napja előtt nem szabad gyümölcsöt ennie. A
tűzugrálás alkalmából tűzbe dobott gyümölcsnek is fontos szerepe
volt, mágikustárgyként használták. A tűzben sült almát a
gyermekeknek szórták, hogy egészségesek maradjanak; Szeged vidékén a
fog- és hasfájás orvossága volt, Baranyában a sírokra is tettek a sült
almából. Csongrádon azt tartották, hogy a tűzbe azért kell almát dobni,
hogy az elhunyt rokonok is élvezzenek a gyümölcsből. Szerelemvarázsló
(szerelmi varázslás) szerelmi praktikák és jóslások is fűződnek e
naphoz, épp úgy mint esővarázslás. A Szent Iván-naphoz fűződő hiedelmek
és szokások egyrészt a szomszéd népektől kerültek hozzánk, másrészt
egyházi közvetítéssel.
tovább...
|