css buttons
by Css3Menu.com
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Füstölés
A füstölés a magyar népi hitvilág
egyik alapvető mágikus eljárása, ill. népszokások
gyakori rítuseleme. Igen régi, elterjedt, Európaszerte sokféle
célra alkalmazott cselekmény. Sok
esetben csak hiedelemtartalom nélküli hatásfokozó kísérőcselekmény, de
gyakran világos a gonoszűzés gondolata (pl. boszorkány, ördög
távoltartása). Általános elterjedését és fennmaradását elősegítette az
egyházi ritusokban betöltött szerepe, valamint az a tény, hogy fizikai
tulajdonságai miatt önmagában is elűző lehet. Igen régóta
tulajdonítanak a füstölésnek gyógyító hatást is. A népi
gyógyászat sokfajta gyógymódjának tartozéka, ill. önálló gyógyító
eljárás Európa-szerte, de főleg D- és DK-Európában. A rontó célú
füstöléshez bizonyos rontó hatásúnak vélt tárgyak elégetése, füstre
akasztása is tartozik. Ilyen módon ártani lehet másik személynek (a hit
szerint őt marja a füst), ill. oda lehet idézni a rontó személyt (
tej). Alkalmazási területei a magyar nyelvterületen: a) rontás és
a betegségek elhárítása az állatállománytól: istálló
körülfüstölése Szent György napján vagy tehénellés alkalmával; az
állatok első tavaszi kihajtása alkalmával a marhák füstölésen át való
vezetése; a ház körülfüstölése olyan alkalmakkor, amikor boszorkánytól
lehetett tartani, így elsősorban Szent György és Luca napján
(bekerítés). – b) Rontó célú füstölést elsősorban tudós pásztorok
alkalmazták, más jószágának a legelőn való szétszélesztése céljából; de
ezzel szinte egyező módszerek voltak ismertek a szétszélesztés
megelőzésére is (pl. koponya vagy köröm égetésével gerjesztett füst). –
c) Gyógyítás: elsősorban tehénrontás, szemverés, ijedtség és az
állatok veszettsége szórványosan szívbántalmak, ízületi
bántalmak, nehéz szülés, tehéntőgy begyulladás stb. esetén; ritkábban
pedig mint betegségmegelőző eljárást alkalmazták bizonyos naptári
ünnepeken (pl. Balázs napján alma héjával füstöltek torokfájás
megelőzésére, vagy himlő megelőzésére a Szent Iván-i tűz fölé
tartották a csecsemőt). A füstölést vagy a lepedővel letakart beteg
alatt végezték, vagy a beteget (gyakran háromszor) körüljárva;
általában ima vagy ráolvasás kíséretében. Rontásnak
tulajdonított bajok vagy szemverés és ijedtség esetén volt elterjedt,
hogy a rontónak vélt személy ruhadarabjából, hajából tettek a parázsra
más szerekkel együtt. Gyakori füstölőszerek voltak a pókháló, tömjén,
disznóganaj, különböző füvek (pl. úrnapi sátorfű), szentelt barka,
szentelt búza ( szentelmények), tetőből kihúzott nád, ajtófélfából
vágott szilánk, karácsonyi morzsa, továbbá különböző patikaszerek.
Gyakran nem magán a szeren, hanem származási helyén volt a hangsúly
(pl. kilenc gyümölcsfa ága, sírról hozott föld stb.). Gyakori volt a
piros kukorica csutkájával való füstölés. A gyógyítók gyakran
adtak a hozzájuk forduló betegeknek ismeretlen tartalmú, előre
elkészített füstölőt, a használat módját pontosan előírva. Marhák
veszettsége esetén általában a nyáj füstön való áthajtását alkalmazták.
A boszorkányperek tanúsága szerint mind a gyógyító, mind a rontót
megidéző füstölés a múltban is általánosan elterjedt volt, a
legkülönbözőbb füstölőszerek használatával együtt.
tovább...
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
vertical menu css
by Css3Menu.com
|