Pásztorfogadás
A gazdasági év végét, a nyájak
beszorulását a legelőről mindenütt összekötötték a számadással és a
pásztorfogadással. Azt tartották, hogy kihajtáskor akárki lehet
pásztor, de az igazi pásztor az, aki őszi behajtáskor rendesen
elszámol. Hagyományosan Demetertől Demeterig (október 26.) egész
esztendőre fogadták fel a pásztorokat. Demeter (déli nyelvjárásokban
Dömötör) tisztelete, egyházilag is támogatott kultusza a keleti
kereszténység közvetítésével terjedt el népünknél még a középkorban. Az
utóbbi száz-kétszáz évben a pásztorfogadás napja, a pásztorok
esztendeje tájanként és az állattartás ágai szerint is megoszlott több
jeles nap között. Sok vidéken – például Mátra-Bükk vidéke,
Kelet-Dunántúl – Mihály-nappal (szeptember 29.) telt ki a juhászok
esztendeje. A korai beszorulást a merinó juhtartás és istállózás
elterjedése indokolta.
A keleti palóc vidéken a csordást, a gulyást és a lovászt Szent
György-naptól (április 24.) András-napig (november 30.), a kondást
viszont Mihálytól Mihályig (szeptember 29.) fogadták fel. Ugyanott a
juhászok vagy demeteresek vagy Szent György-naposak voltak legalább
száz éve. Utóbbiakat a kisparasztok közös nyájaihoz nem egész évre,
hanem fél esztendőre, az április 24-e és október 26-a közötti időszakra
vették fel.
tovább...
|