Aszalókemence
Nagy mennyiségű, kereskedelmi
értékesítésre szánt gyümölcs, főként szilva és alma aszalásához készült
speciális építmény és tüzelőberendezés. Az egyszerűbb nyílt tüzű
aszalókkal szemben, amelyekben a láng melege, füstje az aszalórácson át
közvetlenül is éri az aszalványt, az aszalókemence zárt tűzhelyes. A
gyümölcsösben kisebb eresszel, tornáccal kiegészített épületeket
emelnek. Ebben alul a padlózatra cserépedényből, kályhákból sorba
rakott boltozatos zárt tüzelőterű kemencét építenek. A kemence szája az
épületen kívülre nyílik, füstlyuka az aszalókemence hátsó oldalán van.
Kedvelik az U alakban rakott kemencéket, ez jobban értékesíti a tűz
melegét, ilyenkor a csempékből rakott hengeres boltozatot
visszafordítják a tüzelőnyílás mellé, s így a tüzelőnyílás
szomszédságába kerül beépítésre a füstnyílás is. Az aszalókemencéket
gyakran kémények beépítésével teszik még használhatóbbá. A kemencével
fűtött aszalótérben felül több sorban beépített rudakon nyugszanak az
aszalókosarak, bennük az aszalni való gyümölcs. Az aszalótérnek
általában ablak nagyságú, magasan beépített ajtaja van. Azon át
rakodnak ki- s be, szellőztetik ki a párássá váló levegőt. Az
aszalókemencéket 4–6 napon át állandóan fűtik. Kb. ennyi idő alatt
készülnek el az egyszeri berakodással. Tüzelőanyagul gyümölcsös- vagy
szőlőbeli hulladék fát, gallyat, venyigét használnak. Az
aszalókemencéket a hazai kutatás Szatmárban találta meg. Az
Avas-hegységből, Szinérváraljáról és környékéről nagy mennyiségben
exportáltak aszalványt Magyarországon kívüli területekre is.
tovább...
|