css buttons
by Css3Menu.com
|
|
|
|
|
|
|
|
|
„Zúgva,
bőgve törte át a gátat”
(Petőfi Sándor)
Az
1970. évi Tisza völgyi árvíz
Készítette
a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság
az
1970- évi Tisza-völgyi árvíz
25.
évfordulójára 1995-ben
„Feladat
vizeinket.. úgy rendelni el, hogy azok lehetőségeik hajózási
csatornákul szolgáljanak; vízáradásaink átka megszűnjön, de mindenek
felett ne legyen elrontva, hol természet alkotta, az irrigátói
(öntözési) lehetség, mely honunknak.. szintoly nagy áldására lehetend a
jövőben….”
Széchenyi István (1834)
Az 1970. évi árvízkatasztrófa
Épp negyedszázada, 1970májusban pusztított megyénkben az emberemlékezet
legnagyobb árvize. A Tisza-völgyben átvonuló, soha nem látott mértékű
árhullám házak százait roppantotta szét. Leginkább a Tisza-Szamos
térségében élő, nehéz sorsú embereket fenyegette. A tengerré dagadt,
dühösen bömbölő víz martalékává váltak kis vagyonkák, állatok és a
hozzájuk fűzött remények. Egy batyu, hátizsák volt minden, amit a
lakosok kimentettek az áradásból. Vagy csak a puszta életüket.
Háztetőre kapaszkodva, fák hegyére kapaszkodva vártak a segítséget….A
folyóvizekben gazdag Szatmár-beregi síkságon élők sokszor riadtak a
harang kétségbeesett kongásra: Jön az árvíz! Meneküljetek! A régi nagy
árvizekről viszonylag pontos ismereteink vannak. 1970-ig a Tisza
különböző szakaszain lefolyó árhullámok attól függően okozták a
legmagasabb vízállásokat, ahogy a belecsatlakozó mellékfolyók
árvizeivel összetalálkoztak. Vásárosnamény és Tokaj között hóolvadásból
és esőzésből származó 1888. évi árvíz idézte elő máig legnagyobb
vízszinteket. A megáradt Szamos hatalmas árvízi hozama ráfutott a
tiszai árhullámra, méterekkel megemelve a Tisza vízállását. A térségben
akkor 400 ezer holdat öntött el a víz. Az 1970-es év első hónapjaiban
régóta nem tapasztalt zord. havas idő volt. Az időjárás szokatlan
alakulását, a tavaszi, folytonosan ismétlődő rendkívüli csapadékokat a
Tirrén-tenger vidékéről egymást szinte hetenként követő nyugat-keleti
irányú ciklonvonalak okozták. Az ilyen irányú és tartós
ciklontevékenység igen ritka jelenség. A Tiszán és bal parti
mellékfolyóin: a Szamoson, a Krasznán és a Túron három kisebb hullám
vonult le áprilisig, ezek a lehullott csapadék zömét elvitték. Április
közepétől május elejéig semmi sem utalt rendkívüli árvíz lehetőségre.
Május 4-5- én erős lehűlés nyomán megszakításokkal 10-25mm csapadék
hullott a folyók vízgyűjtő területén. Május 8-10 között főleg a Tisza
és Szamos hegyvidéki vízgyűjtőjében már 30-40 mm, ez a felszínt
átáztatta, a folyómedreket feltöltötte. Május 12-én aztán a Kraszna
kivételével valamennyi folyó vízgyűjtőterületén heves, 60mm meghaladó
esőzés volt. Egyes helyeken a csapadékmennyiség meghaladta a
100mm\napot (Huszt 126mm, Beszterce 117mm). Minderről a Felső Tisza
Vidéki Vízügyi Igazgatóság május 13-án délelőtt értesült. Ekkor már
egyértelmű volt, hogy egy minden eddigit meghaladó árhullám várható,
hiszen a folyómedrek is megteltek. Az átázott talajfelszín miatt
lehullott csapadék többségének nagyon gyors lefolyásával kellett
számolni. A határszelvényekben az esőzéstől számítva 24-36 óra múlva
tetőznek a vízállások, ezért megyénkben csak pár óra felkészülési idő
marad a védekezésre. Így amikor a hatalmas esőzésekről hírt kaptunk, a
határ menti vízmércékhez tartozó szakaszon azonnal készültséget
rendeltünk el. A gyors lefolyás nyomán a Tisza, Túr és Szamos folyók
országhatár menti vízmércéin már május 14-én az addigi maximumot
jelentősen meghaladó vízállásokat mértek:
1. táblázat
Folyó
Vízmérce 1970. előtti max (cm)
Ideje 1970.évi max. (cm)
Tisza Tiszabecs
573 1947 680
1970.V.14. + 107 cm
Szamos Csenger
743 1888 902
1970.V.14. + 159 cm
Túr Garbolc
560 1966
640 1970.V.14. +80 cm
Kraszna Ágerdő
650 1919
651 1970.VI.13. + 1 cm
A Tiszán, a Szamoson és a Túron közel egy időben tetőztek az árhullámok
és majdnem egyszerre is érkeztek Vásárosnaményhoz, ahol 912cm-es tetőző
vízállást mértek, ami meghaladta az 1888. évi 900 centimétert. Ez a
vízállás közel 11,5 méterrel magasabb az addig mért leg kisebb
vízszintnél. Az áradás olyan hevesen jött, hogy a vízállás a Tisza
Tiszabecsi vízmércéjénél május 13-án délben 250 centiméter volt, de
másnap reggel 6 órára, vagyis 18 óra alatt 680 centiméterre emelkedett!
Ez 107 centiméterrel meghaladta az addigi maximumot. A víz szintje a
Tiszabecs környéki védvonalakon élére az árvízvédelmi töltések
koronaszintjét. Három kilométernyi töltésen viszont kiöntött, ezért
azokat meg kellett emelni. A Batár-patak bal partján, Uszka térségében
a víz az árvízvédelmi falon 140 méter hosszúságban, majd fél méter
magasan kicsapott. Az idejében megkezdett ideiglenes töltés emelés
(homokzsákokkal, pallózással az árvízvédelmi osztag által levert
pátrialemezek és fóliafüggöny lehelyezésével), szerencsére
eredményesnek bizonyult. Ellenkező esetben átszakadt volna a töltés, és
a víz hatalmas, lakott területeket öntött volna el. Eközben a határon
túl átszakadt a Tisza gátja. A víz az ottani településeket szinte
szétrombolta, de a magyar területeken gyorsan csökkent a vízszint, a
közvetlen veszély elmúlt. A tiszai árhullám magassága Tiszabecs, Uszka,
Magosliget térségében volt a legnagyobb. Az alatta lévő szakaszon igen
magasan állt a víz, ám az áradás elcsöndesedett. A Felső-Tisza mentén
mintegy 180 km hosszan kellett szivárgás, csurgás, és buzgárosodás
(átfolyás) ellen védeni a töltéseket. Tivadar, Lónya,
Szabolcsveresmart, Dombrád illetve Tiszabercel térségében- különösen a
Lónya-főcsatornán- nagyon intenzív védekezésre volt szükség. 28
kilométeres hosszon a hullámverés ellen is védekezni kellett, nehogy a
víz elhabolja, azaz kimossa a töltések földjét. A nagy mennyiségű,
majdnem mindenütt hulló csapadék hatására valamennyi folyón egyszerre
vonult le az árhullám. Elsőként a Túr tetőzött 640cm-es vízállással
Garbolcnál, ami 80cm-rel haladta meg a korábbi maximumot. A folyó
határfelőli szakaszán kialakult vízszint az 1966-ban megemelt töltés
koronaszintjét fél kilométeren meghaladta, 21 kilométeren át pedig
10-20 centiméterre megközelítette. A Túr bal partján a kézi
földmunkával épített kisebb tömörségű töltésszakasz 15 méter
hosszúságban (magyar területen 7, román területen, 8 méteren)
átszakadt. Romániában további gátszakadások voltak, ez magyar oldalon
kissé leapasztotta a vízszintet. A határszelvényben kiszakadt töltésen
átömlő víz ellen a Nagyhódos-Garbolc közötti lokalizáló vonal 60 cm-es
magasításával, megerősítésével eredményes volt a védekezés. Azonban a
Sáréger völgyébe zúdult víz átöntött a csatorna jobb parti természetes
magas vonulatának kb. 400 méter hosszú szakaszán. 1970. május 16-án
este nyolc órakor a víz a védekezési vonalak mögött rázúdult a laposban
fekvő, töltésekkel körülzárt Kishódosra és Nagyhódosra. A két falucskát
órák alatt szinte elpusztította az áradás. A Szamos árhulláma
Csengernél, illetve a jobb parton fekvő Komlódtótfalunál május 14-én
este nyolc órakor 902 cm-es vízállással tetőzött egy időben a Sáréger
kilépésével és a Tisza Tiszabecsi tetőzése után alig fél nap múlva. A
Szamoson 1888-ban mérték a legmagasabb (743 cm-es) vízállást, 1932 óta
számottevő nagyvíz nem volt, tehát valóban rendkívüli helyzet alakult
ki. Az árhullám több mint másfél méterrel haladta meg a 80 évvel
korábbi maximumot. A víz szintje az árhullám vonulásának megfelelően
sok helyen 10-30 cm-rel, egyes részeken fél méterrel is túllépte a
töltés koronaszintjét. Az országhatártól 23 kilométer hosszan órák
alatt kiépítették a védekezők nyúlgátat. Gigászi küzdelem volt a
morogva fenyegetőző vízzel és idővel. A rendkívüli erőfeszítések
ellenére május 15-én hajnal 2 és 4 óra között a víz mégiscsak átcsapott
a töltésen előbb Nábrád határában, aztán a bal parton Tunyogmatolcsnál,
majd átszakította a gátat. A Nábrádi gátszakadás mellett a Tisza-Szamos
közhelyzetét döntően a romániai Szamos jobb partján bekövetkezik kilenc
gátszakadás miatt az országhatáron átömlő víz határozza meg. E
gátszakadások Szatmárnémeti térségében május 14-én 17-20 óra között
történtek. A kiömlő víz magyar területen aznap éjjel 11 órakor érte el
Nagygéc községet. A csúcs idején másodpercenként mintegy 1000 köbméter
víz tört be. A gátszakadások következményeként a Tisza-Szamos közön
350; a Szamos-Kraszna közön 87; vagyis összesen 437 négyzetkilométernyi
terület került víz alá: 40 község, ahol az áradás 5200 épületet
pusztított el, rongált meg helyreállíthatatlanul, 2000-et részben. A
teljes kárérték mai áron megközelítőleg 50 milliárd forint volt!
A vizek visszavezetésére a szakadásokon kívül több helyen kellett
megnyitni a Tisza-Szamos- és Túr-töltéseket. A visszavezetés elsősorban
a Szamos-Kraszna közben négy hetet igényelt, így csúcsidőben 63
szivattyú üzemelt 15 köbméter másodpercenkénti teljesítménnyel. A
kiszakadt és megnyitott töltésszakaszokat egy hónap alatt sikerült
helyreállítani. A végleges helyreállítást azonban nagyon hátráltatta az
erősen átázott talaj, a gyakori 20-30 mm-es csapadék, és június 11-15
közötti harmadik szamosi árhullám, melynek magassága tíz centiméterre
megközelítette az ideiglenes elzárás felső szintjét, átlépéssel
fenyegetve azt. A helyreállítás során közel 100 ezer köbméter
földmunkát kellett végezni, a védekezés kapcsán részben elkészült a 7
végleges lokalizációs vonal, amibe közel 200 ezer köbméter földet
építettünk be. A Kraszna a májusi árhullámnál nem igényelt intenzív
védekezést, ám a júniusi árhullám hozta a máig legmagasabb
vízállásokat, amelyek 1 cm-rel meghaladták az addigi 650 cm-es
maximumot. A védelmi munka kapcsán töltésemelésre, rézsűterhelésre,
fóliás töltésszigetelésre került sor. A kereken 1 hónapig tartó,
valamennyi folyón az eddigi maximumot el érő ill. jóval meghaladó,
három hullámban levonuló árvíz elleni védekezés néhány jellemző
mutatószáma az igazgatóság területén:
Védekezők létszáma: V.17-én (csúcsba) 12 379 fő
Összesen: 221 nap, 2 809 960munkaóra
Szállítóeszközök: (tehergépkocsi, dömper, stb.)
Csúcsban:
V.12-én 1625db, összesen 22 816 munkanap
Földmunkagépek: (kotró, nyeső, toló) csúcsban V.24-én 247 db,
Összesen 7340 munkanap
Felhasznált főbb anyagok: - Földes zsák: 1 millió db
- Gázolaj:
200 ezer liter
- Benzin:
71 ezer liter
- Fólia:
20 ezer kg
- Terméskő:
3000 tonna
- Fűrész áru:
250 köbméter
Az árvízvédekezés költsége mai áron, a visszanyert és aktiválható
értékek nélkül egy milliárd forintra rúgott. (Ma ez az összeg fedezné a
ma még kiépítetlen közel 20 km-es szamosi töltésszakaszok fejlesztési
munkáinak költségeit.) Az 1970májusban levonult minden eddigit
meghaladó árvíz örök mentóként, történelmi mérföldkőként marad nem csak
a Felső-Tisza-vidék, de az ország életében is. Figyelmeztet minket,
hogy milyen fontos a védekezés a rettenetes károkat okozó áradásokkal
szemben.
Az árvízvédelem jelenlegi helyzete
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye közigazgatási területén az árvízvédelmi
fővédővonalak összes hossza 701 km, amiből 618 km tartozik a
Felső-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság kezelésébe (26 km a miskolci,
57km a debreceni igazgatóságokhoz tartozik). E fővédővonalhoz mellet
33,1 km másodrendű védővonal nyújt védelmet a 100 évente egyszer
valószínűsíthető nagy árvizek ellen, amelyek területünk 37 százalékát,
benne száznál több települést és közel 200 ezer embert veszélyeztetnek.
A 618 km védővonalból 540 km a töltés, a többi jórészt magas part.
Napjainkban a töltéshossz 48 százaléka, vagyis közel fele még mindig
nem felel meg az országban egységesen előírt biztonsági
követelményeknek a magassági és egyúttal keresztmetszeti hiányok miatt
(országos átlagban ez a szám 33 százalék). Ezért megyénk területének
egy jelentős része árvízvédelmi töltések mellett további gondolt
jelentenek azok a helyek, ahol holt-meder keresztezi a gátakat vagy
kedvezőtlen összetételű az altalaj. Területükön az ilyen helyek száma
több mint száz. Az árvízvédelmi töltésekben lévő zsilipek száma 162 db,
melyek zömmel 60, sőt 100 évvel ezelőtt épültek. Ezek mind-mind
fokozottan veszélyes helyek. Az
1970. évi árvíz után, s annak tapasztalatai alapján nagyarányú
fejlesztési munkák indultak, igen intenzív ütemben. Tekintve, hogy a
legnagyobb pusztítást a Románia felől átzúduló víz okozta, első
lépésként kiépült a Szamos - Sáréger, valamint a Túr - Sáréger közötti
zárógát összesen több mint 28 km hosszabban. Ma már többen vitatják
ennek létjogosultságát-idő közben Románia kiépítette Szamos védvonalait
- de akkor abban a helyzetben csak a megépítés mellett lehetett
dönteni.
E
zárógát hivatott a Románia területekről átömlő vizek
kivédésére-Komlódtótfalu és Nagygéc kivételével- a magyar területek
védelmére.
A 80-as évek közepére kiépült a Batár bal parti töltése is közel 10 km
hosszban. Erről tudni kell, hogy magassága lényegesen kisebb volt, mint
a csatlakozó Tisza bal parti védvonalé. Jelenleg a magasság biztonsága
1,5 m, ami azt jelenti, hogy ennyivel magasabb a mértékadó
árvízszintnél, valamint a 70-es árvízszintnél is. A 70-es évek elején
indult a Szamos jobb és bal parti töltésének erősítése és az
országhatártól. A 93 km hosszú védvonalszakaszból mára 73 km már
kiépült, és a torkolati szakasz mindkét oldalán 10-10 km fejlesztése
van még hátra.
Sajnos a kezdeti fejlesztési ütem napjainkra nagyon lelassult, hiszen
1980-ra már megépült 54 km, az azóta eltelt 15 évben csak 19 km. Ez
egyben tükörképe az ország gazdasági helyzetének is. Most 1995-ben ott
tartunk, hogy 1 évben alig 800 m védővonal megerősítését tudja csak az
állam finanszírozni. Ez a torkolati szakasz, 1 a 70 évihez hasonló
vízmennyiség mellett, igen kritikus helyzetet teremthetne ismét.
A már kiépített védővonalak – Szamos, Batár – egy minden eddigit
meghaladó árvíz esetén is kellő biztonságot nyújtanak a folyók által
veszélyeztetett területeknek.
Különös figyelmet érdemel a Tisza Tiszabecs – Vásárosnamény közötti
szakasza, ahol a 70-es árvíz után sem tudunk érdemi fejlesztést elérni,
pedig az áradás erőssége, gyorsasága és vízhozama tekintetében az egyik
legveszélyeztetettebb szakasz. A töltés végig keresztmetszetileg
hiányos és a magassági biztonsága így sincs meg. A hiányt jól
szemlélteti, hogy méterenként átlagosan mintegy 50-70 köbméter föld
kellene az előírt minimális magassághoz, vagyis csak ezen a szakaszon
4-5 millió köbméter földet kellene töltésbe építeni.
Hasonló a helyzet a Túr mindkét oldali védvonalán, ahol az áradás
hevessége a legnagyobb, s gyakorlatilag az esőzés után 24 órával
tetőzik az árhullám Garbolcnál. A védekezéshez való felkészüléshez
nincs elég idő, még az esetleg szükséges nyúlgátalást sem lehet
kiépíteni pár óra alatt.
A Krasznán viszont nem az áradás gyorsasága, hanem a magas vízállás
tartóssága okozza a fő problémát. Kedvezőtlen a töltés alatti altalaj
összetétele és a töltés méretei is elégtelenek. A tartós árvízi
terhelés így átáztatja a gátakat, az önmagában is, de egy rossz
altalajú töltés szakaszon különösen komoly veszélyeket rejt!
Összességében az elért eredmények ellenére sem ad okot teljes
megnyugvásra a védővonalak állapota. Különösen nem azon a 36 km
hosszúsági szakaszon, ahol a töltések koronaszintje a mértékadó
árvízszintet sem éri el.
Szükséges fejlesztések, tennivalók
6/1 ábra
Jelenlegi kiépítetlen átlagos töltés szelvény
Szükséges minimális szelvény
ÁBRA
Az ábra jól szemlélteti a szükséges tennivalókat mintegy 270 km
hosszúságú töltésszakaszra vonatkozóan. E védvonalszakaszon
természetesen az összes kis és nagy műtárgy átépítését,
rekonstrukcióját is el kell végezni.
Legsürgetőbb feladat a Szamos töltéserősítési munkáinak mielőbbi
befejezése. A jelenlegi ütem mellett az optimista számítások szerint is
erre csak 15 év alatt kerülhet sor. Sorrendben – ha lehetőség nyílik rá
– még a szamosi erősítés befejezése előtt el kellene kezdeni a Tisza
Tiszabecs-Vásárosnamény közötti védvonalainak fejlesztését, majd
folytatni a Beregben egészen Lónyáig. Sürgős lenne továbbá a Záhony
térségben lévő - Győröcske és Zsurk közötti – közel 4 km-es töltés
erősítésem különös tekintettel az itt lévő védett nemzeti vagyonra.
Hasonlóan égető feladatként kezeljük a Túri védvonalnak fejlesztésének
kérdését is.
Hosszú távon tervezhetjük csak a Kraszna jobb és bal parti
védővonalainak valamint a Lónyay- főcsatorna alsó, a tiszai
visszaduzzasztás határáig terjedő szakaszának fejlesztését.
Néhány jellemző fejlesztési mutató
- Beépítendő: közel 7,5
millió köbméter föld
4000 köbméter beton, vasbeton
- Összes költség: 8 milliárd
forint
A teendőkből is kitűnik, hogy szükséges tennivalóink 60 százaléka
sürgős. Ez azonban az anyagi lehetőségek figyelembevételével esetünkben
több évtizedet, s talán nem túlzás egy évszázadot is jelenthet. A
jelenlegi helyzetre való tekintetre kiemelkedő fontosságú szerep hárul
a védőművek és a tartozékaik karbantartására, legalább állapotuk
szinten tartására. Ezért bármilyen szűkösek is a lehetőségek e feladat
elvégzéséhez évről-évre meg kell találni a megoldást.
Feltétlenül szólni kell az árvíz védekezés személy feltételeiről is,
hiszen megfelelő védelmi szervezet hiányában a még kivédhető árvizek
levezetése is gondot okozhat, katasztrófához vezethet. Napjaink
átszervezési, leépítési hulláma nem kímélte a védekezés műszaki
irányítását ellátni hivatott Felső-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóságot
sem. Már egy közepes, egyszerre minden folyón jelentkező árvíznél is
jelentős szakemberhiánnyal küszködünk, műszaki és fizikai személyzet
tekintetében éppúgy, mint a technikai felszerelésben. Ezért igen fontos
szerepet kap a széles társadalmi összefogás, a különböző szervezetek,
önkormányzatok szoros együttműködése a hatékony védelem megteremtése
érdekében.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
vertical menu css
by Css3Menu.com
|