css buttons by Css3Menu.com


  
 















„Zúgva, bőgve törte át a gátat”
        (Petőfi Sándor)
Az 1970. évi Tisza völgyi árvíz
 
Készítette a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság
az 1970- évi Tisza-völgyi árvíz
25. évfordulójára 1995-ben
„Feladat vizeinket.. úgy rendelni el, hogy azok lehetőségeik hajózási csatornákul szolgáljanak; vízáradásaink átka megszűnjön, de mindenek felett ne legyen elrontva, hol természet alkotta, az irrigátói (öntözési) lehetség, mely honunknak.. szintoly nagy áldására lehetend a jövőben….”
Széchenyi István (1834)

Az 1970. évi árvízkatasztrófa
Épp negyedszázada, 1970májusban pusztított megyénkben az emberemlékezet legnagyobb árvize. A Tisza-völgyben átvonuló, soha nem látott mértékű árhullám házak százait roppantotta szét. Leginkább a Tisza-Szamos térségében élő, nehéz sorsú embereket fenyegette. A tengerré dagadt, dühösen bömbölő víz martalékává váltak kis vagyonkák, állatok és a hozzájuk fűzött remények. Egy batyu, hátizsák volt minden, amit a lakosok kimentettek az áradásból. Vagy csak a puszta életüket. Háztetőre kapaszkodva, fák hegyére kapaszkodva vártak a segítséget….A folyóvizekben gazdag Szatmár-beregi síkságon élők sokszor riadtak a harang kétségbeesett kongásra: Jön az árvíz! Meneküljetek! A régi nagy árvizekről viszonylag pontos ismereteink vannak. 1970-ig a Tisza különböző szakaszain lefolyó árhullámok attól függően okozták a legmagasabb vízállásokat, ahogy a belecsatlakozó mellékfolyók árvizeivel összetalálkoztak. Vásárosnamény és Tokaj között hóolvadásból és esőzésből származó 1888. évi árvíz idézte elő máig legnagyobb vízszinteket. A megáradt Szamos hatalmas árvízi hozama ráfutott a tiszai árhullámra, méterekkel megemelve a Tisza vízállását. A térségben akkor 400 ezer holdat öntött el a víz. Az 1970-es év első hónapjaiban régóta nem tapasztalt zord. havas idő volt. Az időjárás szokatlan alakulását, a tavaszi, folytonosan ismétlődő rendkívüli csapadékokat a Tirrén-tenger vidékéről egymást szinte hetenként követő nyugat-keleti irányú ciklonvonalak okozták. Az ilyen irányú és tartós ciklontevékenység igen ritka jelenség. A Tiszán és bal parti mellékfolyóin: a Szamoson, a Krasznán és a Túron három kisebb hullám vonult le áprilisig, ezek a lehullott csapadék zömét elvitték. Április közepétől május elejéig semmi sem utalt rendkívüli árvíz lehetőségre. Május 4-5- én erős lehűlés nyomán megszakításokkal 10-25mm csapadék hullott a folyók vízgyűjtő területén. Május 8-10 között főleg a Tisza és Szamos hegyvidéki vízgyűjtőjében már 30-40 mm, ez a felszínt átáztatta, a folyómedreket feltöltötte. Május 12-én aztán a Kraszna kivételével valamennyi folyó vízgyűjtőterületén heves, 60mm meghaladó esőzés volt. Egyes helyeken a csapadékmennyiség meghaladta a 100mm\napot (Huszt 126mm, Beszterce 117mm). Minderről a Felső Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság május 13-án délelőtt értesült. Ekkor már egyértelmű volt, hogy egy minden eddigit meghaladó árhullám várható, hiszen a folyómedrek is megteltek. Az átázott talajfelszín miatt lehullott csapadék többségének nagyon gyors lefolyásával kellett számolni. A határszelvényekben az esőzéstől számítva 24-36 óra múlva tetőznek a vízállások, ezért megyénkben csak pár óra felkészülési idő marad a védekezésre. Így amikor a hatalmas esőzésekről hírt kaptunk, a határ menti vízmércékhez tartozó szakaszon azonnal készültséget rendeltünk el. A gyors lefolyás nyomán a Tisza, Túr és Szamos folyók országhatár menti vízmércéin már május 14-én az addigi maximumot jelentősen meghaladó vízállásokat mértek:
1.    táblázat
Folyó      Vízmérce    1970. előtti max (cm)    Ideje    1970.évi max. (cm)  
Tisza      Tiszabecs    573    1947    680    1970.V.14.    + 107 cm
Szamos   Csenger       743    1888    902    1970.V.14.    + 159 cm
Túr        Garbolc       560     1966    640    1970.V.14.    +80 cm
Kraszna  Ágerdő       650     1919     651    1970.VI.13.    + 1 cm


A Tiszán, a Szamoson és a Túron közel egy időben tetőztek az árhullámok és majdnem egyszerre is érkeztek Vásárosnaményhoz, ahol 912cm-es tetőző vízállást mértek, ami meghaladta az 1888. évi 900 centimétert. Ez a vízállás közel 11,5 méterrel magasabb az addig mért leg kisebb vízszintnél. Az áradás olyan hevesen jött, hogy a vízállás a Tisza Tiszabecsi vízmércéjénél május 13-án délben 250 centiméter volt, de másnap reggel 6 órára, vagyis 18 óra alatt 680 centiméterre emelkedett! Ez 107 centiméterrel meghaladta az addigi maximumot. A víz szintje a Tiszabecs környéki védvonalakon élére az árvízvédelmi töltések koronaszintjét. Három kilométernyi töltésen viszont kiöntött, ezért azokat meg kellett emelni. A Batár-patak bal partján, Uszka térségében a víz az árvízvédelmi falon 140 méter hosszúságban, majd fél méter magasan kicsapott. Az idejében megkezdett ideiglenes töltés emelés (homokzsákokkal, pallózással az árvízvédelmi osztag által levert pátrialemezek és fóliafüggöny lehelyezésével), szerencsére eredményesnek bizonyult. Ellenkező esetben átszakadt volna a töltés, és a víz hatalmas, lakott területeket öntött volna el. Eközben a határon túl átszakadt a Tisza gátja. A víz az ottani településeket szinte szétrombolta, de a magyar területeken gyorsan csökkent a vízszint, a közvetlen veszély elmúlt. A tiszai árhullám magassága Tiszabecs, Uszka, Magosliget térségében volt a legnagyobb. Az alatta lévő szakaszon igen magasan állt a víz, ám az áradás elcsöndesedett. A Felső-Tisza mentén mintegy 180 km hosszan kellett szivárgás, csurgás, és buzgárosodás (átfolyás) ellen védeni a töltéseket. Tivadar, Lónya, Szabolcsveresmart, Dombrád illetve Tiszabercel térségében- különösen a Lónya-főcsatornán- nagyon intenzív védekezésre volt szükség. 28 kilométeres hosszon a hullámverés ellen is védekezni kellett, nehogy a víz elhabolja, azaz kimossa a töltések földjét. A nagy mennyiségű, majdnem mindenütt hulló csapadék hatására valamennyi folyón egyszerre vonult le az árhullám. Elsőként a Túr tetőzött 640cm-es vízállással Garbolcnál, ami 80cm-rel haladta meg a korábbi maximumot. A folyó határfelőli szakaszán kialakult vízszint az 1966-ban megemelt töltés koronaszintjét fél kilométeren meghaladta, 21 kilométeren át pedig 10-20 centiméterre megközelítette. A Túr bal partján a kézi földmunkával épített kisebb tömörségű töltésszakasz 15 méter hosszúságban (magyar területen 7, román területen, 8 méteren) átszakadt. Romániában további gátszakadások voltak, ez magyar oldalon kissé leapasztotta a vízszintet. A határszelvényben kiszakadt töltésen átömlő víz ellen a Nagyhódos-Garbolc közötti lokalizáló vonal 60 cm-es magasításával, megerősítésével eredményes volt a védekezés. Azonban a Sáréger völgyébe zúdult víz átöntött a csatorna jobb parti természetes magas vonulatának kb. 400 méter hosszú szakaszán. 1970. május 16-án este nyolc órakor a víz a védekezési vonalak mögött rázúdult a laposban fekvő, töltésekkel körülzárt Kishódosra és Nagyhódosra. A két falucskát órák alatt szinte elpusztította az áradás. A Szamos árhulláma Csengernél, illetve a jobb parton fekvő Komlódtótfalunál május 14-én este nyolc órakor 902 cm-es vízállással tetőzött egy időben a Sáréger kilépésével és a Tisza Tiszabecsi tetőzése után alig fél nap múlva. A Szamoson 1888-ban mérték a legmagasabb (743 cm-es) vízállást, 1932 óta számottevő nagyvíz nem volt, tehát valóban rendkívüli helyzet alakult ki. Az árhullám több mint másfél méterrel haladta meg a 80 évvel korábbi maximumot. A víz szintje az árhullám vonulásának megfelelően sok helyen 10-30 cm-rel, egyes részeken fél méterrel is túllépte a töltés koronaszintjét. Az országhatártól 23 kilométer hosszan órák alatt kiépítették a védekezők nyúlgátat. Gigászi küzdelem volt a morogva fenyegetőző vízzel és idővel. A rendkívüli erőfeszítések ellenére május 15-én hajnal 2 és 4 óra között a víz mégiscsak átcsapott a töltésen előbb Nábrád határában, aztán a bal parton Tunyogmatolcsnál, majd átszakította a gátat. A Nábrádi gátszakadás mellett a Tisza-Szamos közhelyzetét döntően a romániai Szamos jobb partján bekövetkezik kilenc gátszakadás miatt az országhatáron átömlő víz határozza meg. E gátszakadások Szatmárnémeti térségében május 14-én 17-20 óra között történtek. A kiömlő víz magyar területen aznap éjjel 11 órakor érte el Nagygéc községet. A csúcs idején másodpercenként mintegy 1000 köbméter víz tört be. A gátszakadások következményeként a Tisza-Szamos közön 350; a Szamos-Kraszna közön 87; vagyis összesen 437 négyzetkilométernyi terület került víz alá: 40 község, ahol az áradás 5200 épületet pusztított el, rongált meg helyreállíthatatlanul, 2000-et részben. A teljes kárérték mai áron megközelítőleg 50 milliárd forint volt!
A vizek visszavezetésére a szakadásokon kívül több helyen kellett megnyitni a Tisza-Szamos- és Túr-töltéseket. A visszavezetés elsősorban a Szamos-Kraszna közben négy hetet igényelt, így csúcsidőben 63 szivattyú üzemelt 15 köbméter másodpercenkénti teljesítménnyel. A kiszakadt és megnyitott töltésszakaszokat egy hónap alatt sikerült helyreállítani. A végleges helyreállítást azonban nagyon hátráltatta az erősen átázott talaj, a gyakori 20-30 mm-es csapadék, és június 11-15 közötti harmadik szamosi árhullám, melynek magassága tíz centiméterre megközelítette az ideiglenes elzárás felső szintjét, átlépéssel fenyegetve azt. A helyreállítás során közel 100 ezer köbméter földmunkát kellett végezni, a védekezés kapcsán részben elkészült a 7 végleges lokalizációs vonal, amibe közel 200 ezer köbméter földet építettünk be. A Kraszna a májusi árhullámnál nem igényelt intenzív védekezést, ám a júniusi árhullám hozta a máig legmagasabb vízállásokat, amelyek 1 cm-rel meghaladták az addigi 650 cm-es maximumot. A védelmi munka kapcsán töltésemelésre, rézsűterhelésre, fóliás töltésszigetelésre került sor. A kereken 1 hónapig tartó, valamennyi folyón az eddigi maximumot el érő ill. jóval meghaladó, három hullámban levonuló árvíz elleni védekezés néhány jellemző mutatószáma az igazgatóság területén:
Védekezők létszáma: V.17-én (csúcsba) 12 379 fő
                Összesen: 221 nap, 2 809 960munkaóra
Szállítóeszközök: (tehergépkocsi, dömper, stb.)
           Csúcsban: V.12-én 1625db, összesen 22 816 munkanap
Földmunkagépek: (kotró, nyeső, toló) csúcsban V.24-én 247 db,
                    Összesen 7340 munkanap
Felhasznált főbb anyagok: - Földes zsák:    1 millió db
                 - Gázolaj:        200 ezer liter
                 - Benzin:        71 ezer liter
                 - Fólia:        20 ezer kg
                 - Terméskő:        3000 tonna
                 - Fűrész áru:        250 köbméter
Az árvízvédekezés költsége mai áron, a visszanyert és aktiválható értékek nélkül egy milliárd forintra rúgott. (Ma ez az összeg fedezné a ma még kiépítetlen közel 20 km-es szamosi töltésszakaszok fejlesztési munkáinak költségeit.) Az 1970májusban levonult minden eddigit meghaladó árvíz örök mentóként, történelmi mérföldkőként marad nem csak a Felső-Tisza-vidék, de az ország életében is. Figyelmeztet minket, hogy milyen fontos a védekezés a rettenetes károkat okozó áradásokkal szemben.

Az árvízvédelem jelenlegi helyzete
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye közigazgatási területén az árvízvédelmi fővédővonalak összes hossza 701 km, amiből 618 km tartozik a Felső-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság kezelésébe (26 km a miskolci, 57km a debreceni igazgatóságokhoz tartozik). E fővédővonalhoz mellet 33,1 km másodrendű védővonal nyújt védelmet a 100 évente egyszer valószínűsíthető nagy árvizek ellen, amelyek területünk 37 százalékát, benne száznál több települést és közel 200 ezer embert veszélyeztetnek.
A 618 km védővonalból 540 km a töltés, a többi jórészt magas part. Napjainkban a töltéshossz 48 százaléka, vagyis közel fele még mindig nem felel meg az országban egységesen előírt biztonsági követelményeknek a magassági és egyúttal keresztmetszeti hiányok miatt (országos átlagban ez a szám 33 százalék). Ezért megyénk területének egy jelentős része árvízvédelmi töltések mellett további gondolt jelentenek azok a helyek, ahol holt-meder keresztezi a gátakat vagy kedvezőtlen összetételű az altalaj. Területükön az ilyen helyek száma több mint száz. Az árvízvédelmi töltésekben lévő zsilipek száma 162 db, melyek zömmel 60, sőt 100 évvel ezelőtt épültek. Ezek mind-mind fokozottan veszélyes helyek.
Az 1970. évi árvíz után, s annak tapasztalatai alapján nagyarányú fejlesztési munkák indultak, igen intenzív ütemben. Tekintve, hogy a legnagyobb pusztítást a Románia felől átzúduló víz okozta, első lépésként kiépült a Szamos - Sáréger, valamint a Túr - Sáréger közötti zárógát összesen több mint 28 km hosszabban. Ma már többen vitatják ennek létjogosultságát-idő közben Románia kiépítette Szamos védvonalait - de akkor abban a helyzetben csak a megépítés mellett lehetett dönteni. E                                   zárógát hivatott a Románia területekről átömlő vizek kivédésére-Komlódtótfalu és Nagygéc kivételével- a magyar területek védelmére.
A 80-as évek közepére kiépült a Batár bal parti töltése is közel 10 km hosszban. Erről tudni kell, hogy magassága lényegesen kisebb volt, mint a csatlakozó Tisza bal parti védvonalé. Jelenleg a magasság biztonsága 1,5 m, ami azt jelenti, hogy ennyivel magasabb a mértékadó árvízszintnél, valamint a 70-es árvízszintnél is. A 70-es évek elején indult a Szamos jobb és bal parti töltésének erősítése és az országhatártól. A 93 km hosszú védvonalszakaszból mára 73 km már kiépült, és a torkolati szakasz mindkét oldalán 10-10 km fejlesztése van még hátra.
Sajnos a kezdeti fejlesztési ütem napjainkra nagyon lelassult, hiszen 1980-ra már megépült 54 km, az azóta eltelt 15 évben csak 19 km. Ez egyben tükörképe az ország gazdasági helyzetének is. Most 1995-ben ott tartunk, hogy 1 évben alig 800 m védővonal megerősítését tudja csak az állam finanszírozni. Ez a torkolati szakasz, 1 a 70 évihez hasonló vízmennyiség mellett, igen kritikus helyzetet teremthetne ismét.
A már kiépített védővonalak – Szamos, Batár – egy minden eddigit meghaladó árvíz esetén is kellő biztonságot nyújtanak a folyók által veszélyeztetett területeknek.

Különös figyelmet érdemel a Tisza Tiszabecs – Vásárosnamény közötti szakasza, ahol a 70-es árvíz után sem tudunk érdemi fejlesztést elérni, pedig az áradás erőssége, gyorsasága és vízhozama tekintetében az egyik legveszélyeztetettebb szakasz. A töltés végig keresztmetszetileg hiányos és a magassági biztonsága így sincs meg. A hiányt jól szemlélteti, hogy méterenként átlagosan mintegy 50-70 köbméter föld kellene az előírt minimális magassághoz, vagyis csak ezen a szakaszon 4-5 millió köbméter földet kellene töltésbe építeni.
Hasonló a helyzet a Túr mindkét oldali védvonalán, ahol az áradás hevessége a legnagyobb, s gyakorlatilag az esőzés után 24 órával tetőzik az árhullám Garbolcnál. A védekezéshez való felkészüléshez nincs elég idő, még az esetleg szükséges nyúlgátalást sem lehet kiépíteni pár óra alatt.
A Krasznán viszont nem az áradás gyorsasága, hanem a magas vízállás tartóssága okozza a fő problémát. Kedvezőtlen a töltés alatti altalaj összetétele és a töltés méretei is elégtelenek. A tartós árvízi terhelés így átáztatja a gátakat, az önmagában is, de egy rossz altalajú töltés szakaszon különösen komoly veszélyeket rejt!
Összességében az elért eredmények ellenére sem ad okot teljes megnyugvásra a védővonalak állapota. Különösen nem azon a 36 km hosszúsági szakaszon, ahol a töltések koronaszintje a mértékadó árvízszintet sem éri el.
Szükséges fejlesztések, tennivalók
6/1 ábra
Jelenlegi kiépítetlen átlagos töltés szelvény
Szükséges minimális szelvény
ÁBRA
Az ábra jól szemlélteti a szükséges tennivalókat mintegy 270 km hosszúságú töltésszakaszra vonatkozóan. E védvonalszakaszon természetesen az összes kis és nagy műtárgy átépítését, rekonstrukcióját is el kell végezni.
Legsürgetőbb feladat a Szamos töltéserősítési munkáinak mielőbbi befejezése. A jelenlegi ütem mellett az optimista számítások szerint is erre csak 15 év alatt kerülhet sor. Sorrendben – ha lehetőség nyílik rá – még a szamosi erősítés befejezése előtt el kellene kezdeni a Tisza Tiszabecs-Vásárosnamény közötti védvonalainak fejlesztését, majd folytatni a Beregben egészen Lónyáig. Sürgős lenne továbbá a Záhony térségben lévő - Győröcske és Zsurk közötti – közel 4 km-es töltés erősítésem különös tekintettel az itt lévő védett nemzeti vagyonra. Hasonlóan égető feladatként kezeljük a Túri védvonalnak fejlesztésének kérdését is.

Hosszú távon tervezhetjük csak a Kraszna jobb és bal parti védővonalainak valamint a Lónyay- főcsatorna alsó, a tiszai visszaduzzasztás határáig terjedő szakaszának fejlesztését.
Néhány jellemző fejlesztési mutató
         - Beépítendő: közel 7,5 millió köbméter föld
        4000 köbméter beton, vasbeton
        - Összes költség: 8 milliárd forint
 A teendőkből is kitűnik, hogy szükséges tennivalóink 60 százaléka sürgős. Ez azonban az anyagi lehetőségek figyelembevételével esetünkben több évtizedet, s talán nem túlzás egy évszázadot is jelenthet. A jelenlegi helyzetre való tekintetre kiemelkedő fontosságú szerep hárul a védőművek és a tartozékaik karbantartására, legalább állapotuk szinten tartására. Ezért bármilyen szűkösek is a lehetőségek e feladat elvégzéséhez évről-évre meg kell találni a megoldást.
Feltétlenül szólni kell az árvíz védekezés személy feltételeiről is, hiszen megfelelő védelmi szervezet hiányában a még kivédhető árvizek levezetése is gondot okozhat, katasztrófához vezethet. Napjaink átszervezési, leépítési hulláma nem kímélte a védekezés műszaki irányítását ellátni hivatott Felső-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóságot sem. Már egy közepes, egyszerre minden folyón jelentkező árvíznél is jelentős szakemberhiánnyal küszködünk, műszaki és fizikai személyzet tekintetében éppúgy, mint a technikai felszerelésben. Ezért igen fontos szerepet kap a széles társadalmi összefogás, a különböző szervezetek, önkormányzatok szoros együttműködése a hatékony védelem megteremtése érdekében.




















vertical menu css by Css3Menu.com