Kócslyuk

Főzelékek, hústalan ételek

Gombapörkölt
Volt már szó gombaételekről, de biztos, hogy a legkülönb köztük: a gombapörkölt meg a kirántott gomba!
Legalább egy fél kiló jó friss gomba kell hozzá. Az elég két személyre. Kevés zsíron előbb megpörkölni a gombát, jól átforgatják. Fél kiló gomba alá két fej vereshagymát is kell tenni. Ha a hagymás zsírban a gomba már átpárolódott, megsózzák, megpaprikázzák két kis kanál piros, csípős, őrölt paprikával. Öntenek alá egy kis vizet, és egy kis őrölt bors is kell bele. Friss galuskával a legjobb.

Káposztafőzelék
Az ilyesmit apám mg hússal sem ette meg, nemhogy hús nélkül! Így hát anyám ezt se főzte gyakran, csak olyankor, ha apám elment valahova.
Egy jó nagy fej káposztát szeletekre vágva enyhe sós vízben megfőznek. Három kanál lisztből, három kanál zsírból készül hozzá a rántás. Ebbe egy fej apróra vágott hagymát, egy kevés édes őrölt paprikát is tesznek. Ha a rántás jó pirosra barnult, vízzel felengedik, és ráöntik a káposztára. Egy kevés ecetet is adnak hozzá. A káposztafőzelék silányságán javít, ha egy-két cső piros csípős paprikát is főznek bele.
Ha mégis úgy alakult, hogy apám a káposztafőzés idején otthon volt, akkor morgott, hogy ő nem kecske!

Karalábéfőzelék
Nyolc-tíz darab közepes nagyságú karalábé kell hozzá, de jól átválogatva, hogy a pudvás, nagyon erős erezetű, fás karalábé ne kerüljön bele. A korára vágott karalábét forró zsírra öntik, úgy, hogy abban jól megpárolódhasson. Ha a karalábé már puhára párolódott, két kanál lisztet szórnak rá, és ezzel jól elkeverik, megsózzák, és hintenek rá egy kis apróra vágott petrezselyemzöldet. Ha nagyon sűrű, de még főni kell a karalábénak, öntenek hozzá egy kis húslevest, ha van, ha nincs, akkor vizet. A karalábéfőzelék akkor jó, ha nem sajnálják tőle az őrölt borsot sem!

Kelkáposzta-főzelék
Ezért én kedveltem a családba a legjobban. Ha anyám tőlem kérdezte meg, hogy mit főzzön, gyakran választottam ezt. Amikor még Únyban elkezdtem gazdálkodni, az egyik évben annyi kelkáposztát ültettünk, hogy az már meghaladt minden józan mértéket. Nem győztünk enni, adtunk boldognak, boldogtalannak!
A készítése: két jó fej kelkáposztát apró szeletekre kell vágni. Sós vízen puhára főzik, és négy szem kockára vágott krumplit tesznek hozzá. Aztán cikk fokhagymát és egy csipet köménymagot.
A kelkáposzta-főzelék rántással készül, amihez három kanál liszt és egy jó evőkanál zsír kell. Ezt barbára pirítják, őrölt piros paprikát is tesznek bele, mert csak így lesz a főzeléknek jó a színe. A felpirított rántásra hideg vizet kell önteni, és ha kész, ráöntik a kelkáposztára. Azzal együtt is felfőzik.
A kelkáposzta-főzelék akkor igazi, ha nincs túlságosan szétfőve. Ha még a káposzta levelei külön is látszanak.
Fontos, hogy legyen benne legalább két cső érett piros paprika!
Egytálételként is megfelel, ha sült hús, pörkölt vagy fasírozott is volt hozzá. A kelkáposzta-főzelék olykor még az éttermekben is elfogadható.

Krumpligyuszi
Nem tudom, hogy honnan vette a nevét. A Gyula becézetéből, vagy másból? Értelmesebb lett volna a krumpligyuszi elnevezés.
Másfél kiló krumplit meg kell hámozni, kockára vágni, és megfőzni jó sós vízben. Ha megfőtt, fakanállal összetörik. Négy nagy fej hagymát három-négy kanál zsírban megpirítanak, piros őrölt paprikát hintenek rá bőven, és egy kevés törött borsot. A zsíros, paprikás hagymát jól elkeverik a krumpliban. Ez volt a krumpligyuszi, amelyet soha nem ettünk körítésnek, mindig csak magában. Télen hordós káposzta járt hozzá, nyáron uborkasaláta. Azzal együtt le lehetett nyelni, mert a krumpligyuszi magában fojtós. Alig megy le az ember torkán. Aki krumpligyuszit vitt az urának ebédre – kapáláskor, aratáskor -, az jobb volt, ha a keretek alatt igyekezett kifelé, mintsem az utcán. És az ilyen ebédet valamelyik fasor mögé húzódva költötték el…

Lecsó
Másfél kiló zöldpaprikát kimagolva karikára kell vágni. Jó, ha van benne néhány csípős! Nyolc darab négyfelé vágott érett paradicsom kell hozzá, valamint két nagy fej vöröshagyma, karikára aprítva. Ezeket két nagy evőkanál zsíron meg kell párolni. Jó, ha előbb a hagymát párolják meg, és csak azután öntik hozzá a paprikát és a paradicsomot.
Ha a lecsó főni kezd, meg kell sózni, és lehet rá hinteni egy-két csipet cukrot is. Netán egy kávéskanálnyi őrölt paprikát.
Ha a hagyma, paprika és paradicsom már jó puhára főtt, szoktak beletenni néhány kanál tejfelt is.
Aki a tartalmasabb lecsót szereti, az közvetlen a felfőzés után üthet bele néhány tojást, és kavargatva még néhány percig főzni, amíg a tojás át nem sül.
Az igazi majtisi lecsóban azonban tojás sose volt. Különösképpen meg sonka, szalonna, kolbász nem! Mert mindezeket is lehet bele tenni. Zsíron megpörkölni a szalonnát, a sonkát, a kolbászt a hagymával együtt, és csak azután kell beletenni a paprikát, a paradicsomot. Ez azonban már rangosabb valami, mint egy szegényes majtisi lecsó.
Ha anyámnak sok volt a dolga, és csak lecsót főzött, az bizony igen gyenge ebédszámba ment.

Lencsefőzelék
Ez is téli étel volt, ha anyám sütött rá egy szelet kolbászt, leöntötte a főzeléket csípős piros paprikás zsírral, igazán meg lehetett enni. Nem is tudom, lencséből miért nem termeltünk eleget. Ha már egyszer mindenki szívesen ette a háznál.
Négy személyre fél kiló lencsét egy liter vízben puhára főznek. Egy-két babérlevelet és sót tesznek bele. Egy fej aprított hagymából – megpirítva zsírban – és két kanál lisztből sűrű, sötét rántást készítenek. Ha a rántás megpirult, felengedik, hozzáöntik a lencséhez, azzal együtt még egyszer felfőzik.
Ha nem jutott kolbász a lencsefőzelékbe, megjárta egy szelet zsírban pirított sonka is. Ha pedig még az se volt, néhány kanál zsíros hordós káposzta volt. Anyám olyat sose engedett meg, hogy a főzelék tetejéről elegyük a sonkát, a kolbászt. Még az se volt szabad, hogy az evést a kolbásznál, sonkánál kezdjük…

Paprikás krumpli
Tíz-tizenkét nagy krumplit – ami lehet egy jó kiló, és ez elég egy négytagú családnak – meghámozva kockára kell vágni. Két fej hagymát két evőkanál zsírban pirítanak, egy kanál piros őrölt paprikát, egy-két száraz cseresznyepaprikát is tesznek bele.
Jól felpörkölik a hagymát, és ekkor teszik bele a krumplit, meg is sózzák. Felengedik vízzel úgy. hogy a víz a krumplit éppen csak hogy ellepje. Ha van kolbász, esetleg avas szalonna, netán egy kis sonka, akkor abból egy keveset – ízelítőül – főznek bele. De az igazi pórias paprikás krumpli minden hús nélkül való. Nagyon jó hozzá a kovászos uborka, a fejes saláta, a cékla és a hordós káposzta is. Sokat emel a tekintélytelen étel tekintélyén, ha jó csípős.

Paradicsomos káposztafőzelék
Egy jó közepes fej káposztát felaprítanak vékony laskára. Egy liter vízben odateszik főni, ha jó puhára főtt, öntenek rá egy fél liter sűrű paradicsomlevet. Egy kicsit megsózzák, és kevés cukrot is tesznek bele. Aztán elkészítik hozzá a rántást. A paradicsomos káposztához könnyű, világos rántás kell készíteni, egy kanálzsírból és három evőkanál lisztből. Ha a rántás megpirult, egy kevés vízzel felengedik, és hozzáöntik a káposztához. Nemcsak pecsenyével, de fasírozottal fogyasztva is kitűnő.

Paradicsomos krumpli
Nyár vége felé nagyon sok volt a kertünkben az érett paradicsom. Jutott belőle főzni a napszámosoknak is elég. A paradicsomlevest szerették az asszonyok, egyik-másik két-három tányérral is megevett belőle. Különösen akkor ízlett nekik ez az étel, ha jó édes volt és sűrű. Anyám legtöbbször ebből se főzött tíz liternél kevesebbet.
A habart paradicsomleves úgy készül, hogy két liter paradicsomlét egy liter vízzel felfőzve ízlés szerint megsóznak, megcukroznak, aztán behabarják. Hat evőkanál lisztet, két tojást, négy deci tejfellel és másfél liter édes tejjel elkevernek, és hozzáadják a paradicsomléhez. A tejet és a habarást állandó kavargatás közben lassan öntik a paradicsomléhez. Aztán kockára vágott krumplit belekanalazzák a levesbe. Ki többet, ki kevesebbet.
Ennek az ételnek más neve is van: az, hogy paradicsomédesség. Nagyon finom, ízes ennivaló. A családi története pedig az, hogy amikor a gyerekeinkkel kezdtünk Majtisra járni, Katiék rájöttek, hogy másféle ételek és ízek is vannak, mint itt Pesten a háznál meg a napközi konyháján. A paradicsomédesség volt az első, amit megszerettek. Akárhányszor megkérdezte a majtisi nagyanyjuk, mit akarnak ebédre, csaknem mindig a paradicsomédesség mellett kötöttek ki.
A paradicsomédességet nemcsak Katiék – meg hajdan a törőasszonyok – szerették, de anyám évtizedekig hűséges favágó cigánya, Miklós is. Miklós addig nem ült le gallyat vágni, míg anyám oda nem tette főzni a paradicsomot. Ha a paradicsomédesség kifőtt, Miklós három tányérral is megevett. Vágta a gallyat estig, vacsorára újra két-három tányér paradicsomos krumpli. Úgy tudom, ezt a szép nevet is Miklós cigány adta ennek az ételnek.

Parajfőzelék
Anyám ezt csak azért főzte, mert Végh nagyapám azt mondta, hogy ettől erős lesz a csontunk.
Egy kiló parajt megtisztítva kevés vízzel – zsírral alatta – megpuhítanak. Amikor megpuhult, húsdarálón át kell engedni. Három kanál lisztből, két evőkanál zsírból könnyű rántást készítenek hozzá. A rántást egy liter tejjel felengedve a parajhoz öntik, egy kevés sóval, még kevesebb borssal, valamint nagyon apróra vágott fokhagymával ízesítik. Ha mindent beletettek, felfőzik.
Jó rá a tükörtojás, de a legtöbbször bundás kenyérrel ettük.

Párolt káposzta
Ez készülhet fehér és vörös káposztából. Sőt még a fehér káposzta párolása is kétféle, aszerint, hogy édesből vagy savanyúból csináljuk. Az édes párolt káposzta készítése:
Egy fej káposztát nagyon szép vékony szeletekre kell vágni. Besózva legalább egy órát állni hagyják. Aztán felmelegítenek egy kanál zsírt, erre öntik rá a kicsavart káposztát. Egy kevés só, még kevesebb cukor és pár szem köménymag, valamint törött bors is kell hozzá. Amikor a káposzta már majdnem megpuhult, egy evőkanál ecettel ízesítik. Az ecet hozzáadása után is szükséges még egy kevés ideig párolni.
A savanyú káposzta párolása igen egyszerű. Kiveszik a hordóból, kicsavarják, egy kanál zsírt tesznek alá, és fedő alatt megpuhítják.
Az édes vörös párolt káposzta is úgy készül, mint a másik, de ezt elsősorban kacsapecsenyéhez készítette anyám.

Pirított gríz
A gríz hivatalos neve búzadara, de Majtison mindenki csak gríznek mondta. A boltban sose vettünk, hoztak a malomból őröléskor. Grízet Majtison sose evett senki magában, a pirított grízhez is mindig jár valami.
Nagyobb lábasban – hogy jól lehessen kavarni – négy kanál zsíron lehetett megpirítani egy kiló grízt. Ha már egyenletesen, jól megpörkölődött, forró vízzel vagy leves lével felengedték, hogy ellepje. Aztán egy ideig így párolták nagyon gyenge tűzön. Egy kevés sót is hintettek rá. Ha felfőtt, konyharuhába takarták, hogy még párolódjon. Ha sültekhez készült, akkor a zsírba, amelyikben pörkölték, tettek egy kevés apróra vágott vereshagymát is. Ha édes gyümölcsmártásokhoz kell a gríz, akkor hagyma nem szükséges bele.

Rántott gomba
Ez is bizony friss kellett, hogy legyen, és két főre aligha lehetett kevesebbet számítani, mint megtisztítva egy jó fél kiló. Akármilyen friss és gyenge volt a gomba, rántani csak a fejét használták fel. Azt megtisztítva, leöntötték forró sós vízzel. Fölvertek két tojást, abban megforgatták a gombafejeket, majd egy kevés lisztben is. Aztán külön-külön mindegyiket megszórták prézlivel. Így rakták bele egy nagy lábas forró zsírba vagy olajba. Szép barnapirosra sütötték ki, a gomba szinte pillanatok alatt megsült.
Csőszök, pásztoremberek nem így ették, hanem megsózták a tisztított gombát, rátették a szabad tűzön egy vaslemezre, azon egy kicsit megpörkölődött, és máris lehetett enni. Vagy ha volt, beleforgatták a gombát mindenféle vadmadár feltört tojásába – fácán, galamb, kacsa, fogoly tojása mond jó volt -, utána átszitált korpába hempergették, és így sütötték ki. Gombát – pásztorokról, csőszöktől – nyáron is láttam sütni, szalonnával. Egy kis szelet szalonna, egy jó fej gomba. Végig a nyárson. Mondhatom, kitűnő étel. Gödényként lehet rá inni.

Salátafőzelék
Öt-hat fej jól megmosott salátát négyfelé kell vágni. Aztán egy kanál zsírban puhára párolják. Ha már puha, néhány fokhagymaszárat összevagdosnak, és hozzáteszik. Egy kanál lisztből, két deci tejfelből készül hozzá a habarás. Megsózzák, felengedik fél liter savóval.
Hogy mégis legyen ennek az ételnek valami sava-borsa, sütnek rá egy kevés apró kockára vágott szalonnát. A szalonna zsírját nem öntik rá.
Egy salátafőzelék-ebéd után bizony erősen kellett szorítani a kapanyelet, hogy ki ne essen az ember kezéből!

Sárgaborsó-főzelék
A levesek után néhány főzelék. Karalábé-. paradicsomos káposzta és sárgaborsó-főzelék. Mind a három kitűnő étel. Sőt akár a kedvenc ételeim közé is sorolhatom bármelyiket, ha például a karalábéhoz van egy kis pörkölthús, a paradicsomos káposztához egy szelet pecsenye, a sárgaborsóhoz pedig egy-két szelet kolbász paprikás, hagymás zsírban.
Fél kiló borsót megválogatnak, egyliternyi vízben nagyon puhára főzik. Világos rántást készítenek hozzá két evőkanál zsírból, két evőkanál lisztből. A borsóhoz só is kell, és egy kevés bors. Ha már teljesen szétfőtt – pépszerűre -, felengedik a rántást, és a borsóhoz öntik. Így együtt is főzik még egy ideig. Hús nélkül igen szegényes, sovány étel.

Sárgarépa-főzelék
Másfél kiló sárgarépából lehet csinálni annyi főzeléket, hogy elég egy négy-öt tagú családnak. A répát apró kockára vágják, zsírban – sózva, cukrozva – megpróbálják. Utána rászórnak két kanál lisztet, és azzal együtt párolják még egy kevés ideig-
Aztán a főzeléket tejjel felengedik, és apróra vágott petrezselymet is tesznek bele.
Ez az étel is csak hússal – pecsenyével, pörkölttel, fasírozottal – ér valamit. De manapság még azzal együtt se kerül az asztalunkra. Elvitte ezeket az ételeket is az idő, mint a hiedelmeinket, a babonáinkat, meg a hitünknek is jó részt.

Savanyú krumplifőzelék
Egy kiló krumpliból négy embernek való főzelék készül. Meghámozzák a krumplit, karikára vágják. Annyi sós vízben főzik, hogy bőven lepje el. Egy jó kanál zsírból, három jó tetés evőkanál lisztből rántást készítenek. A rántásba egy fej finomra vágott hagyma is kell, ezt beletéve, jó pirosra pörkölik a rántást. Ha elkészült, tesznek bele egy kis kanál őrölt pirospaprikát, és máris felengedik hideg vízzel. Ha a krumpli felfőtt, hozzáöntik a rántást, azzal együtt puhára főzik. Egy babérlevél is kell bele néhány kanál jól elkevert tejfelt.
A savanyú krumplifőzelékhez feltétlen kell valami húsféle. Igen jó hozzá a sült kolbász, a pörkölt, fasírozott, de a sült füstölt oldalas is megteszi. Ha más nincs, néhány szelet füstölt szalonna, esetleg tükörtojás.

Sült hagyma
Hagymát is lehet sütni zsírban, ez is jóízű étel pirított kenyérrel. Ez is megkívánja, hogy tegyenek rá egy pár tojást. Így egy elfogadható reggeli. Ha már olyan sok szó esett ezeken az oldalakon a paprikáról, akkor következik egy igazi, paprikával készült étel. Ez már nem amolyan szükségennivaló, akár vendéget is lehet kínálni vele. Anyám nyár végén, ősz elején főzte, amikor már jó nagyra nőtt a zöldpaprika.

Sült paprika
Ettünk olykor lecsó helyett sült paprikát is. Zsírban párolódott meg a karikára vágott zöldpaprika. Erre viszont a sülés alatt feltételen kell ütni néhány tojást.

Tejfeles gomba
November tájt, ha még jó volt az idő, akadt gomba is a ház körül, a határban. Ez majdnem olyan finom, mint a hús.
Négy főre lehet számítani egy kiló gombát. Azt jól megtisztítva, megmosva laskára kell vágni. Ezután egy kis fej hagymát apró kockára vágnak, és megpárolják egy evőkanál zsírban. Ha a hagyma már üveges, hozzáöntik a felszeletelt gombát, és egy kávéskanál piros paprikát is hintenek rá. Egy nagy csokor petrezselyemzöldet igen apróra vágdosnak ezt is a gombára öntik. A tejfeles gombára egy kis só is kell.
Ha a gomba már megpuhult, három deci tejfölből, egy tetés kanál lisztből készül hozzá a habarát. Ezt jól elkeverik, majd felengedik fél liter vízzel, és hozzáöntik a gombához.
A tejfeles gombát galuskával, azaz nokedlivel és uborkasalátával ettük.

Tojásos, borsos gomba
Egy nagy evőkanál zsírban két nagy fej kockára vágott hagymát jól meg kell pirítani. Egy kiló megtisztított, négyfelé vágott gombát adnak hozzá, fedő alatt, lanyha tűznél megpárolják. Ha jól megpuhult, rá lehet ütni hat-nyolc tojást, és addig tartani a tűzön, amíg meg nem sül. Ha kész, meg lehet sózni, jó bőven meghinteni törött borssal, és egy kevés őrölt pirospaprikával.
Mostanában már vagy nem terem a majtisi határ gombát, vagy csak az nincs, aki utánajárjon, de gombát nem szed úgyszólván senki.
Pedig az itt leírt tojásos gomba is milyen jó friss, puha kenyérrel, ecetes uborkával. Egyetlen táj ételként is elmegy ebédre vagy vacsorára. Lehet, hogy elfelejtették az emberek, melyik a mérges gomba, melyik az ehető? És ezért nem merik szedni? Majtison annak idején tudta mindenki.
Gombamérgezésről otthon nem is hallottam soha. Arról se, hogy Majtison valaki mostanában gombát szárított volna. Valamikor meg füzérszámra állt a tornácon, szellős helyeken a tűvel vászoncérnára fűzött száradnivaló.

Tojásos rakott krumpli
Hat-nyolc tojást keményre meg kell főzni, másfél kiló krumplit megmosva, héjába, szintén. De vigyázva, hogy a krumpli szét ne főjön. Leszűrve, lehűtve meg kell hámozni. A lábast jól kizsírozta anyám, majd a krumpli felét karikára vágva a lábosba rakta. Rá a főtt – szintén karikára vágott – tojást, megsózva. Aztán újra a krumpli következett. A krumpliból, tojásból lehetett négy réteget is rakni. Felülre mindig krumpli került. Ezt bőven leöntötték zsírral. A fenti adaghoz legalább négy deci tejfelt adtak. Ezt is rá kellett önteni a krumplira. A legtetejére anyám szárat kenyérből pirított prézlit hintett. Szokták a rakott krumplit kolbásszal is készíteni, de anyám soha, mert apám nem engedte volna meg, hogy kolbászt anyám a rakott krumplira pocsékolja.

Mielőbb bárki is megszólna bennünket, hogy mióta sorolom már a sok ételt, de nincs köztük egy valamirevaló sem, íme egy, a székelykáposzta. Ez bizony már igazi húsétel! Erre még apám se mondhatott semmit. Káposzta volt bőven, de hogy egy ilyen alkalomra a hús honnan kerül? Jánkon volt hentes, de nem tudom, ő hogyan és miből élt. Ki vett akkor készpénzért vágott húst? Legfeljebb, ha eltörött a disznó lába, és le kellett hogy vágja a gazda: akkor kimérette. Ilyenkor a gazdacsaládok szolidaritásból is vettek néhány kiló húst. Arra gondolván – ha nekik szerencsétlenül jár valamelyik állatuk, és azt is ki kell méretni -, mi lenne, ha tőlük sem venne húst senki?

Tojásrántotta
Ezt az adagot egy ember aligha bírja megenni. Tizenöt deka szalonnát kockára kell vágni, megpirítani és három nagy fej hagymát karikára aprítani hozzá. Amikor már a szalonna megsült, a hagyma megpuhult, az előzőleg felvert nyolc-tíz tojást a forró hagymás szalonnára öntik. Ekkor kell megpergetni sóval. Evés előtt a tojásrántotta egy kevés törött borsot és őrölt paprikát is szoktak hinteni.
A tojásrántottát mi mindig friss pirított kenyérrel ettük, leginkább reggelire, de olykor ebédre, vacsorára is. Ha kolbásszal vagy füstölt sonkával készítettük, akkor először egy kanál zsírba beleaprítottuk a sonkát vagy a kolbászt, és ha megsült, ráöntöttük a felvert tojást. Ilyenkor a rántottához hagymát nem aprítottunk. Erre is kellett egy kis só meg bors és őrölt paprika. A tojásrántotta akár szalonnával, akár sonkával vagy kolbásszal igen laktatós étel. Savanyú uborkát is ettünk hozzá.

Tökfőzelék
Egy kiló legyalult, meghámozott tököt be kell sózni. Hozzá a rántás két kanál zsírból, két kanál lisztből készül. Ha a rántás félig megpirult, egy kis fej apróra vágott hagymát tesznek hozzá, majd egy kávéskanál őrölt paprikát. A rántást kevés vízzel felengedik, és ebbe a rántásos lébe beleteszik a sótól kicsavart tököt. Átforgatják főzés közben, és rögtön ecetet is öntenek hozzá, nehogy tök a tök szétfőjön. Főzés közben egy csokor kaprot – összevagdolva – a tökfőzelékbe raknak. Kevés tejjel, ha kell, hígítanak a főzeléken, majd megtejfelezik, két-három deci tejfelt számítanak a fenti adaghoz.
A tökfőzelék nagyon olcsó étel volt, hiszen nyáron a kukoricában termett tök szekérderékszám. Bizony azért volt az igazi, ha a tökfőzelékhez hús is készült. Egyformán jó hozzá a pecsenye, a rántott hús, de a legfinomabb a jó zsíros, paprikás pörkölthús. Így már remek étel.

Tört paszuly
Ez igazából téli étel volt, de így tavasz tájt is kisegítette a gazdasszonyt a töprengési közepette:
- Mit lehetne, mit kellene mára főzni? Ami száraz paszuly ilyenkorra még megmaradt, össze lehetett szedni, hisz nemsokára jött a zöld.
Két és fél liter vízben megfőztek fél kiló fehér babot. De jó puhára! Leöntve róla a vízet, a húsdarálón ledarálták. Két kanál lisztből, két kanál zsírból jó barna rántást készítettek hozzá. Ezt a lehűlt paszuly lével felengedték, hozzáöntötték a ledarált babhoz, ha kellett még hozzá egy kis tej, azt is öntöttek bele. Fakanállal jól megtörték.
Ha volt egy kis sonka vagy kolbász, sütöttek belőle, és azt tették a tetejére. Ha nem, akkor hagymát karikára vágtak, zsírban megsütötték, jól megpaprikázták, ezt öntötték rá. Így is meg lehetett enni. Nagyon jó volt hozzá a hordós káposzta!
Ha már a tavaszi ételeknél tartunk, akkor még egyet. Tojás – úgy tavasztájt – még csak-csak kellett, hogy legyen. De ha volt is, olykor el kellett adni, hogy legyen pénz a bolti szükséghez. Így aztán szinte alig maradt otthon. Sokszor anyám minket küldött tojást keresni csűrbe, szénakazalba, jászolba, jászol alá, mindenhova, ahova csak tojhattak a tyúkok. Volt úgy, hogy rátaláltunk a fészekre – amiben a tojós tyúk ült -, de még nem tojt meg! Ilyenkor mellette állva vártunk, hogy kipottyanjon belőle a tojás, aztán szaladtunk vele anyámhoz a konyhára.
A májusi melegek jöttével, nagy esők után megjelent a gomba is. Sokszor a fél falu járta a határt, legelőszéleket, fasorok mentét, a földek szántalan végeit, az erdőt, gombát keresve.

Vegyes főzelék
Ehhez annyi minden kell, mint a vegyes zöldségleveshez vagy a vegyes savanyúsághoz. Ezt a főzeléket az a gazdasszony találta fel, aki főzni akart, volt is mit főzzön, mert sok minden termett a kertjében, de valahogy semmiből se volt elég. Összeszedett mindent, amit talált, egybefőzte. És hogy, hogy nem: a mindenféle zöldségből főzött leves vagy főzelék nem is lett rossz! Akár a vegyes savanyúság. Fél kiló sárgarépa, fél kiló karalábé, egy kevés petrezselyem, negyed kiló kifejtett zöldborsó kell hozzá. Mindezt egy kevés zsíron puhára kell párolni. Ha megpuhult, két evőkanál lisztet szórnak rá, valamint sót, cukrot és egy csipetnyi őrölt borsot. Aki gondolja, húslevessel, de aki a tejes ételeket jobban szereti, tejjel engedheti fel a vegyes főzeléket úgy, hogy se sűrű, se híg ne legyen. A főzelék gazdagítására pár kanál tejfel sem árt. Mint minden főzelék, magában ez is annak való, aki böjtöl. Ellenben hússal helytáll akár egy önálló ebédként vagy vacsoraként is!

Zöldbabfőzelék
Eddig bizony, ami ételeket a lekvár főzés alkalmára időzítettem, azokkal nem sokra lehet menni. Ideje elővenni valamilyen elfogadható ételt is. A zöldbabfőzelék megteszi, különösképpen, ha a pörkölthús is van hozzá! Másfél kiló megtisztított gyenge zöldbabot sós vízben puhára párolnak. Ezután a rántáskészítés következik. Két kanál zsíron két kanál lisztet jó barnára kell pörkölni. A rántásba egy szál apóra vágott petrezselyem és egy fej vöröshagyma való, amelyet szintét jó apróra vágva tesznek bele. A rántást mindezekkel felengedve a zöldbabhoz öntik, és együtt is felfőzik. Kevés ecet is kell bele, és legalább két csípős piros paprikacső. A fenti adaghoz két decinyi tejfel is szükséges.
Anyám zöldbabfőzeléket akkora fazékkal csinált, hogy restellem is leírni. Olyan nem volt, ha délre zöldbabfőzelék főtt, hogy akkor vacsorára ne azt ettük volna. A fasírozott is jó hozzá, de a bő lére engedett csípős pörkölthússal az igazi. Meg jó friss puha kenyérrel. Ahhoz, hogy az ember zöldbabfőzelékkel dolgozni tudjon, két tányérral is meg kellett enni!
Milyen ételeket főzött még anyám az eszeveszett nagy hajszák, a sok munka idején? Ami hamar megvolt, meg amivel jól is lehetett lakni.

Zöldborsófőzelék
Egykilónyi zöldborsót kell kifejteni ahhoz, hogy négy személyre elég legyen a főzelék. A borsót egy kanál zsíron puhára párolják, és bőven megszórják apróra vágott petrezselyemzölddel. A borsóra egy csipet só is szükséges. Ha a főzelék mepárolódott, két csapott evőkanál lisztet szórnak rá, ezzel elkevergetik, majd felengedik fél liter tejjel, úgy, hogy ne legyen se nagyon leves, híg, se túl sűrű, azaz öreg.
A zöldborsófőzelék magában annyit ér, mint általában a főzelékek pusztán. De a pörkölttel, pecsenyehússal, rántott szelettel, fasírozottal ez is megállja a helyét akár egytálételként is. Zöldborsófőzelékhez se a túl fiatal, gyenge, se a n agyon erős, kemény, száradó félben lévő borsó nem való.