Apostoli munkássága
Az
evangéliumokban András apostol a józan gondolkodású, kulturálisan
nyitott, tettre kész tanítvány képét jeleníti meg, mely természete a
legendákban fennmaradt élettörténetében is kirajzolódik. Apostoli
gondolkodása és tettrekészsége leginkább a kenyérszaporítás csodája
alkalmával tűnik ki. Kulturális nyitottságát pedig akkor érjük tetten,
mikor a Júdeában örökké fennálló idegengyűlölet ellenére szívélyes az
idegen görögökhöz, ugyanis meghallgatja kérésüket, és azt tolmácsolja
is Jézus felé. Valószínűleg ezen, mélyen emberséges tulajdonságainak
köszönhető az is, hogy Jézus feltámadása után az isteni elhívást
elsőként Kis-Ázsiában teljesíti, de nem a Pál által látogatott
tengerparti területeken, hanem Örményországban és Kurdisztánban, tehát
a Fekete-tengertől délre eső vidékeken. Valószínűsíthető, hogy András
szeretettel és nem erőszakkal végzett szolgálatának eredménye, hogy a
világon először Örményországban lett államvallás a kereszténység.
Nyitottságának, megértő szemléletének köszönhetjük talán, hogy a
különböző kultúrákban is képviselni tudta Jézus Krisztus evangéliumát,
feltehetően nem olyan formán, hogy a számára újszerűnek tűnő kultúrára
ráerőszakolta a sajátját a hozott üzenet megértése végett, hanem ő
vette magára az adott kultúrát, és annak a népnek a hagyomány-elemeit
használva adta tovább a jó hírt. Ennél hatékonyabb misszionáriusi
módszer azóta sem létezik. Csak ennek tudjuk tulajdonítani azt a soha
felül nem múlt tettét, hogy a legendás és titokzatos szkíták is
beengedték Jézus apostolát belső életükbe, miután átlépte a Dunát. A
"szkíta erkölcs" és a "szkíta törvény" igen híresek voltak az ókorban,
s ma már azt is tudjuk, hogy elképesztően szervezett társadalmú, magas
kultúrát művelő ősi és hatalmas nép voltak. De András nem csak hogy az
országukban telepedhetett le egy időre, hanem komoly mértékben részt
vett Szkítia vallási életének alakításában is. András apostol, ahogy
más kultúrák esetében, úgy a szkítáknál is alaposan elmerülhetett a
hagyományokban, a nép Isten-hitében. Nem írnak róla sokat, pedig
megilletné a dicséret az apostolt, hogy András ezzel egyedülálló dolgot
kísérelt és valósított meg az egész ókort tekintve! Ezt a teljesítményt
András apostolon kívül, csak Fülöp apostol közelítette meg, a
"ló-szerető". Ezért nevezzük Andrást és Fülöpöt máig úgy, hogy "a két
szkíta-térítő". Jellemző a szkítákra, hogy Jézus tanítványain kívül más
történelmi személy nem mondhatja el magáról, hogy ilyen mélyre
hatolhatott a titokzatos szkíták életébe. András apostoli műve óta
keresztények a szkíták.
A
szkíták és Thrákia után András Görögországba ment, ahol megint
kapcsolatba kerül a görögséggel.
tovább...
|