|
A fehérgyarmati csizmadi a céh pecsétnyomója
A fehérgyarmati céhek
történetéről, működéséről igen keveset tudunk. Levéltári forrásokban
fennmaradt privilégiumok és egy céhpecsétnyomó őrzi egykori létüket. A
régi szatmári terület városaihoz hasonlóan Fehérgyarmaton is már a 17.
század elején működött céh (CEHKATASZTER 11.319.). A következő adat,
mely csizmadiacéh létét bizonyítja, száz évvel későbbi. Megmaradt -
mint a céh valamikori létének egyetlen tanúja - a pecsétnyomója. A vas
fogóval ellátott réz nyomófelület körirata: FEYRGYARMAT CSISMADIAK CZEH
PECSÉTÉ 1712. A köriraton belül egy sarkatlan, kissé fölfelé hajló orrú
magyar csizma, két oldalán csizmadia szerszám: az egyik musta
(bőrsimító szerszám), a másik bicskia. A következő adatunk 1810-ből
származik. Szirmay említi Fehérgyarmat leírásánál, hogy a „ Vargáknak
és Csizmadiáknak egyesült czéhje van" (SZIRMAY1810.11.232.). A varga és
a tímár elnevezést valószínűleg szinonimaként használták, hiszen
mindkettő a bőr kikészítésével és egyszerűbb lábbelik készítésével
foglalkozott. Különbség közöttük a bőrkikészítés technológiájában volt
(NÉPRAJZI LEXIKON 5.289.488.). Ezzel magyarázható, hogy néhány évvel
később, az 1827-ben kiadott privilégium egy céhben említi a tímárokat
és az csizmadiákat (CEHKATASZTER 11.319.). Végül 1833-ban egy 9 szakmát
tömörítő vegyes céh megalakulásáról értesülünk (EPERJESSY 1967.48.). A
csizmadia céh pecsétnyomója 1975-ben került a Helytörténeti
Gyűjteménybe Török Ferenc, nyíregyházi lakos ajándékaként.
tovább...
|