Szépasszony
A magyar népi hitvilág
ambivalens, hol jó, hol rosszindulatú természetfeletti lénye, aki
a boszorkány, ill. a tündér bizonyos vonásaival egyaránt
rendelkezik. Szépítő nevet visel. Hasonló, női alakban elképzelt
ambivalens természetfeletti lényeket sok európai nép hitvilága ismer. A
hit szerint a vele való találkozás veszélyes. Általában csapatokba
verődve jelentkeznek: éjjel a pázsiton énekelnek, táncolnak, tapsolnak;
akit maguk közé csalogatnak, halálra táncoltatják. A székelyeknél rontó
hatalommal rendelkező lények, a forgószélben járnak, megfejik a
tehenet. Dél-alföldi hiedelmek szerint a szépasszony elcseréli az
újszülöttet (váltott gyerek). Ezért a szépasszony ágya: a
szerencsétlenséget hozó gyermekágy. Nemi betegséget is okoz, ezért
szépasszony ágyának a „csúnya betegségben” fekvők ágyát is nevezik. A
szépasszony kötőjébe esik a gyerek, ha eséskor megüti magát.
Szépasszony táljába hág az, aki rontásba esik – tele lesz kiütéssel. A
szépasszony köpködése rontást okoz (összezsugorodik, bele is hal), a
szépasszony szele a forgószél, akkor keletkezik, ha a szépasszonyoknak
jó a kedvük, ez a száját félrehúzza, a szépasszony pohara pedig
hasogatást okoz. A szépasszony okozta betegséget ráolvasással
gyógyították. Pl. a táljába lépett kislányra három sütéskor ráolvasnak:
Szépasszony te attad, te vödd el!
Szépasszony te attad, te vödd el!
Szépasszony te attad, te vödd el!
Kísértet és szellemszerű vonásaik is vannak; déli 12-kor, vagy éjféltől
hajnalig járnak láthatatlanul. Néhol azt tartották, hogy hasadékokban,
barlangokban laknak: az átok alatt levő kincset őrzik. Aki a
Szent Györgykor „lángoló” kincset kiássa, sok baj éri, mert a
szépasszonyok kezébe kerül. „Egyébként nem jó a nevit emlegetni, mert
bajt tanál csinálni.” Virágokat is neveztek el róla: ilyen a
szépasszony füve, kalácsa, reszketője, szépasszonykása.
tovább...
|