css buttons by Css3Menu.com


  
 















Szilvalekvár Penyigei

A  penyigei vagy nemtudom szilva augusztus végén, szeptember elején érik. A fák alatt lekaszálják a füvet, ponyvát terítenek alá, majd hosszú, vékony verőrúdakkal leverik a szilvát a fáról. A szilvát felszedik, majd fateknőkben több léről átmossák, szűrőben lecsepegtetik. A hibás szemeket kiválogatják. Vályogból, pelyvás sárból tapasztott katlanba kerül a rézüst. Az üst oldalát is körbetapasztják, nehogy leégjen a lekvár. Mivel ez a szilva nem magvaváló, nem magvalják ki. Főzés előtt egy keveset kézzel összetörnek, hogy levet eresszen, ne égjen le. Így kezdik meg a ciberézést. A levet engedett szilvához fokozatosan töltik a többit és addig főzik állandó kavarás mellett, míg a hús és héj el nem válik a magtól. Ezt a sűrű masszát kiszedik, és cibererostán átdörzsölik. A dörzsölés végére a rostán marad a mag. A mag nélküli, átdörzsölt „gyümölcslevet” – ciberét – visszatöltik a kimosott rézüstbe. Az üstbe helyezik a vitorlát és kavarórúdat. Újból tüzet raknak, és kezdődik az öregítés. A ciberéből sűrű lekvárt főznek. Az öregítés állandó kavarás mellett több mint 12 órát is igénybe vehet. Akkor van kész a lekvár, ha a felfordított kanálról nem esik le vagy újságpapírra rakva, a papír nem ázik át. A kész lekvárnak magas, 60-62%-os a szárazanyagtartalma. A forró lekvárt teknőbe szedik kihűlni, majd szilkékbe teszik. Régebben kemencébe is berakták, megbőrözték a lekvár tetejét, ezzel is lezárva azt. A szilkéket zsírpapírral, hólyagpapírral kötötték le. Cukrot, tartósítószert nem használnak, ezek nélkül is évekig eláll a lekvár. Nem romlik meg, csak még jobban megöregszik. Leegyszerűsítve így főzik a „fekete aranyat”, ami a valóságban több mint egy nap.

tovább...















vertical menu css by Css3Menu.com