Vitorla
A szilva - lekvárnak főzve is - fontos népélelmezési cikk volt. Mind a
paraszti, mind pedig a nemesi-polgári étkezésben használták. A
szilvalekvárt tisztán és más gyümölccsel együtt is főzték. A
szilvalekvár a kimagvalt gyümölcsből készült lassú tűzön. Azért, hogy
cukortartalma miatt ne karamellizálódjék, oda ne égjen, állandóan
kavarni kellett a forrón fortyogó lekvármasszát. Nagy öntöttvas
üstökben, nyílt katlanon főzték a korábbi évszázadokban. Az idős
asszonyok között lekvárfőző szakértők is voltak. Speciális kavaró
fakanalakat és készülékeket alkalmaztak, az ún. keverő "lepkéket",
amelyekkel ide-oda mozgatva a lekvárt a főzőüstben, megakadályozták a
leégést. Az elkészült, sűrű lekvárt cserépedényekbe, az ún. lekváros
szilkékbe fa merőkanalakkal merték ki már a XVIII-XIX. században, majd
kihűlés után fehér vászondarabbal lefedték, és zsineggel átkötötték az
edény száját. Hűvös kamrákban polcon raktározták, esetleg vásárban
árulták az így készített lekvárt.
tovább...
|