Mágikus eljárás
Olyan
cselekmény, amelyet a parasztság különböző okkal, céllal kapcsolatban,
de hagyományos módon, a mágia hagyományos elvei alapján a mágikus
eljárások hagyományos eszközkészletét felhasználva gyakorolt, és ily
módon legalább egy eleme révén mágikusnak minősíthető. E hagyományos
eszközkészletbe a következők tartoznak: valamilyen okból mágikusnak
számító tárgyak (mágikus tárgy), a mágikus gyakorlat hagyományos
cselekvései, a legegyszerűbb gesztusoktól (pl. köpés,
keresztvetés, bekerítés) a legösszetettebb rítusokig (pl.
fürösztés, szenesvízkészítés, füstölés, ólomöntés). Ezek közül a
bonyolultabbak inkább egy-egy célra specializáltak (pl. szenesvíz
szemverés gyógyítására, ólomöntés ijedtség gyógyítására), szemben az
egyszerűbb cselekedetek, gesztusok, ill. tárgyak univerzális
használhatóságával (így pl. a köpés a mágikus eljárások mindenfajta
szituációban, céllal visszatérő cselekvése). A mágikus eljárások
hagyományos kísérő elemei: ezek valamilyen oknál fogva hagyományosan
mágikusnak számító, de sztereotíppá vált, jelentés nélküli „üres”
gesztusok, formulák, időpontok, helyek stb. (pl. kilencszer, szótlanul,
visszakézből, napkelte előtt, keresztúton stb.). Mágikus eljárások
kísérőiként általában jelentés nélküli, „többlet” révén hiedelmesítő
hatásuk lehet azoknak az eljárásoknak amelyeket (pl. egy egyébként
hétköznapi céllal gyakorolt cselekvést hétszer vagy napkelte előtt
végeznek el). A mágikus gyakorlat nem mágikus cselekvései és eszközei
csak az adott esetben, ill. adott összefüggésben tekinthetők mágikus
eljárásnak. Ezek az egyszeri mágikus kapcsolatok általában az analógia
elvének alkalmazásával jönnek létre (pl. kenyérsütéskor a gazdasszony
megpördül, hogy olyan magasra keljen a kenyér, amilyen magasra fölrepül
a szoknyája). – A mágikus eljárások részben a mindennapi élet céljait
szolgálják (pl. termésvarázslás, termékenységvarázslás), ill.
mindennapi cselekmények kísérői (szántás, vetés, házimunkák stb. Pl.
vetés bevégeztekor a gazda földobta a zsákot, hogy olyan magasra nőjjön
a búza); részben rendkívüli helyzetekben, vélt vagy valóságos veszélyek
esetén fordultak hozzájuk, így betegség (népi gyógyászat), vihar,
tűzvész esetén vagy olyan időpontokban, amikor a hit szerint rontástól
kell tartani. A rendkívüli helyzet okozta felfokozott pszichikai
állapotban racionális beállítottságú egyének is, napjainkban is
fordulnak olykor mágikus eljáráshoz. A mágikus eljárások más részét a
hiedelmek hagyományos alkalmai ( nevezetes időpontok), ill. bizonyos
szokáscselekmények tartják fenn (pl. a menyasszony termékenységét célzó
mágikus eljárás a lakodalom folyamán). Viszonylag kevés a 20. századi
magyar parasztság gyakorlatában az olyan eset, amikor céltudatosan
hoznak létre – a mindennapi élet alkalmaitól, szituációitól függetlenül
– olyan helyzetet, amikor mágikus eljárásokat gyakorolnak. Ezek az
esetek általában a negatív célú „fekete mágia” körébe vágnak (
rontás, szerelmi varázslás). A még a 20. században is gyakorolt
pozitív célú mágikus eljárásokkal ellentétben erről már inkább csak a
szájhagyományozott hiedelemmondák sok típusa szól, a mágikus
eljárásokat általában a boszorkánynak vagy más rosszindulatúnak
feltételezett lénynek tulajdonítva. A legújabb időkben a pozitív célú
mágikus eljárások is kiveszőben vannak; egyre inkább csak
szájhagyományban élő, ill. alkalom fenntartotta üres, cél nélküli
cselekvések. A mágikus eljárások egy része közhasználatú volt, más
részét specialisták gyakorolták (pl. gyógyító, tudós,
halottlátó). Ezek tevékenysége napjainkra – a halottlátót kivéve –
lényegében kihalt; mai napig elevenen él azonban az alakjukhoz fűződő
gazdag hiedelemmonda-anyag. – A mágikus eljárások legegyszerűbb
alapelemei általánosan elterjedtek Európa népeinél, sőt Európán kívül
is.
tovább...
|