Pekmez, peszmeg
Főzéssel besűrített szőlőmust.
Délkelet-Dunántúlon készítik magyarok, délszlávok és németek egyaránt.
A mustot a tűzhelyen főzik, térfogatának ötödére, hatodára sűrítik, s
végül sütőtökdarabokat tesznek bele. A kész pekmez híg lekvárszerű
halmazállapotú, cserépfazékban teszik el. Lekvárszerűen, kenyérrel
mártogatva fogyasztják. Mintájára főként a németek bodza- és
cukorrépa-pekmezt is készítettek. A pekmez régi kedvelt török édesség,
a szőlőlé ilyen formában való fogyasztását a mohamedán vallás nem
tiltja. – A szó és a készítmény DK-Európában az oszmán hódoltság nyomán
terjedt el. A magyarok valószínűleg közvetlenül a törököktől tanulták,
neve nálunk hangátvetéssel peszmeggé alakult. Színe és íze nyomán
népetimológiával méz, szőlőméz, mustméznek is nevezték. Készítése a
teljes gyümölcsből való lekvárfőzés kiterjedésével, az olcsó répacukor
elterjedésével párhuzamosan jelentősen visszaszorult.
tovább...
|