Szerelem jóslás
Jóslás a jövendőbeli személyére,
ritkábban a házasságkötés idejére vagy egyéb körülményeire. Az
eladósorban levő leányok kedvelt szórakozása volt a téli estéken,
különösen a fonóban. A szerelmi jóslások országosan ismertek, de
egy-egy faluban divatszerűen egyiket vagy másikat gyakorolták inkább. –
A közelmúltban legelterjedtebb a gombóc vagy derelye főzés volt:
tizenhárom gombócot készítettek és tizenkét cédulára férfineveket írtak
fel. Éjfélkor a forró vízből kikapták azt a gombócot, amelyik először
jött fel, s amilyen név volt a cédulán, olyan nevűnek hitték a férjet.
Ha a cédula nélküli gombócot vetette fel a víz először, akkor a jóslás
szerint abban az évben nem ment még férjhez a leány (főleg Luca és
András napján). A „Luca-cédulák”-kal úgy is jósoltak, hogy Lucától
karácsonyig minden nap eldobtak egyet a zsebbe tett 13 cédulából: az
utolsó cédulára írt név lesz a férj neve. Ismert szerelmi jóslásforma
volt az ólomöntés is, amikor a kihűlő ólom alakjából jósoltak a leendő
vőlegény foglalkozására (főleg szilveszterkor). Szemétdombra állva,
kutyaugatást hallgatva a kutyaugatás irányából az irányt jósolta meg a
leány, amerre férjhez viszik. András napon gyakori volt, hogy egész
napi böjtölés után megpróbálták a lányok jövendőbelijüket megálmodni.
Ugyanezt a legények Katalin-napon tették. Szintén leginkább András
napon volt szokásos az „ereszrázás” (figyelték, hogy milyen mag hullik
ki a szalmatetőből) vagy ugyanekkor és Luca-napon a magokat ablakra
szórták (figyelték a bentről kihallatszó hangokat). Fontos szerepe volt
a szerelmi jóslásban az almának, főleg Luca, ill. karácsony napján,
kivirágoztatott ág.
tovább...
|