Zajkeltés, lármázás
katartikus, ill. gonoszüző rítus
(→ gonoszűzés, → katartikus rítusok). A naptári ünnepek, valamint az →
átmeneti rítusok gyakori tartozéka, gyakran elhomályosult céllal, ill.
magyarázatokkal. Többnyire nem önállóan, hanem más szokáscselekmények
kísérőjeként nyilvánul meg. A kongózás → karácsonykor, → szilveszterkor
és → újévkor szokásos, néhol → pünkösdkor is. Egyes helyeken
gulyafordítás kapcsolódott hozzá: pásztorok, béresek, legények,
gyermekek zajongtak ostort pattogtattak, kolompoltak, kürtöltek, amíg a
jószágok fel nem ébredtek és másik oldalukra fordulva biztosították a
következő év termékenységét. A zajkeltés ez esetben egyrészt a gonosz
távoltartására irányul, másrészt a következő év állatszaporulatát
biztosító → termékenységvarázslás. Farsangkor, főként húshagyókor
szokás országszerte a lányok szűzgulyába hajtása, kikolompolása (→
vénlánycsúfolás): a kongózás és gulyafordítás tréfás vénlány és
vénlegény csúfolássá alakulásával. A civakodó házaspárokat kigúnyoló,
megszégyenítő zángózás (→ közvélemény-büntetés) szokását is zajkeltés
kíséri. A húsvéti ünnepkörben bibliai esemény megjelenítésében,
emlékeztetőjében kerül sor zajkeltésre Pilátus- vagy Judás-verés
alkalmával (→ Pilátus-égetés). Az emberi élet fordulóin eredetileg
gonoszűző zajcsapás a bakfazékdobás és változatai. → Keresztelőkor pl.
az ablak alatt porral telt csuprot, bakfazekat dobnak a gyermekek.
Egyes helyeken a keresztelői lakoma közben vagdosnak az ajtóhoz rossz
cserépfazekakat, nehogy süket legyen a gyerek. A cserépdarabok, de az
edény, hamu, por vagy gabona stb. tartalma is a jókívánságok sokaságát
jelképezheti. Hasonló célzattal az esküvői menet (→ menyasszonyvitel)
indulásakor a szekérhez cserépedényt dobnak és lövöldöznek. A vacsora
alkalmával is földhözvágnak egy rossz fazekat. A bakfazékdobás is
ismeretes vénlánycsúfoló szokásként is. → Névnapozáskor a köszöntők
jókívánságát jelképezi a bakfazékdobás. A → halott kivitelénél is a
gonosz távoltartására vagy a lélek riasztására zajt csapnak
cserépfazékkal, ajtó becsapásával stb. → Virrasztáskor egyes helyeken
csörgőpálcával ébresztgették az elalvókat. Eredetileg talán ez is
gonosztávoltartó zajkeltés volt. Egyéb alkalmakkor → féregűzéssel is
kapcsolatos a zajkeltés: pl. Nagyszombaton bográcsot vernek, „kígyók,
békák szaladjatok!” szöveggel, amikor először szólal meg a harang. A
jószág első legeltetésekor (→Szent György napja) puskát ropogtatnak, s
ezzel képletesen megölik a farkast és egyúttal biztosítják a jószág
egybemaradását. A zajkeltés mint ünnepi szokásoktól független, önálló →
mágikus eljárás az eredeti, rontást távoltartó, gonoszűző céllal
szórványosan fellelhető Európa-szerte. A nálunk ismert eljárások közül
legelterjedtebb a → vihart, ill. jégfelhőt eloszlató harangozás,
továbbá a féregűzés zajkeltéssel egybekötött módszerei. – Irod.
Szendrey Zsigmond: A „kongózás” (Ethn., 1930); Szendrey Zsigmond:
Bakfazék (Ethn., 1931); Szendrey Zsigmond
tovább...
|