Juhászbúcsú
Országszerte pásztorvigasságok
voltak az őszi számadás és a pásztorfogadás, a pásztorok
védőszentjeinek napján. Különösen Kelet-Dunántúl juhászai ünnepelték a
18–19. században a Mihály-napi juhászbúcsút. Tolna megye főfiskálisa
jegyezte fel: „Megyénkben ugyan a juhászoknak semmiféle czéhek
nincsenek, mindazonáltal azon szokás van nálok, hogy esztendőnként
Szent Mihály-napkor valamennyi Juhászok, légyen az számadó vagy Bujtár
rész szerént Simontornyán, rész szerént pedig Fehérváron öszve
sereglenek, ottan nagymisét tarttatnak, egyéb eránt mintegy három
napokig mulatnak, korhelkednek, táncolnak, sőt gyakran halálosan
verekednek, mely miatt a vármegye ezen összejövetelt annyira amennyire
tilalmazza is”. A fehérvári juhászbúcsúról szóló első tudósítás
1817-ből származik, s kiderül belőle, hogy mélyen a 18. században
gyökerező hagyományról van szó. A Mihály-napi búcsúra a juhászok
Bácskából, Belső-Somogyból is eljártak, nemcsak a közeli Fejér, Tolna
és Veszprém megyéből. Vitték magukkal asszonyaikat, leányaikat is.
Tehát az elszegődés és a mulatozás mellett volt egyfajta leányvásár
szerepe is a nagy sereglésnek.
tovább...
|