Szent Iván éji –ének
A Szent Iván-naphoz fűződő
rítusének). A 16. sz.-tól szerepel a magyar szólások közt: Hosszú a
Szent Iván éneke. Heltai Gáspár hozzáfűzi, hogy igen hosszú a Szent
Iván éneke, az ördög azt megkezdvén, el nem végezhette, hanem
megfulladott rajta. Ezt a szólást a régi proverbium-gyűjtemények
különbözőképpen magyarázták. Erdélyi János a Szent Iván-napi
tűzgyújtáskor énekelt, s különösen Nyitra megyében igen hosszúra nyúló
rítusénekkel hozta kapcsolatba, azóta ez a nézet átment a köztudatba,
bár nem bizonyítható. – A Nyitra, Hont és Bars megyékben s e megyék
körzetében énekelt énekfüzér mitikus, vallásos és párosító mozzanatokat
tartalmaz. Utal a tűzrakás tényére s a tűz körüli elhelyezkedés
rendjére:
Tyüzet megrakájuk, négyszögre rakájuk.
Egyik szögin űnek szíp öregasszonyok,
A másikon űnek szíp öreg emberek,
Harmagyikon űnek szíp hajadon lányok,
Negyediken űnek szíp ifjú leginyek.
A hosszú éjszakára, s az ünnep patrónusára Szent Jánosra:
Virágos Szent-János,
Éjszakád világos:
Míg előtted leszek,
Tiszteletet tészek,
Csak addig világos;
Légy aztán homályos.
Betétként párosító énekek (Mely magas a rutafa…), s a Virágok
vetélkedése című vetélkedés szerepel. Más nehezen értelmezhető
motívumok a hajnalban nyugvó Máriára, az aranyhajú Magyar Ilonára, s a
budai nemesasszonyra utalnak. Az ország más részein található rövidebb
Szent Iván-énekek a nyári napforduló idején hosszúra nyúló éjszakát
ünneplik. Zeneileg a Szent Iván-i ének egyes tagjai önállóak, de
a stílusbeli rokonságon túl konkrét dallamösszefüggések is előfordulnak
köztük: így a Szent Iván-i ének tágabb értelemben zenei egységet is
jelent. Darabjainak hangkészlete, változó modalitás mellett, nagyjából
azonos: hat hang, vagy annál kevesebb. A tipikus dallamok
oktávterjedelmet nem érnek el. Az előadásmód az egyik rétegnél (Magos a
rutafa és változatai) rubato, itt gyakoriak a díszítőhangok is; másutt
az ütempáros anyagnál szokásos nem alkalmazkodó giusto (különösen a
befejező énekek között). A tételek egy része szótagszámban szabadon
alakul, s a többség refrénes szerkezetű. 1. A Szent Iván-i ének
központi dallama a tűz átugrálásakor énekelt Magos a rutafa (Rózsafa
nem magos, Mely magos volt a fa), ezen hangzik el a Vetekedik vélem és
a Szentiványi tiszta búza is. Rövid motívum, ill. sor ismétlése, majd
refrén következik. Ez az együttes egymásután sokszor hangzik el, kevés
változtatással (nevek behelyettesítése), a forma így egészében
soroláshoz áll közel. A kezdőmotívumok dallamrajza völgy alakú, kvint
távolsággal a mélypont és a záróhang között, jellegzetes kisszext
ugrással a közepén. E motívumok állandónak bizonyulnak, a rájuk
következő refrén azonban (Hajlon te Szent János, Selyem sárhajú,
Virágom, véled elmegyek stb.) mind tagolásban, mind modalitásban, mind
dallamvezetésben változékony. A változatok helyi sajátságok. –
Refréndallama révén kapcsolódik a Szent Iván-i ének központi darabjához
a Ki lovai vannak és a Jelenti magát Jézus. Az elsőben a refrént,
melynek itt a la, szó, mi után dó végű változata is megjeleni),
kiáltásszerű recitatív szakaszok előzik meg; a másodikban a kis
ambitusú, kétsoros énekhez épül szervesen hozzá (Ghymes, szó-végű
változat). A Szent Iván-i ének bevezető és záró darabjai között
lényegében u. az a két dallamsor szerepel a Tüzét megrakatja és a Ha én
volnék a budai nemesasszony kezdetű énekekben (Ghymes); közel áll
ezekhez a szintén kétsoros Meggyúlandó és Ha én volnék… (Kolon).
Recitatív-típussal rokon hexachord-dallamok, dó vagy mi záróhanggal. A
Megraktuk, megraktuk (Menyhe, Béd), Ki ökrei vannak (Menyhe), és a
Lassan csendijjetek (Pográny) egy dallamon hangzanak. Ez szerkezetben a
Jelenti magát kezdetűvel rokon: két rövid sor, ill. e sorpár
ismételgetése után itt is refrén következik (Dicsérendő az Atya e
világon). A refrént megelőző motívum zárlata mindkét énekben
lépcsőzetes tercemelkedést tartalmaz. Ez sorolás esetén, ha a refrén
csak nagyobb tömbök lezárásakor jelenik meg, külön nyomatékot nyer (Ki
ökrei). Ugyanez az exponált helyen megjelenő, tercemelkedéssel végződő
motívum kapcsol ide egy harmadik dallamot (szövegei: Tüzét megrakatjuk,
Lassan csendijjetek, Hajtsad szívem – Csitár; Ha a gyívó – Kolon),
rokon kvintről ereszkedő refréndallammal. E zeneileg összefüggő
típusokon kívül szerepelnek a Szent Iván-i énekben egyéb, nagyobb
variánskör nélküli dallamok. Stílusban is eltávolodnak azok, melyek a
szokás peremterületéről valók. Rokonság: e zenei anyagnak közeli
stílus-párhuzamai találhatók az északi terület lakodalmasai között. A
virágok vetélkedése u.ezzel a dallammal Nógrád m.-i lakodalomban is
fennmaradt. A refrénes szerkesztésmód azonban, s a motívika
jellegzetességei (emelkedő zárlatú szakaszok, néha ezek sorolása) más
népszokásokkal is mutat rokonságot. A jún. 24.-hez kapcsolódó énekanyag
szlovák, morva nyelvterületen a magyarnál töredékesebb, s azzal
dallamban közvetlenül egyező változatokat nem tartalmaz. A szlovák és
morva népzenében is megtalálható azonban a Szent Iván-i éneknek
megfelelő stílusréteg, éppen úgy, mint a középkori történeti források
anyagában, világiban és egyháziban egyaránt (rondo- és virelai-típusok,
kis-antifonák, litániák és zsoltárok: refrénes formák, részben prózai
szövegekkel). A dallamok konkrét földrajzi és történeti
összefüggéseinek kimutatása még nem történt meg.
tovább...
|