css buttons by Css3Menu.com


  
 















Szent Iván éji –ének

A Szent Iván-naphoz fűződő rítusének). A 16. sz.-tól szerepel a magyar szólások közt: Hosszú a Szent Iván éneke. Heltai Gáspár hozzáfűzi, hogy igen hosszú a Szent Iván éneke, az ördög azt megkezdvén, el nem végezhette, hanem megfulladott rajta. Ezt a szólást a régi  proverbium-gyűjtemények különbözőképpen magyarázták. Erdélyi János a Szent Iván-napi tűzgyújtáskor énekelt, s különösen Nyitra megyében igen hosszúra nyúló rítusénekkel hozta kapcsolatba, azóta ez a nézet átment a köztudatba, bár nem bizonyítható. – A Nyitra, Hont és Bars megyékben s e megyék körzetében énekelt énekfüzér mitikus, vallásos és párosító mozzanatokat tartalmaz. Utal a tűzrakás tényére s a tűz körüli elhelyezkedés rendjére:
Tyüzet megrakájuk, négyszögre rakájuk.
Egyik szögin űnek szíp öregasszonyok,
A másikon űnek szíp öreg emberek,
Harmagyikon űnek szíp hajadon lányok,
Negyediken űnek szíp ifjú leginyek.
A hosszú éjszakára, s az ünnep patrónusára Szent Jánosra:
Virágos Szent-János,
Éjszakád világos:
Míg előtted leszek,
Tiszteletet tészek,
Csak addig világos;
Légy aztán homályos.
Betétként párosító énekek (Mely magas a rutafa…), s a Virágok vetélkedése című  vetélkedés szerepel. Más nehezen értelmezhető motívumok a hajnalban nyugvó Máriára, az aranyhajú Magyar Ilonára, s a budai nemesasszonyra utalnak. Az ország más részein található rövidebb Szent Iván-énekek a nyári napforduló idején hosszúra nyúló éjszakát ünneplik.  Zeneileg a Szent Iván-i ének egyes tagjai önállóak, de a stílusbeli rokonságon túl konkrét dallamösszefüggések is előfordulnak köztük: így a Szent Iván-i ének tágabb értelemben zenei egységet is jelent. Darabjainak hangkészlete, változó modalitás mellett, nagyjából azonos: hat hang, vagy annál kevesebb. A tipikus dallamok oktávterjedelmet nem érnek el. Az előadásmód az egyik rétegnél (Magos a rutafa és változatai) rubato, itt gyakoriak a díszítőhangok is; másutt az ütempáros anyagnál szokásos nem alkalmazkodó giusto (különösen a befejező énekek között). A tételek egy része szótagszámban szabadon alakul, s a többség refrénes szerkezetű. 1. A Szent Iván-i ének központi dallama a tűz átugrálásakor énekelt Magos a rutafa (Rózsafa nem magos, Mely magos volt a fa), ezen hangzik el a Vetekedik vélem és a Szentiványi tiszta búza is. Rövid motívum, ill. sor ismétlése, majd refrén következik. Ez az együttes egymásután sokszor hangzik el, kevés változtatással (nevek behelyettesítése), a forma így egészében soroláshoz áll közel. A kezdőmotívumok dallamrajza völgy alakú, kvint távolsággal a mélypont és a záróhang között, jellegzetes kisszext ugrással a közepén. E motívumok állandónak bizonyulnak, a rájuk következő refrén azonban (Hajlon te Szent János, Selyem sárhajú, Virágom, véled elmegyek stb.) mind tagolásban, mind modalitásban, mind dallamvezetésben változékony. A változatok helyi sajátságok. – Refréndallama révén kapcsolódik a Szent Iván-i ének központi darabjához a Ki lovai vannak és a Jelenti magát Jézus. Az elsőben a refrént, melynek itt a la, szó, mi után dó végű változata is megjeleni), kiáltásszerű  recitatív szakaszok előzik meg; a másodikban a kis ambitusú, kétsoros énekhez épül szervesen hozzá (Ghymes, szó-végű változat). A Szent Iván-i ének bevezető és záró darabjai között lényegében u. az a két dallamsor szerepel a Tüzét megrakatja és a Ha én volnék a budai nemesasszony kezdetű énekekben (Ghymes); közel áll ezekhez a szintén kétsoros Meggyúlandó és Ha én volnék… (Kolon). Recitatív-típussal rokon hexachord-dallamok, dó vagy mi záróhanggal. A Megraktuk, megraktuk (Menyhe, Béd), Ki ökrei vannak (Menyhe), és a Lassan csendijjetek (Pográny) egy dallamon hangzanak. Ez szerkezetben a Jelenti magát kezdetűvel rokon: két rövid sor, ill. e sorpár ismételgetése után itt is refrén következik (Dicsérendő az Atya e világon). A refrént megelőző motívum zárlata mindkét énekben lépcsőzetes tercemelkedést tartalmaz. Ez sorolás esetén, ha a refrén csak nagyobb tömbök lezárásakor jelenik meg, külön nyomatékot nyer (Ki ökrei). Ugyanez az exponált helyen megjelenő, tercemelkedéssel végződő motívum kapcsol ide egy harmadik dallamot (szövegei: Tüzét megrakatjuk, Lassan csendijjetek, Hajtsad szívem – Csitár; Ha a gyívó – Kolon), rokon kvintről ereszkedő refréndallammal. E zeneileg összefüggő típusokon kívül szerepelnek a Szent Iván-i énekben egyéb, nagyobb variánskör nélküli dallamok. Stílusban is eltávolodnak azok, melyek a szokás peremterületéről valók. Rokonság: e zenei anyagnak közeli stílus-párhuzamai találhatók az északi terület lakodalmasai között. A virágok vetélkedése u.ezzel a dallammal Nógrád m.-i lakodalomban is fennmaradt. A refrénes szerkesztésmód azonban, s a motívika jellegzetességei (emelkedő zárlatú szakaszok, néha ezek sorolása) más népszokásokkal is mutat rokonságot. A jún. 24.-hez kapcsolódó énekanyag szlovák, morva nyelvterületen a magyarnál töredékesebb, s azzal dallamban közvetlenül egyező változatokat nem tartalmaz. A szlovák és morva népzenében is megtalálható azonban a Szent Iván-i éneknek megfelelő stílusréteg, éppen úgy, mint a középkori történeti források anyagában, világiban és egyháziban egyaránt (rondo- és virelai-típusok, kis-antifonák, litániák és zsoltárok: refrénes formák, részben prózai szövegekkel). A dallamok konkrét földrajzi és történeti összefüggéseinek kimutatása még nem történt meg.


tovább...















vertical menu css by Css3Menu.com