Szent Márton élete rövid
Szent Márton a Római Birodalom
területén, Savariában (ma Szombathely) született a Kr. u. 316-os vagy
317-es évben.[2] A hagyomány úgy tartja, hogy a szülőháza felett áll a
mai Szent Márton templom.[3] Apja jómódú, pogány katonatisztként
szolgált, s jutalomból Itáliában kapott birtokot, a család így ott
telepedett le. Gyermekként Ticinumban (ma Pavia) nevelkedett. 12 évesen
úgy döntött, felveszi a kereszténységet. Szülei ezt nem nézték jó
szemmel; 15 évesen apja akaratára belépett a hadseregbe, fiatal kora
miatt 4 évig egy gyakorló csapatnál szolgált, 19 évesen lett valódi
katona. A feljegyzések megemlítik segítőkészségét, jóindulatát. Egy
téli este éppen kilépett Amiens kapuján, amikor nélkülöző koldussal
találkozott, akit rablók fosztottak ki és vertek meg. Saját köpenyét
kardjával kettévágta, egyik felét a koldus vállára borította. Álmában
Jézus jelent meg a koldusnak adott köpenydarabban. 339-ben, 22 évesen
megkeresztelkedett. 341-ben barbárok támadtak Galliára. Az uralkodó
személyesen biztatta katonáit, megajándékozta őket. Márton nem akarta
elfogadni az ajándékot: eddig a császárt szolgálta, mostantól Istent
akarja szolgálni: "Krisztus katonája vagyok, nem szabad harcolnom". Az
uralkodó gyávasággal vádolta meg, válaszul Márton másnap fegyverek
nélkül akart a csatába indulni. Az ütközet végül is elmaradt, a frank
uralkodó békét kért a császártól. Ez nagyon meglepte az embereket,
csodának vélték. Márton ezután, 341-ben kilépett a hadseregből, és
Poitiers-ba ment. 355-ben Iulianus caesarral Galliába ment,[4] majd
visszatért szülei földjére. Édesanyját megkeresztelte, de apja
megmaradt pogánynak. A 4. században megerősödött az eretnek ariánus
mozgalom. Mártont elűzték Savariából. Ismét Itáliába távozott, Milánóba
ment, azonban az ariánusok innen is elűzték. 360-ban megszűnt a
veszély, és visszatért Galliába. Itt a falvak lakóinak a térítésével
foglalkozott. 361-ben Ligugében megalapította az első európai szerzetes
kolostort. 371-ben Mártont Tours püspökévé választották meg, ő azonban
tiltakozott megválasztása ellen. A legenda szerint egy libaólban
próbált elrejtőzni, de a ludak elárulták gágogásukkal. Fontos hittérítő
munkát végzett, a pogány falvak nagy részét megtérítette. Életét
csodák, gyógyulások kísérték. Hivatását haláláig kitartóan gyakorolta,
végül 397. november 8-án elhunyt.
tovább...
|