css buttons
by Css3Menu.com
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Makay
Béla-Kiss József
Népi Gyógyítások
Szatmárban
A Felső – Tisza vidékén élő emberek népi gyógymódjainak közreadásával
több vonatkozásban is rendhagyó, slágernek ígérkező könyvet bocsát
útjára a kiadó. Ritkán adódik alkalom, hogy évszázados népi
tapasztalások és megfigyelések gazdag füzérével könyv alakban is
találkozzon az olvasó. Különösen, ha egészségünkről van szó. A szatmári
Erdőháton megbúvó kis falvakat, azt a vidéket kereste fel a
szerződéspáros ahol Petőfi szavait idézve, „a kis Túr siet” a Tiszába;
az itt élőktől a sok nemzedékből átörökölt népi orvoslásokra vonatkozó
ismereteket gyűjtötték csokorba. Az égési sebektől az érszűkületig, az
epe- és gyomorbántalmaktól a torokvájásig és az alacsony vérnyomásig,
több mint százan mondták el, adták közre évszázados megfigyeléseken
alapuló hasznos tanácsaikat.
E vidék falvaiban is, ha valakit baj, betegség vagy baleset ért,
először a „tudákos asszonyért szalajtották”, akinek a kertje végében a
gyógyfüvek sokasága volt a „receptkönyve”, illetve a házi patikája. Sok
évtizeden át, mert messze volt az orvos, és drága a medicina. Sokan
csak végszükség esetén szerkezetek be Ungvárra vagy Beregszászra,
Szatmárra. Maradt tehát a népi megfigyeléseken alapuló orvoslás és
többnyire segítettek a gyógynövények.
Régi eleink gyakorta az imádságos könyv vagy a házhoz került egykori
kalendárium hátsó borító lapjára jegyezték fel a család új
jövevényeinek keresztnevét, születési évét és a fontosabb eseményeket.
Olykor a házi receptúrák is e lapokra kerültek.
A minap egy 1786-os, Pozsonyban „Füskuti Landerer Mihály költségén és
betűivel” megjelentett könyvet emeltem le az egyik fővárosi antikvárium
polcáról. S lám, a hátsó borító oldalin is értékes tanácsokat adnak a
két évszázaddal ezelőtt beírt tintasorok: „… Az spárga közönségesen az
vizeletet nagyon űzi.” (Ez volt eleink – most újra felfedezett –
vízhajtója.) Azt hitték, hogy ha spárgát borban megőrzik és ezt a levet
megisszák, ez „a vesekövet. Ha viszont a megszárított és porrá tört
spárgagyökeret a fájó fogra helyezik, megszünteti a fájdalmat. (Holmi
fogfájással kovácshoz.) A spárgához fűződik még egy érdekesnek tűnő
észrevétel: „Aki olajjal elegyített, megtört spárgával megkeni magát,
azt a méhek meg nem csépik!” És így tovább! Régen ilyen volt a házi
patika.
E fakó sorok szerzője is bizonyára ezeket a bölcsességeket az akkor
öregektől hallhatta és jegyezhette fel, sok egyéb értékes megfigyelés
között. Ilyen és hasonló –a Felső – Tisza vidékén összegyűjtött – népi
orvoslások íratlan medicináinak óriási tárházát nyújtja ez a könyv is.
Rohanó, túlhajszolt világunkban – sajnos nem kevesen – különböző
medicinákkal kelünk és fekszünk, már – már aggasztó mértékben
„fogyasztjuk” ezeket vélt és valós betegségünkben egyaránt. A szatmári
Erdőháton gyűjtött népi tapasztalások közreadásával e könyv részben
visszavezet a természethez, a „fűben-fában orvosság” naturális
gyógymódjaihoz. Érdekes: trombózisos lábra talán már kétszáz éve is
vadgesztenyevirág főzetét itatták- mértékkel – a beteggel. Hol volt
akkor még a vér trombinszintjét szabályozó Syncumar tabletta, melynek
alapanyaga szintén a vadgesztenye kivonatból készül! Vagy: az
édesgyökérből nyerhető cukor, mely napjainkban is igen népszerű lett. A
Glicirrizin, annak ellenére, hogy jóval édesebb a cukorral megvédi a
fogat a szuvasodástól.
Több helyütt találkozik az olvasó a nadállyal, azaz a piócával. Ne
higgyük, hogy valamiféle elavult kezelésmódról van itt szó. A TIT
Egészség c. folyóirata például 1988 elején arról tudósított, hogy
angol, francia, amerikai intézetekben piócákat alkalmaznak
mikrosebészeti beavatkozás után (például ujj, lábujj vagy az orr
visszavarrásakor.) Rájöttek ugyanis, hogy a visszavarrás után a vénák
belül gyakran eldugulnak. Ezt a dugulást az odaillesztett pióca
feloldja, s napok múltán a beteg vére már normálisan áramlik át a
visszavarrt testrészen.
A Makay Béla – Kiss József szerzőpáros gyűjtőmunkáját dicséri: a
változás nélkül, híven adják vissza az interjúalanyok ízes
beszédstílusát. Mindez a mondandó hitelét is növeli, egyszersmind
érdekesen szórakoztató olvasmány, például a sürvenhühögő pulyáról
(gyerekről), aki szortyogós lett, mert sokat sikanykózott a jégen. Sok
helyütt átcsillan a népi bölcsesség is! – „Nappal sokat kell dolgozni,
s éjjelre kiszűnik az álmatlanság!”
A könyvet lapozva olvasó talán úgy érezheti, hogy a sokféle hasznos
receptúra keveredik a ma már igencsak furcsának tűnő, mosolyognivaló
tanácsokkal. Ez persze összefügg az ott élők zárt életmódjával, egyben
rávilágít arra, hogy milyen is volt ezeknek az embereknek az életmódja,
milyen hiedelmek kísérték életüket.
Gyógymódjuk sokszínű, gyógyszereik között kocsikenőcs ugyanúgy
megtalálható, mint a „jó igazi szatmári szilva- vagy almapálinka!”. Az
egyik nyilatkozó szerint például nagymamája gyomorbántalmaira egy-egy
korty pertóleumot ivott. Természetesen ezek nem másolnivaló receptek,
mint ahogy attól is óvjuk az olvasót, hogy hasznos tanács között (a
vesebajra például hatféle teát is ajánlanak) némelyek már a babona
határát is áltlépik. Amiért egyik-másik mégis a kötetben maradt, annak
egyszerű a magyarázata, ezek inkább néprajzi jellegük miatt értékesek,
de semmiképpen nem arra valók, hogy bárki is kipróbálja azokat. Egyben
figyelmeztet is bennünket: némely dolgokban a keleti végek apró
falvaiban még ma is él a babona, mert a ráolvasásnak, az ólomöntésnek,a
szemverés ellen készített szenes víznek vagy a katolikusoktól kért
szentelt víznek bizony nem sok köze van a népi orvosláshoz.
S annak sem, hogy sárgaságra – tán egy vajákos asszony kommendálásra –
valahol „kilenc tetűt tettek rá egy kis kenyérbélre!”
Az pedig már a sötét babona tartományába való, hogy az ijedős gyerek
párnája alá – egyik faluban – a nagyanyja sírjáról vett zacskónyi
földet tettek. „A megverődött” gyereken meg a ráolvasás segít „Volt,
akire kilenc ráolvasó asszony mondta a faluból!” Népszokás volt az is
hogy a lányos háznál, egyebek mellett, úgy is próbálták a legényt
megfogni, hogy fondorlattal egy bugyidarabot varrtak a lajbijába. Néhol
tehát a tréfás hiedelmek keverednek a babonával.
Tűnődött a szerkesztő: maradjanak-e kötetben a pulyaelcsinálás
(magzatelhajtás) módozatai? Közlésük nem valamiféle módszert kíván
adni, mert ugyan ki ugrándozik manapság a rétolya (létra) negyedik vagy
ötödik fokáról, vagy cipel súlyos zsákot, hogy megszabaduljon a hetedik
vagy nyolcadik gyerekétől? Van valami groteszk humor abban, ahogy egy
fiatalasszony meséli: „anyósom is ezt csinálta az urammal” (a
tizenegyedik gyerek volt) „de hát nem sikerült”!Egy hétgyerekes asszony
monológjából: „Nyolcvan kiló búzát ki-be cipeltem a kamrába, naponta
többször is. Mégse használt.”
Kamilla, hársfa, bodzavirág, galagonyabogyó stb. növényekkel bizonyára
sokan találkoztak már. Ám a könyvet lapozgatva számos ismeretlenről
vagy kevésbé ismeretről is olvashatunk, mint például a farkasalma
(sebekre), a pokolfű (feltört lábra), a szappanfű (köszvényre) stb.
mellékletben közölt fotók, valamint a könyv végén a gyógynövények
népies és hivatalos nevű jegyzéke segít eligazodni. Az Erdőhátról
összegyűjtött népi orvoslások sokszínű gyűjteménye nem csupán
szórakoztató olvasmány, amelyet a szerzők talán az utolsó órákban
próbáltak átmenteni a feledésből. A sok közhasznú tanácsot olvasva
(lám, a mostanában divatos propolisz, mint méhszurkot e vidéken már
régen is, több panaszra használták) rájövünk arra, hogy a dolgos
tevékenység, a józan élet a legjobb gyógymód. Az egészség pótolhatatlan
érték minden ember számára, s ha bajba kerülnek, sokszor segíthetnek a
gyógynövények. Ehhez kíván a most útjára bocsátott kötet szórakoztató
módon eligazodást nyújtani, egyszersmind bepillantást nyerhet az olvasó
eleink életébe, a népi megfigyelések, az Erdőháton élők sajátos
orvoslási tapasztalataiba. Köszönet mindazoknak – névsoruk a kötet
végén olvasható -, akik hozzájárultak e rendhagyó gyűjtemény
elkészítéséhez. Talán a legnagyobb tanulsága a könyvnek mégis az, hogy
óvjuk környezetünket, a természetet, mert az erdők-mezők már-már
feledésbe merült növényei, virágai olykor többet érhetnek, mint egy
gyógyszerekkel zsúfolt házi patika. Ennek megismeréséhez kíván e kötet
lapozatásához jó szórakozást az olvasónak.
teljes letölthető anyag
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
vertical menu css
by Css3Menu.com
|