css buttons by Css3Menu.com


  
 















Makay Béla-Kiss József
Népi Gyógyítások
Szatmárban

A Felső – Tisza vidékén élő emberek népi gyógymódjainak közreadásával több vonatkozásban is rendhagyó, slágernek ígérkező könyvet bocsát útjára a kiadó. Ritkán adódik alkalom, hogy évszázados népi tapasztalások és megfigyelések gazdag füzérével könyv alakban is találkozzon az olvasó. Különösen, ha egészségünkről van szó. A szatmári Erdőháton megbúvó kis falvakat, azt a vidéket kereste fel a szerződéspáros ahol Petőfi szavait idézve, „a kis Túr siet” a Tiszába; az itt élőktől a sok nemzedékből átörökölt népi orvoslásokra vonatkozó ismereteket gyűjtötték csokorba. Az égési sebektől az érszűkületig, az epe- és gyomorbántalmaktól a torokvájásig és az alacsony vérnyomásig, több mint százan mondták el, adták közre évszázados megfigyeléseken alapuló hasznos tanácsaikat.
E vidék falvaiban is, ha valakit baj, betegség vagy baleset ért, először a „tudákos asszonyért szalajtották”, akinek a kertje végében a gyógyfüvek sokasága volt a „receptkönyve”, illetve a házi patikája. Sok évtizeden át, mert messze volt az orvos, és drága a medicina. Sokan csak végszükség esetén szerkezetek be Ungvárra vagy Beregszászra, Szatmárra. Maradt tehát a népi megfigyeléseken alapuló orvoslás és többnyire segítettek a gyógynövények.
Régi eleink gyakorta az imádságos könyv vagy a házhoz került egykori kalendárium hátsó borító lapjára jegyezték fel a család új jövevényeinek keresztnevét, születési évét és a fontosabb eseményeket. Olykor a házi receptúrák is e lapokra kerültek.
A minap egy 1786-os, Pozsonyban „Füskuti Landerer Mihály költségén és betűivel” megjelentett könyvet emeltem le az egyik fővárosi antikvárium polcáról. S lám, a hátsó borító oldalin is értékes tanácsokat adnak a két évszázaddal ezelőtt beírt tintasorok: „… Az spárga közönségesen az vizeletet nagyon űzi.” (Ez volt eleink – most újra felfedezett – vízhajtója.) Azt hitték, hogy ha spárgát borban megőrzik és ezt a levet megisszák, ez „a vesekövet. Ha viszont a megszárított és porrá tört spárgagyökeret a fájó fogra helyezik, megszünteti a fájdalmat. (Holmi fogfájással kovácshoz.) A spárgához fűződik még egy érdekesnek tűnő észrevétel: „Aki olajjal elegyített, megtört spárgával megkeni magát, azt a méhek meg nem csépik!” És így tovább! Régen ilyen volt a házi patika.
E fakó sorok szerzője is bizonyára ezeket a bölcsességeket az akkor öregektől hallhatta és jegyezhette fel, sok egyéb értékes megfigyelés között. Ilyen és hasonló –a Felső – Tisza vidékén összegyűjtött – népi orvoslások íratlan medicináinak óriási tárházát nyújtja ez a könyv is.
Rohanó, túlhajszolt világunkban – sajnos nem kevesen – különböző medicinákkal kelünk és fekszünk, már – már aggasztó mértékben „fogyasztjuk” ezeket vélt és valós betegségünkben egyaránt. A szatmári Erdőháton gyűjtött népi tapasztalások közreadásával e könyv részben visszavezet a természethez, a „fűben-fában orvosság” naturális gyógymódjaihoz. Érdekes: trombózisos lábra talán már kétszáz éve is vadgesztenyevirág főzetét itatták- mértékkel – a beteggel. Hol volt akkor még a vér trombinszintjét szabályozó Syncumar tabletta, melynek alapanyaga szintén a vadgesztenye kivonatból készül! Vagy: az édesgyökérből nyerhető cukor, mely napjainkban is igen népszerű lett. A Glicirrizin, annak ellenére, hogy jóval édesebb a cukorral megvédi a fogat a szuvasodástól.
Több helyütt találkozik az olvasó a nadállyal, azaz a piócával. Ne higgyük, hogy valamiféle elavult kezelésmódról van itt szó. A TIT Egészség c. folyóirata például 1988 elején arról tudósított, hogy angol, francia, amerikai intézetekben piócákat alkalmaznak mikrosebészeti beavatkozás után (például ujj, lábujj vagy az orr visszavarrásakor.) Rájöttek ugyanis, hogy a visszavarrás után a vénák belül gyakran eldugulnak. Ezt a dugulást az odaillesztett pióca feloldja, s napok múltán a beteg vére már normálisan áramlik át a visszavarrt testrészen.
A Makay Béla – Kiss József szerzőpáros gyűjtőmunkáját dicséri: a változás nélkül, híven adják vissza az interjúalanyok ízes beszédstílusát. Mindez a mondandó hitelét is növeli, egyszersmind érdekesen szórakoztató olvasmány, például a sürvenhühögő pulyáról (gyerekről), aki szortyogós lett, mert sokat sikanykózott a jégen. Sok helyütt átcsillan a népi bölcsesség is! – „Nappal sokat kell dolgozni, s éjjelre kiszűnik az álmatlanság!”
A könyvet lapozva olvasó talán úgy érezheti, hogy a sokféle hasznos receptúra keveredik a ma már igencsak furcsának tűnő, mosolyognivaló tanácsokkal. Ez persze összefügg az ott élők zárt életmódjával, egyben rávilágít arra, hogy milyen is volt ezeknek az embereknek az életmódja, milyen hiedelmek kísérték életüket.
Gyógymódjuk sokszínű, gyógyszereik között kocsikenőcs ugyanúgy megtalálható, mint a „jó igazi szatmári szilva- vagy almapálinka!”. Az egyik nyilatkozó szerint például nagymamája gyomorbántalmaira egy-egy korty pertóleumot ivott. Természetesen ezek nem másolnivaló receptek, mint ahogy attól is óvjuk az olvasót, hogy hasznos tanács között (a vesebajra például hatféle teát is ajánlanak) némelyek már a babona határát is áltlépik. Amiért egyik-másik mégis a kötetben maradt, annak egyszerű a magyarázata, ezek inkább néprajzi jellegük miatt értékesek, de semmiképpen nem arra valók, hogy bárki is kipróbálja azokat. Egyben figyelmeztet is bennünket: némely dolgokban a keleti végek apró falvaiban még ma is él a babona, mert a ráolvasásnak, az ólomöntésnek,a szemverés ellen készített szenes víznek vagy a katolikusoktól kért szentelt víznek bizony nem sok köze van a népi orvosláshoz.
S annak sem, hogy sárgaságra – tán egy vajákos asszony kommendálásra – valahol „kilenc tetűt tettek rá egy kis kenyérbélre!”
Az pedig már a sötét babona tartományába való, hogy az ijedős gyerek párnája alá – egyik faluban – a nagyanyja sírjáról vett zacskónyi földet tettek. „A megverődött” gyereken meg a ráolvasás segít „Volt, akire kilenc ráolvasó asszony mondta a faluból!” Népszokás volt az is hogy a lányos háznál, egyebek mellett, úgy is próbálták a legényt megfogni, hogy fondorlattal egy bugyidarabot varrtak a lajbijába. Néhol tehát a tréfás hiedelmek keverednek a babonával.
Tűnődött a szerkesztő: maradjanak-e kötetben a pulyaelcsinálás (magzatelhajtás) módozatai? Közlésük nem valamiféle módszert kíván adni, mert ugyan ki ugrándozik manapság a rétolya (létra) negyedik vagy ötödik fokáról, vagy cipel súlyos zsákot, hogy megszabaduljon a hetedik vagy nyolcadik gyerekétől? Van valami groteszk humor abban, ahogy egy fiatalasszony meséli: „anyósom is ezt csinálta az urammal” (a tizenegyedik gyerek volt) „de hát nem sikerült”!Egy hétgyerekes asszony monológjából: „Nyolcvan kiló búzát ki-be cipeltem a kamrába, naponta többször is. Mégse használt.”
Kamilla, hársfa, bodzavirág, galagonyabogyó stb. növényekkel bizonyára sokan találkoztak már. Ám a könyvet lapozgatva számos ismeretlenről vagy kevésbé ismeretről is olvashatunk, mint például a farkasalma (sebekre), a pokolfű (feltört lábra), a szappanfű (köszvényre) stb. mellékletben közölt fotók, valamint a könyv végén a gyógynövények népies és hivatalos nevű jegyzéke segít eligazodni. Az Erdőhátról összegyűjtött népi orvoslások sokszínű gyűjteménye nem csupán szórakoztató olvasmány, amelyet a szerzők talán az utolsó órákban próbáltak átmenteni a feledésből. A sok közhasznú tanácsot olvasva (lám, a mostanában divatos propolisz, mint méhszurkot e vidéken már régen is, több panaszra használták) rájövünk arra, hogy a dolgos tevékenység, a józan élet a legjobb gyógymód. Az egészség pótolhatatlan érték minden ember számára, s ha bajba kerülnek, sokszor segíthetnek a gyógynövények. Ehhez kíván a most útjára bocsátott kötet szórakoztató módon eligazodást nyújtani, egyszersmind bepillantást nyerhet az olvasó eleink életébe, a népi megfigyelések, az Erdőháton élők sajátos orvoslási tapasztalataiba. Köszönet mindazoknak – névsoruk a kötet végén olvasható -, akik hozzájárultak e rendhagyó gyűjtemény elkészítéséhez. Talán a legnagyobb tanulsága a könyvnek mégis az, hogy óvjuk környezetünket, a természetet, mert az erdők-mezők már-már feledésbe merült növényei, virágai olykor többet érhetnek, mint egy gyógyszerekkel zsúfolt házi patika. Ennek megismeréséhez kíván e kötet lapozatásához jó szórakozást az olvasónak.
teljes letölthető anyag

















vertical menu css by Css3Menu.com