Örömtüz
A leginkább ez is a Naphoz, a
fényhez kötődő szertartás - örömtűz. Az év leghosszabb napján
fénymegtartó, mágikus erővel ruházták fel, sőt gyógyító erőt is
tulajdonítottak neki. A tűznek továbbá tűzvész ellen védő funkciója is
volt. A XIX. század végéig szinte nem volt olyan falu Európában, ahol
ne lángoltak volna fel a nyárközépi tüzek. Egyes vidékeken a gyerekek
házról-házra járva gyűjtötték össze a tüzelőt a Szent János-éji
örömtűzhöz. Azt gondolták, hogy aki nem járul hozzá a közös tűzhöz,
annak a vetésén nem lesz áldás, különösen a kendere marad csökött. Ezen
az éjszakán sok gazda kioltotta a tüzet házi tűzhelyén, s egy olyan
zsarátnokkal gyújtotta meg újra, amely a közös nyárközépi máglyáról
származott. A tűz átugrálásával pedig a növények növekedését próbálták
meg serkenteni. A nyárközépi tűz különféle maradványait Európa szerte
kitűnő amulettnek tartották. A hamuját a földekre szórták, hogy távol
tartsa a kártevőket. A félig elégett nagyobb faágakat az eresz alá vagy
a tetőszerkezethez erősítették, hogy megoltalmazza a házat a
villámcsapástól és a tűzvésztől, az elszenesedett kisebb gallyakat
pedig előszeretettel alkalmazták az emberek és az állatok ellen
irányuló rontás elhárítására. Szintén általános volt a nyárközépi
tűzben megégett gyümölcsök gyógyító erejébe vetett hit. A nyári
napforduló ünnepét egykor a jövendőmondásra is különösen alkalmasnak
tartották. Karcagon és Kéthelyen a Szent Iván-nap előtti kakukkszó
olcsó, az utána való drága gabonát jósolt. A palóc lányok a tűz
kialvása után a kenderföldre mentek, és ott egyenként a kenderbe
heveredtek. Azt tartották, hogy amelyikük után a letiport kender
feláll, az egy éven belül férjhez megy. Abaúj-Tolna megyében a fiatal
házasok 13 szem parazsat tettek egy fazékba. Az asszony felhajította a
fazekat jó magasra, és ha egy szem parázs sem hullott ki belőle, boldog
családi életre számíthattak. Június 24-én, a nyári napforduló idején,
Szent Iván éjszakáján is országszerte fellobognak a tüzek. A fiatalok a
tűz körül szerelmet varázsoltak, más helyeken pedig - fittyet hányva
minden tűzvédelmi elvnek - akinek egy kis energia szorult a lábába,
átugrott a tűzön.
tovább...
|