Nagyböjt
A hamvazószerdától húsvét
vasárnapját tartó időszak; az egyház tanítása szerint húsvét
előkészületi ideje böjttel, önmegtartóztatással. A húsvétot
megelőző böjt kezdetben csak nagypénteken és nagyszombaton volt
szokásban. I. sz. 336-tól már magában foglalta a húsvétot megelőző
hetet. A 40 napos böjt a 4. századtól fokozatosan alakult ki. A római
egyházban a 7. sz. elején vált szokássá a hamvazószerdával kezdődő
nagyböjt. Ezt a szokást II. Orbán pápa 1091-ben iktatta törvénybe. A
középkori alapítványi és kolostori templomokban a nagyböjt az
alleluja-temetéssel vette kezdetét, s ezt hetvened-vasárnap előtti
szombaton tartották. Azonban a nagyböjt kezdete általában hamvazószerda
volt, amit a farsang utolsó napja – húshagyó kedd – előzőtt meg. – Az
ország sok vidékén még a múlt század második felében, a századforduló
táján is szokásban volt, hogy a zsíros edényeket hamvazószerdán
elmosták, s azokat csak húsvétkor vették elő. Húst és zsíros ételt nem
ettek, külön edényben olajjal vagy vajjal főztek. Elterjedt böjti étel
volt a korpából készült savanyú leves. Az ország több vidékén a
legidősebb emberek még emlegetik a negyvenölést, ami abból állt, hogy
aki tartotta, csak egyszer evett napjában. Gyakoriak voltak a
nagyböjtben tartott missiók, melyeket idegen papok tartottak. Ilyenkor
mindenkinek illett gyónni és áldozni, s a gyónás előtt a haragosoknak
kibékülni, egymástól bocsánatot kérni. A nagyböjti bűnbánati idő a
lányok és menyecskék egyszerűbb, sötétebb színű ruhájában is
kifejezésre jutott. Egyes családokban tilos volt a dalolás, a fütyülés,
a tánc, a muzsikaszó. Elsősorban a nagyböjt volt az ideje a különböző
népi ájtatosságoknak, főként a fájdalmas olvasó végzésének.
tovább...
|