Szenteste:
December 24-e, karácsony
böjtjének estéje. - Régen a fő jellemzője a várakozás volt a még
böjtös, egyszerű vacsora után. A vacsora utáni órák meghitt családi
együttlétében teljesedett be az ádvent minden várakozása. A téli
napfordulat, esztendőváltás, múlt és jövő, elmúlás és keletkezés,
elevenek és holtak találkoznak egymással. A harangszó is más, mint
egyébkor. Székesfehérvár parasztpolgársága szerint a karácsonyesti
harangszóra megnyílik az ég, és egészen az éjféli misére való
beharangozásig így is marad. Ezt az időt békességben, szeretetben kell
eltölteni, hogy a kis Jézus áldására méltók legyünk. Az éjféli
harangszóra az istállóbéli jószág is talpra áll. A falusi bakterek,
akik tűzre-vízre, emberek nyugalmára vigyáztak, s megkiáltották az
éjszaka óráit, mondókájukat karácsony estéjén és éjjelén az ünnephez
igazították. Az éjfél a napnak különben is a legtitokzatosabb
pillanata, a néphitben a szellemek, hazajáró lelkek, sőt kísértetek
ideje. A világ világossága, a Betlehemi Kisded azonban ura a téli
napfordulatnak is: elűzi a sötétség hatalmait, és megörvendezteti
azokat, akik őt várják. Krisztus születésének ünnepével a világ évről
évre megújulásakor a vizek borrá változnak.
tovább...
|