Álarc
Tárgy,
amely arra szolgál, hogy hordozójának külsejét átalakítsa, egyéniségét
megváltoztassa, segítségével az álarcot hordozó idegen lényt
testesítsen meg. Eltakarhatja az arc egy részét, az egész arcot vagy az
egész fejet is, sőt járulékos viselettel a testet is. Készülhet fémből,
bőrből, fából, textíliából, növényi anyagokból, tollakból, papírból
stb. álarcot használnak a vadászatnál az állatok félrevezetésére, a
halottkultusznál, mindenféle mágikus-vallásos szertartásokban, továbbá
az alakoskodásnál, álarcos játékoknál, népi
színjátszásnál. A világ csaknem minden népe használ álarcot, maszkot,
ahol nincs álarc, ott az arc festése helyettesíti. – A magyar népi
kultúrában az Európa nagy részében ismert fa álarcok csak kis szerepet
játszanak, helyette bőrből, továbbá nem maradandó anyagokból készült
improvizált álarcokat találunk. . Fa álarcot használtak a hétfalusi
csángók boricatáncában, bőr álarcot hordtak néha a székelyek
betlehemes játékának ( betlehemezés) pásztorai. Úgy tűnik, hogy a
honfoglaló magyaroknál a temetési álarcoknak volt szerepe. Egy
honfoglalás kori sírban a csontváz koponyáján bőrlepel nyomai voltak, a
szem és a száj helyén négyszögletes ezüstlemezek. Hasonló halotti
álarcokat az obiugorok szinte napjainkig használtak. Ma hazánk
területén a mohácsi délszlávok (sokácok) farsangi álarcai fa álarcok,
melyeket a busójárás alkalmából használnak. Az álarcviselés
legfontosabb alkalmai a farsangon kívül Mikulás napja és
Luca napja.
tovább...
|