Béres András
Tanulmányait a debreceni
tudományegyetemen végezte. 1950-től a debreceni Déri Múzeum néprajzos
muzeológusa, majd 1957-től mint önálló kutató dolgozik ugyanitt. A
múzeum igazgatójává ebben az évben nevezi ki az akkori Művelődésügyi
Minisztérium. A Déri Múzeum Évkönyvének szerkesztője 1957–68 között.
1959-ben egyetemi doktori címet szerez.1969 május 31-éig tölti be a
múzeumigazgatói címet. Ugyanebben az évben kéri áthelyezését a
Levéltárhoz, ahol június 1-jétől, mint levéltáros végez kutató munkát.
1970-től 1988-ig a levéltár tudományos főmunkatársa. Közben, 1983-ban
megszerzi a néprajztudományok kandidátusa címet. Munkásságáért kétszer
kapott Pro Urbe Debrecen, 1992-ben pedig Életfa-díjat. Publikációi,
néprajzi tanulmányai folyamatosan jelennek meg az Ethnographiában, a
Déri Múzeum Évkönyvében, és a Hajdú-Bihar megyei Levéltár Évkönyvében.
Önálló kiadványként a Debreceni cifraszűr (1955), a Nádudvari fekete
kerámia (1965), a Rozsályi népmesék (1967), az Arra van egy kőhíd rakva
(1982), a Pásztorkonyha, pásztorételek (1984), a Hajnalpelika-rozsályi
népmesék (1989), a Betyárok nyomában (1990) jelentek meg.
Főbb kutatási területei: népmese, néptánc, népművészet, pásztorélet.
Emellett 1950 - azaz megalakulása óta a Debreceni Népi Együttes
vezetője, koreográfusa egészen 1993. november 14-én bekövetkezett
haláláig. Koreográfiái közül nyomtatásban (táncleírásban) megjelent a
Hortobágyi pásztortáncok valamint a Rábaközi verbunk és dús.
tovább...
|