András napi népszokás
Az
András napjához legközelebb eső vasárnap advent első vasárnapja. A 18.
sz. végéig parancsolt ünnep volt vigíliával, azaz előtte való napon
tartott böjttel (szentek ünnepei). Az ünnep előtti vigíliának, böjti
napnak – mint más ünnepek esetében is – a népi hitvilág mágikus erőt
tulajdonított, s az adventi idő kezdetével az apostol névünnepe nálunk
éppúgy, mint tőlünk nyugatra is a szerelmi jóslás ideje volt. Aki
kíváncsi volt arra, hogy ki lesz a férje vagy a felesége, András napján
egész nap böjtölt, és csak este felé evett három harapásnyi kenyeret,
de azt sem nyelte le, hanem a kapcájába köpte, majd lefekvés előtt a
feje alá tette. Éjjel aztán megálmodta, ki lesz a férje, ill. felesége.
Hasonló jósló eljárások országszerte ismertek voltak. A lányok egy
pohár vízbe piros almát is tettek, s a poharat az ágy alá tették, majd
András napjának reggelén megitták a vizet, megették az almát, majd
kiszaladtak az utcára, akit megláttak, az lett a mátkájuk. Karácsony
böjtjéig kivirágoztatott ággal jósolták meg a lányok, ki lesz a
leendő férjük. Az ország számos vidékén volt szokásban, hogy a lányok,
mikor a fonóházból mentek hazafelé, megrázták a zsúpfedeles házak
ereszét, s közben kötényüket alá tartották. Úgy tartották, ha búza
esett a köténybe, a lány gazdalegényt, ha rozs, zsellérlegényt kapott,
férjül. Szatmárban András napjakor a ref. lányok is böjtöltek. Este a
favágó tőkére kendermagot vetettek, és ezt mondták: „András, neked
kendert vetek, mondd meg nekem, kihez megyek?”
tovább...
|