css buttons by Css3Menu.com


  
 















András napi népszokás

Az András napjához legközelebb eső vasárnap advent első vasárnapja. A 18. sz. végéig parancsolt ünnep volt vigíliával, azaz előtte való napon tartott böjttel (szentek ünnepei). Az ünnep előtti vigíliának, böjti napnak – mint más ünnepek esetében is – a népi hitvilág mágikus erőt tulajdonított, s az adventi idő kezdetével az apostol névünnepe nálunk éppúgy, mint tőlünk nyugatra is a szerelmi jóslás ideje volt. Aki kíváncsi volt arra, hogy ki lesz a férje vagy a felesége, András napján egész nap böjtölt, és csak este felé evett három harapásnyi kenyeret, de azt sem nyelte le, hanem a kapcájába köpte, majd lefekvés előtt a feje alá tette. Éjjel aztán megálmodta, ki lesz a férje, ill. felesége. Hasonló jósló eljárások országszerte ismertek voltak. A lányok egy pohár vízbe piros almát is tettek, s a poharat az ágy alá tették, majd András napjának reggelén megitták a vizet, megették az almát, majd kiszaladtak az utcára, akit megláttak, az lett a mátkájuk. Karácsony böjtjéig  kivirágoztatott ággal jósolták meg a lányok, ki lesz a leendő férjük. Az ország számos vidékén volt szokásban, hogy a lányok, mikor a fonóházból mentek hazafelé, megrázták a zsúpfedeles házak ereszét, s közben kötényüket alá tartották. Úgy tartották, ha búza esett a köténybe, a lány gazdalegényt, ha rozs, zsellérlegényt kapott, férjül. Szatmárban András napjakor a ref. lányok is böjtöltek. Este a favágó tőkére kendermagot vetettek, és ezt mondták: „András, neked kendert vetek, mondd meg nekem, kihez megyek?”

tovább...















vertical menu css by Css3Menu.com