Pünkösd
A keresztény egyház egyik fő
ünnepe, mely a húsvétot követő ötvenedik napon kezdődik.
(Elnevezése a görög pentekosztész ’ötvenedik’ szóból származik.) A
zsidó vallásból ered, ahol a pészachutáni ötvenedik napon, sabouthkor
az aratás, az első gyümölcsök, majd később a tízparancsolat
adományozásának az emlékét ülték. A keresztény egyház annak emlékére
tartja, hogy tanai szerint Jézus mennybemenetele után a Szentlélek
leszállt az apostolokra. A húsvéthoz alkalmazkodó pünkösd is mozgó
ünnep a niceai zsinat (i. sz. 325) határozata óta. A máj. 10.–jún. 13-a
között mozgó ünnep alkalmasnak bizonyult a tavaszi és nyári napforduló
ősi európai szokásainak és hiedelmeinek ( hiedelem) a
továbbélésére. A középkori egyház az ünnep keresztény jellegének
hangsúlyozására templomokban megjelenítette a bibliai eseményt. Az
egyházi ünnep világi jellegét bizonyítják az azt tiltó rendelkezések. A
legjellegzetesebb pünkösdi népszokások: az ügyességpróbákkal
egybekötött pünkösdi királyválasztás ( pünkösdi királyság), a lányok,
legények (kisfiúk és kislányok) falufeljáró köszöntése ( pünkösdölés),
és a kislányok agrármágiával egybekötött köszöntése ( pünkösdi
királynéjárás). A pünkösdhöz különböző eredetű és korú szokások
fűződnek, a legarchaikusabb a pünkösdi királyválasztás. A pünkösdi
királynéjárás a Dunántúlon még ma is élő népszokás, ha nem is eredeti
tartalmában és formájában. Az ünnephez énekes-táncos, dramatikus
gyermekjátékok is kapcsolódhatnak. Ezeknél a játékoknál két játékos
feltartott karral kaput formál, ez alatt haladnak át a többiek, a
„Bújj, bújj zöld ág…” szövegmotívum is erre utal ( kapus játék,
zöld ág, zöldághordás). Különböző rítusok és hiedelmek
kapcsolódnak ehhez a naphoz hazánkban is, akárcsak a környező népeknél.
Nálunk azonban a pünkösdnek nincs boszorkányos, rossz előjelű vagy
halotti jellege. A keleti szlávoknál jellegzetes az ünnep kapcsolata a
vízzel és a rituális fürdéssel. Erre nálunk csak szórványos adatok
vannak. Így pl. Szeged vidékén nemcsak nagypénteken és
nagyszombaton, de pünkösd hajnalán is fürödtek a lányok a Tiszában. (
katartikus rítusok) Általánosan is úgy tartották, hogy a pünkösdi
hajnali fürdés egész évre mentesíti az embert a kelésektől. Május
elsején és pünkösd napján a szent kutak vizében mosakodtak vagy abból
ittak. A pünkösdi harmattal való mosakodás szeplőűző és
szépségvarázsló: egyes helyeken mezítelenül szedték a rozsharmatot
szemfájás és kelés ellen ( harmatszedés); van példa pünkösdi locsolásra
is. Egyes pünkösd hajnalán szedett növények gyógynövényként
használatosak. A pünkösd termésjósló ( termésjóslás) a gabonafélékre,
valamint időjóslónap is. A pünkösd-napi tilalmak mezőgazdasági munkára
és egyes házimunkákra, kivált kenyérsütésre vonatkoznak. Néhány helyen
ilyenkor tartják a barátságkötő mátkálást (komatálküldés). Néhány
gazdasági szokás is kapcsolatos pünkösddel: pünkösdkor cselédvásárt
tartottak; ezen a napon szedték a báránydézsmát, ekkor kapták a
pásztorok az ún. pünkösdi garast. Sok helyen minden községi pásztor
élelem- és pénzadományt kapott minden háztól, ahonnan állatot őrzött.
Egyes helyeken pünkösd vasárnapját megelőző este kongóztak a pásztorok
( zajkeltés). Kirándulásokat, táncmulatságokat is rendeztek ezen a
napon. A pünkösdi táplálkozással kapcsolatos néhány adat
előírásos jellegre utal: pl. Kiskomáromban már ősszel koszorúba font
gesztenyét tesznek a verembe, hogy pünkösdkor a ház előtt vagy az utcán
fogyasszák el. Juhtartó gazdáknál szokásos a pünkösdi bárány megevése;
egyes helyeken bizonyos édestésztákat esznek, hogy sárga legyen a
kender. Az ünnep természetes jelképei a zöld ág és a rózsa a
magyarországi pünkösdi szokásokban is szerepet játszanak. A zöld ággal
díszítés legjelentősebb ideje a pünkösd. Egyes helyeken pünkösdkor
állítják a májusfát. Tessedik Sámuel tudósít arról, hogy 1770-ben
beszüntették a májusi fák vagy pünkösdi fák felállítását a templomban.
A pünkösdi ünnepkör több jellegzetességét is magába foglaló szokás a
pünkösdi ladikázás a sárközi Szeremléről. A legények zöld ágakkal
feldíszített csónakokon pünkösd másnapján megcsónakáztatták a lányokat,
akik erre az alkalomra díszes evezőket vittek magukkal. A rózsának az
ünneppel való kapcsolatára a pünkösdi királynéjárás és pünkösdölés
dalszövegei is utalnak. A pünkösdi királyné fejét általában
rózsakoszorú díszíti, egyes változatokban rózsaszirmot hint maga körül.
Lehetséges, hogy a pünkösdi rózsa és a pünkösdi énekekben szereplő
Szent Erzsébet kapcsolatban állott Szent Erzsébet tiszteletével és az
ún. rózsacsodával.
tovább...
|