css buttons
by Css3Menu.com
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Túristvándi vízimalom
Túristvándi
egyik főnevezetessége a ma már országszerte ismert, sok bel-és külföldi
látogatót vonzó vízimalom. Arról a malomról, melyet a Váradi Regestrum
említ az 1181-i határjárás alkalmából, nem állapítható meg, hogy
vízimalom lett volna, csak a molnár nevét, Eleus /Illés/ tudjuk.
Lehetett száraz, kerengő malom, de lehetett vízimalom is. Mindenesetre
fontos szerepet tölthetett be, hogy a vagyontárgyak közé felvették. A
Kende levéltári anyag 1315-ből már vízimalmot említ./6./. Ha már
említette, akkor az is való, hogy nem 1315-ben építették, hanem előbb,
mert bár faanyag bőven volt a Túr mindkét partján elterülő hatalmas
erdőségben, mégis egy vízimalmot egy év alatt felépíteni nem lehetett.
A helyét is csak következtetéssel lehet megállapítani s ez alapon
mondhatjuk, hogy ott lehetett, ahol a jelenlegi is van: a fülesdi,
kömörői, turistvándi országút találkozási pontjában, 60 méterre az
úttól. De erre utal az is, hogy közel volt hozzá az uradalom központja,
4-500 méterre.
Ezután 1344-ben találkozunk ismét a vízimalom megemlítésével. „Kölcsi
Máté I. Károly királlyal hűtlenségbe esvén, birtokait a király elvonta.
Máté fia Dénes s annak öt fia I. Károly, majd I. /Nagy/ Lajos királlyal
is folytatta a visszaszerzési pert, mely utoljára is azzal végződött,
hogy I. Lajos király 1344 július 4-én, Péter-Pál napja után következő
vasárnap, a Nyárád vize mellett kelt okiratában lemondott az ispánság
területén levő Kölcsei birtokról s Dénes fiait s annak fiait és
leszármazottait megerősíti a monostor kegyuras ágában és
birtokaiban.” A király oldalán harcoltak Bogdán vajda
ellen a IV. /kun/ László által Máramarosba telepített, de hűtlenségbe
esett s az országból kizavarták. /1./ Ez időtől fogva a vízimalom, mint
jól jövedelmező vagyontárgy szerepelt.
Kölcsi Dénes halála után a Kölcsei család osztozkodásakor a vízimalom,
az Istvándi birtokrésszel együtt, az 5 fiú közül Miklósnak jutott.
Valószínű, hogy a jelenlegi helyén, hasonló állapotban.
Istvándi
1418-ig egészen a Kölcsei nemzetségé volt, de a birtok fokozatosan
apadt. Az 1481-ben még meglevő birtokaikat véglegesen eladták a
Perényieknek, kiknek birtoka még azzal is szaporodott, hogy Erbewezy
István királyi személyes Istvándii birtokrészét elcserélték dobronyi
uradalmukkal.
Kölcsei Dénes 1352-ben született János fiának életében történt, hogy a
Kölcsei család, mely Anonimus szerint Ondtól, az Ete atyjától
származott, két ágra szakadt, a Kölcsei Kölcsei és a Kölcsei Kende
ágra./9/
A Kölcsei Kende ág egyik leszármazottja, Kende Péter 1515-ben Istvándira birtokrész királyi adománylevelet kapott./6/
A Kölcsei Kölcsei család birtoka 1481-ben véglegesen megszűnt, /6/ a
Kölcsei Kende családé állandóan növekedett. A 2.902 kat. Hold Istvándi
határ 75%-a volt birtokukban. Utolsó tulajdonosa: Dr. Kölcsei Kende
György volt 1945 ig. vízimalomról 1846-ban magam olvastam egy magam
által találta, 1752-ből származó levelet, melyet Sárközujlakról küldött
a család egyik tagja az Istvándiban élő atyjafiának, megköszönvén benne
a vízimalomban őrölt „lánglisztet”. Ez azt igazolja, hogy a malom nem
1752-ből származik, mert ilyen méretű és kivitelű vízimalmot egy év
alatt megépíteni nem lehet. Keletkezése ezért előbbre teendő. A
vízimalom ma is megvan. Átélte az évszázadok viharait, változásait.
Egész Európa egyetlen ilyen felépítésű és méretű vízimalma. A három, a
vízi-lapátokkal együtt 6 méter 20 cm átmérőjű kerekekkel működő
alulcsapós vízimalom nyugati oldala a partoldalba van építve, többi
része cölöpökön. 1904-ig két kővel, úgynevezett „parasztlisztet”
készítettek, egy kővel pedig daráltak. 1904-ben a hátsó keréktengelyre
22-es hengerszéket cseréltek, szereltek fel.1921-ben pedig az első
keréktengelyre 20/60-as sima hengert, de ezt is hamarosan 22-es
hengerszékre cserélték fel. Dinamót is szereltek fel, a malom és a
molnárház világítására, ami 1942-ben még működött. Mellette volt a
cölöpökre épített, deszka falu malomműhely, melyben az elkopott
alkatrészeket készítették s vágták az elkopott őrlő s daráló köveket.
Ettől pár méterrel lefelé a bárói család részére lécekből készített,
lerögzített fürdőház. A falu felőli részén pedig a Fluder kapu, az
árvizek és nagy vízállás levezetésére.
Ma már csak a malom áll. A legsúlyosabb kárt a második világháború után
szenvedte el. Használható vasait leszedegették s már-már összedőlés
fenyegette. 1958-59-ben, a Túristvándi református templom állagmegóvási
ügye intézésekor tizenegy esetben személyesen hívtam fel rá az Országos
Műemlék Felügyelőség figyelmét, fényképekkel igazolva állapotát s
kiváló értékét. 1969 nyarán is végül Császár László O.M.F. mérnöke,
kérésemre velem együtt tekintette meg. 1963 és 1977-ben felújították
működőképes állapotra. Tetőzetét paláról, az 1890. év előtti zsindely
tetőzetre állították vissza.
A Kende féle vízimalmon kívül volt még egy másik is, az úgynevezett
belső, vagy szigeti malom, mely a XVIII. században készült, bár a
szájhagyomány régebbinek tartotta, mint a bárói malmot. Ez a
fehérgyarmati lakos Rátz család, Margit nevű leánya, férjezett
Magyarádi Boross Lajosné tulajdona volt. Ennem a Rátz családnak az őse,
Rátz Miklós 1544-ben kapott királyi adománya levéllel részt vett
Istvándi határában. Ez a malom is három kővel működött s az 1910-es
évek vége felé bontották le. Ebben közrejátszott a nagyobb tekintéllyel
bíró Kende Zsigmond báró, felsőházi tag is.
1995 és 1998 között a Kincstári Vagyoni Igazgatóság felújította, a malom szerkezete így működésre, őrlésre alkalmas ma is.
Az épületben a vízimalom történetét, működését elmesélő kiállítás is megtekinthető.
tovább...
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
vertical menu css
by Css3Menu.com
|