Dologtiltó nap
A magyar néphit kétféle Lucát
ismert, a jóságost és a boszorkányost. A néphit szerint a nevenapján
végzett munkák (fonás, szövés, lúgzás, kenyérsütés, meszelés)
tilalmainak megszegőit megbüntette. Luca-napi tilalmak A magyar
hiedelemvilágban igen jelentős szerepe van a démonikus tulajdonságú
Lucának, a sokfelé Luca boszorkánynak nevezett természetfeletti
hiedelemlénynek. Luca asszony a somogyi néphitben nagyhatalmú, ártani
tudó lény, a gonoszok közé tartozik, és főleg neve napján kell tartani
tőle. Luca napjához számos dologtilalom és varázsló cselekmény
kapcsolódik. Elsősorban az asszonyoknak kellett vigyázni, általánosnak
tekinthető például a fonás, varrás és a mosás tilalma. A mosási és
varrási tilalom Somogy-szerte a baromfiakkal, főleg a tyúkokkal van
összefüggésben: ha mosnának ezen a napon, akkor szétmosnák a „tikok
valagát”, ha varrnának, akkor bevarrnák a „tikok seggit”, nem tudnának
tojni. Luca napján nem adtak ki semmit a házból, mert az elviszi a
szerencsét (Büssü, Lábod). Nem szabad kenyeret sütni, mert Luca asszony
visszalöki a kemencéből; fonalat áspálni, mert aki megteszi, úgy fog
forogni, mint az áspa (Lábod). Mindenfelé ismert és követett szabály
az, hogy ezen a napon asszony, nő nem mehet el a háztól, mert akkor
majd az apró baromfiak szétszélednek. „Amelyik nő a szomszédba megy
aznap, ott annak a fejét a moslékos vödörbe dugják, hogy el ne vigye
tőlük a szerencsét.” Ezen a napon az asszonyoknak otthon kellett ülni,
sőt „tíz óra előtt nem is kelhetett fel”, hogy sok kotlósuk legyen
tavasszal, s azok nyugodtan üljenek a tojásokon. Több helyen is
említették, hogy a hajnali-reggeli kotyolókat sem a gazdaasszony, hanem
a család egy másik nőtagja fogadja (Büssü, Gölle, Toponár). Az viszont
szerencsének számít, ha férfi állít.
tovább...
|