Téltemetés, télkiverés,
télkihordás
A
tél eltemetését, kiűzését jelképező népszokás. A tél végének vagy a
tavasz kezdetének valamelyik naptári ünnepén. Európa minden népénél,
így nálunk is ismert, katartikus, ill. gonoszűző gonoszűzés jellege is
volt. Az eltemetés, a faluból történő kiűzés, kihajtás gondolata
egyformán kapcsolódhatott élő emberhez, szalmából, rongyból stb.
készített bábuhoz és egyéb, a telet, a hideget, a fagyot
megszemélyesítő tárgyhoz. Szegeden a század elején még szokásban volt a
téltemetés, amely abból állt, hogy egy öregasszonynak formált
rongybábut a tél végén levittek a Tisza partjára, s ott vagy
meggyújtották, vagy belökték a Tiszába. Esetleg ugyanakkor a Tisza
partján egy vagy több nagy hóembert készítettek, s amikor a város
utcáin meghordozott, s végül a Tisza partján meggyújtott rongybábut
belökték a Tiszába, utána vidám nevetés és kiabálás közben a hóembert,
ill. a hóembereket is a vízbe fordították. Rákospalotán Orbán napjának
kora reggelén a család legidősebb asszonya a fagyot, a földet
csapkodva, a kemence sarkától az utcaajtóig seprűzte. A téltemetés
gondolatát kifejező cselekmények szilveszterkor, farsangkor és a böjti
időben is szokásban voltak. Somló vidékén pl. az ó-év estéjén egy
görnyedt hátú öregnek öltözött suhancot egy másik az utcán át a falu
határáig korbácsolt. Déván ugyancsak az esztendő utolsó napjának
délutánján a fiatalság egy legényt vagy legénynek öltöztetett
szalmabábot a falu szélén gödörbe fektetett. Nyárád mellett a
szalmabábot meghordozták, majd a falu végén eltemették. A téltemetés
változatai farsangtemetés, bőgőtemetés elnevezéssel farsang keddjén,
halottas játék, a böjti savanyú leves, a dög stb. jelképes
kihordásaként kiszehajtás néven virágvasárnap is szokásban voltak. – A
szlovák falvakban a fekete vasárnapi szalmabábu kihordásához énekelt
szöveg utal gyakran a tél kiűzésére. Rochovcén és Markuskán énekelt
szöveg így szól: „Odaviszem, odaviszem ezt az átkozott telet, idehozom,
idehozom azt a meleg nyarat”. Itt a szalmabábu vízbedobását – amint a
cselekmény végzői mondták – azért végezték, hogy elvigyék a telet a
patakba és jöjjön a nyár, Csehországban farsangkor egy szalmabábot
hóval temettek be, Gergely napján pedig vidám menetet rendeztek,
amelynek közepén szalmával kitömött emberi alakot vittek. Az egyházi
hatóságok tiltásából tudjuk, hogy Bautzenben 1523-ig – valószínűleg
ezután is – szokásban volt, hogy febr. 22-én, amikor a tavasz
ébredésének ünnepét tartották, a telet egy kitömött szalmabáb alakjában
hordozták végig az utcán, majd a város melletti dombon elégették.
Thomas Hiärn ad hírt arról, hogy Észtországban újévkor egy
szalmacsomóból férfialakot készítenek, amit „metziko”-nak neveznek és
azt mondják róla, hogy a barmokat megvédi a vadállatoktól és megőrzi a
határt. Az észtek Gyümölcsoltó Boldogasszonykor készítették a bábut,
amit egyik évben férfinak, a másikban nőnek öltöztettek. A bábut
feltették az istálló padlására és tavasszal, énekszóval hordozták körül
a faluban, majd kivitték az erdőbe és egy fára helyezték.
Württembergben, Tübingenben stb. farsang végén temették a szalmabábut.
Oroszország muromi kerületében a női ruhába öltöztetett szalmabábut
teknőbe fektették, majd a vízbe dobták.
tovább...
|