css buttons
by Css3Menu.com
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Szövőszék
Szövet,
vászon készítésére szolgáló szerkezet, amelynek fő alkatrésze a készülő
szövet hosszanti fonalainak síkját szálanként két, esetleg több részre
egyetlen mozdulattal szétválasztó berendezés, anyüst. A szövőszéknek
két fajtája ismert a Kárpát-medencében: a fonalsíkot függőlegesen tartó
szövőszék, amely a század elejéig már csak a → tarisznyás mesterségben
maradt meg, és a láncfonalat vízszintesen vagy enyhén ferdén tartó
szövőszék, amely kender- és lenvászon, gyapjúszövet készítésére a
legutóbbi időkig általános volt. A függőleges szövőszéknél a fonalsíkot
még kézi nyüsttel (hurokpálcával) kell szétválasztani, a vízszintes
szövőszéknél már pedálos, lábítós nyüstök gyorsítják a munkát. Fontos
szerepet tölt be a szövőszéknél a keresztfonalak tömörítését, leverését
szolgálóborda is. A függőleges szövőszéknél ez még a szövőszéktől
független, külön eszköz, amit minden keresztszál leverésére külön kézbe
kell venni, míg a vízszintes szövőszékben már beépített borda van. A
fonalat, ill. a vásznat tároló hengerek, a nyüstök és a lábítók,
valamint a borda tartására a szövőszéknek kerete, állványa van. – A
Kárpát-medencében az állványok formája alapján a vízszintes
szövőszéknek három fő formáját különböztetjük meg: a teljesen zártan
beépített állványt (Dunántúl, Duna–Tisza köze, általában ahol →
takácsok szőnek), a teljesen nyitott állványt, ahol a nyüstök és a
borda tartására egyetlen akasztórúd áll ki az alapvázból (Erdély és
részben Tiszántúl), valamint egy félig beépített – az előbbi kettő
között átmenetet képviselő – formát (Felföld és részben Tiszántúl). A
parasztszövőszék neve a Dunántúlon szüőfa, szövőfa, a Tiszántúl középső
részén szövő, míg a magyar nyelvterület többi részén a szlávból
származó szátva, szátyva (a Felföldön), ill. eszváta, esztováta,
osztováta (Erdélyben és É-Tiszántúlon). A szövőszék két
legjellegzetesebb alkatrészének, a nyüstnek és a bordának szintén szláv
eredetű a magyar neve, de már az egész magyar nyelvterületre
kiterjedően. – Az ókori Európa népei (így a görögök, germánok)
súlynehezékes függőleges szövőszéket használtak. Időszámításunk
kezdetén Rómában is még ezzel szőtték házilag a rituális toga virilist,
de a rabszolgák hadával üzemszerűen előállított szöveteket már két
keresztfás (a fonalsúlyokat keresztfával helyettesítő) függőleges
szövőszéken készítették. Ilyen szövőszékeket használtak Egyiptomban az
Újbirodalomban, az ókori Egyiptomban volt azonban egyszerű vízszintes
szövőszék is. – A lábítós szövés a keleti (kínai és hindu) szövési
technikából alakult ki. Elő-Ázsiában a 4–6. sz.-ban a szövőszéken a
fonalsíkot lábbal mozgatott nyüsttel választották szét, s a keresztszál
leverésére lengő borda szolgált. A 6. sz.-ban Bizáncban már lábítós
szövőszéket használtak. K-Európában bizánci, ill. szláv közvetítéssel
terjedt, s a 9–10. sz.-ra a Kárpát-medencébe is eljutott. Az arab
hódítások révén a 7–8. sz.-ban Szicíliába is elkerült és Spanyolo.-ban
a mór hódítás előtti időkben már megvolt a lábítós szövőszék. A 9–11.
sz.-ra Ny.-Európában általánossá vált. – Irod. Endrei Walter: A lábítós
szövőszék kialakulása és feltűnése Európában (Történelmi Szle, 1958);
K. Csilléry Klára: Az Árpád-kori veremház ülőgödre és a házbeli
szővőszék kérdése (Népr. Ért., 1970)
„Szátva”
(szövőszék), részei: 1. végfa, 2. álló fa, 3. lába, 4. ülődeszka, 5.
nyomdokó keresztfája, 6. bordahaj, 7. borda, 8. nyistek, 9. nyist
függő, 10. cépka, 11. kistekerő, 12. nagytekerő, 13. feszítőfa, 14.
nyomkodó, 15. hajtó, 16. akasztószeg, 17. bordahajtórúd, 18. nyisttartó
rúd, 19. a vászon melléke, 20. megszőtt vászon, 21. nyílás (Kemence,
Pest m., 20. sz. eleje)
Szövőszék munkában. A
balassagyarmati múzeum Palócházában állították fel (20. sz. eleje)
Bordakészítés a szövőszékhez
(Bardócz, v. Udvarhely m., 1972)
tovább...
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
vertical menu css
by Css3Menu.com
|