Böjt
Tartózkodás
az étkezéstől (teljes böjtölés) vagy csak a hústól és zsíros ételektől
bizonyos napokon, a nap délelőttjén vagy hosszabb időszakokban. Az
egyház a kereszténység első századaitól előírja hívei számára a
különböző napokon, vigíliákon tartandó böjtöket, amelyek napjainkig az
esztendő egy-két napjára korlátozódtak. A katolikus és protestáns
családok idősebb tagjai karácsony vigíliáján és nagypénteken általában
délig – karácsony vigíliáján néha egész nap – teljes böjtöt tartottak,
semmit sem ettek, legfeljebb vizet ittak. A r. k. vallású falvakban az
I. világháború előtti időkben a szerdai és pénteki napokon kívül a
nagyböjt ideje alatt, hamvazószerdától húsvét vasárnapjáig számos
család böjtölt, sem húst, sem zsíros ételeket nem ettek. A nyers, ill.
aszalt gyümölcsök, főtt tészták, főzelékfélék mellett elterjedt böjti
étel volt a korpából készült savanyú leves. Az egyházilag megállapított
böjti napokon kívül egyénileg is, kollektíve is lehetett böjtöt
fogadni. Fogadott böjtnapot tarthatott egy falu – protestánsok is! –
egykori nagy tűzvész, jégverés, döghalál, marhavész, pestis vagy
tömeges szerencsétlenség emlékére, azért, hogy meg ne ismétlődjék.
(Ilyen pl. a mezőségi Széken augusztus 24-e, Bertalan napja, amelyet a
tatárjárás emlékére tartanak.) Az egyéni fogadott böjt kétféle lehet. A
szokásos pénteki böjt mellé önmegtartóztatásból még egy napot
(rendszerint a szerdát) fel szokták fogadni böjtnek. Valamilyen
különleges cél elérése érdekében is szoktak böjtöt fogadni. Pl. a
családból valaki beteg, s annak gyógyulásáért vagy szép haláláért,
gyermekáldásért, jó férjért böjtölnek, vagy éppen ellenkezőleg:
valakire böjtöt fogadnak azért, hogy az legyen beteg vagy haljon meg
ráböjtölés. A böjtöléssel rendesen valamilyen imádság (olvasó,
rózsafüzér) elmondása, gyónás áldozás is együtt járt
tovább...
|