Nagyszombat
A nagyböjt és a nagyhét utolsó
napja, húsvét vigiliája. Az egyház első századaiban estefelé
kezdődő szertartások és a húsvét napján éjfél után mondott mise a 10.
sz. körül helyeződtek át nagyszombat délelőttjére. A liturgia
cselekményei közé tartozik a tűzszentelés, amit Galliában már a 8.
században gyakoroltak, s a 9. sz.-i adatok szerint mind a három utolsó
böjti napon (csütörtök, péntek, szombat) gyújtott tüzet ugyanazzal a
kővel csiholták. A tűzszentelés szertartása a pogány germán tavaszi
tüzek elnyomása céljából került az egyházi szertartások sorába. A
középkorban, amikor a szertartást még a délutáni órákban tartották, a
tüzet a templom pitvarában szentelték meg, és utána szólaltak meg a
harangok, jelezvén azt is, hogy elmúlt a böjt. A tűzszenteléshez
számos hiedelem fűződött: védelmet nyújtott a rossz idő, a
szerencsétlenség, a tűzvész ellen, a szertartáson részt vevők a
parazsat hazavitték és a tűzhelyen az előző estén kialudt tüzet ezzel
gyújtották meg. A nagyszombati új tűz gyújtásának hazai
szokásáról a Pray-kódex (12. sz.) is megemlékezik, amikor elmondja,
hogy „... tegyenek tömjént a a tömjénezőbe, hintsék meg szenteltvízzel,
és minden házban kioltva a régi tüzet, osszák szét az új tüzet a
lakosság között”.– A szentelt tűz parazsaihoz, mint a legtöbb
szentelményhez számtalan hiedelem és mágikus eljárás kapcsolódott.
Láziban pl. a szentelt tüzet a szántóföldekre is kivitték, hogy
termékenyek legyenek, tettek belőle a libák itatójába, hogy azok
egészségesek legyenek, vihar idejére a tűzre tettek, hogy a villám
elkerülje a házat. Nagyhinden (Nyitra vidék) a szentelt tűz
(Júdás-tűz, Pilátus-égetés) elhamvadt szenét húsvét napján
napfelkelte előtt az elöljárók kivitték a földekre, és ott elszórták a
búza közé, hogy ne legyen üszkös. Göcsejben fehér nyárfa ágával és
keserű gombával a szántóföldekre helyezték, hogy a penész, a hernyó ne
pusztítsa a káposztát. Három darabot a kemencébe dobtak, hogy
elhárítsák a jégesőt. Féregűzést is végeztek e napon, ami a harangok
megszólalásával egyidőben történt. Pl. Egercsehiben (Heves m.) a
gyerekek kolomppal és csengővel körülszaladták a házat és ezt
kiabálták: „kígyó, béka, távozz a házamtól!”. Egerbocson (Heves m.) a
fiatal asszonyok és lányok tették ugyanezt, amikor a ház környékét
seperték. Ugyanitt az asszonyok és lányok harangszókor egy késsel a
gyümölcsfákat is megveregették, hogy sokat teremjenek. – A nagyszombati
szertartásokhoz tartozik a vízszentelés is. Azoknak a családoknak az
asszonyai, amelyeknél a vízkeresztkor szentelt víz már elfogyott,
nagyszombaton szentelt vízből vittek haza. Csíkban meghintették vele az
udvart, hogy a békák ne járják. Az Ipoly mentén, húsvét reggelén ezzel
szentelte meg a gazdasszony evés előtt a kocsonyát. Máshol azt
tartották, hogy annak, aki nagyszombaton olyan templomban mártja
szenteltvízbe a kezét, amelyben még nem járt, majd megtörli vele arcát,
s ezután kezét a keblébe rejti, az arcáról mind odamegy a szeplő. A
nagyszombat délutánján tartott körmeneten az ország legtöbb vidékén a
falu apraja-nagyja részt vett. Mindazok a szülők, akik csak tehették,
erre az alkalomra új ruhába öltöztették gyermekeiket. A századforduló
utáni évtizedekben egyre elterjedtebb gyakorlattá vált, hogy a
keresztszülők keresztgyermekeiknek ajándékot küldtek: játékot,
édességet, ruhafélét stb.
tovább...
|